A szabadság ára

Ami most következett, lett az életük egyik legnehezebb napja, nap, amelyiknek az emléke a többi nehéz nappal az életük végéig kísérte őket.
Leültette Pannikát és Zoltit egymás mellé a hátsó ülésre. Mindegyik megkapta az egyik kezébe az állatkáját, a másik szabad kezükkel meg kellett fogják egymás kezét. Megszeppentek, nem is sejtették miről lesz most szó, de érezték, megint valami baj van.

- Figyeljetek ide - kezdte András, mi anyával, most el kell menjünk... igen át akarunk menni Németországba. Egyszerre nem tudunk, mert nincsen útlevelünk. Ti itt maradok, és legalább két órát meg sem mozdultok. Nehogy valamelyiknek eszébe jusson kiszállni.
- De - akart Zolti mondani valamit.
- Most az egyszer semmi de - intette le komolyan András - Dorin bácsit ismeritek, ő fog Angéla nénivel értetek jönni, és elvisznek hozzájuk, ha azonban, mégse tudnának jönni akkor nem szabad megijedni, még ha sötét lesz, akkor sem. Összebújtok, és vigyáztok egymásra.
- De ha akkor sem jönnek, mit csináljunk - ezt már Pannika kérdezte megszeppenve.
- Addigra már mi anyával Németországban leszünk, és elküldjük a bácsikat a Vöröskereszttől értetek. Azok jó emberek, vigyáznak rátok, és elhoznak hozzánk.
Anna szótlanul, és növekvő nyugtalansággal hallgatta Andrást. Nem tudott megszólalni, a göb a torkán mind nagyobb, és nagyobb lett.
- Ti kemény gyerekek vagytok - bátorította őket tovább András - ez semmiség az éjszakai gyalogláshoz képest az erdőn keresztül fel a Vigyázóra, emlékeztek még?
- Igen, ott még a medvék is féltek tőlünk - mondta Zolti.
- Na, látod, de most már muszáj menjünk.
Átölelte a gyerekeket, megcsókolta az arcukat hol az egyikét hol a másikét, többször is, aztán megsimogatta a fejüket és kiszállt az autóból. Annának még nehezebben ment a búcsúzás.
- Drága kicsi bogaraim - suttogta, miközben magához szorította őket - nagyon vigyázatok egymásra, nem... nem szabad sírni, látjátok én sem sírok - pedig az ö szeme is, mint a Pannikáé könnyes volt.
Nehezen erőt vett magán, és kiszállt ő is. András még bezárta kívülről az autót. Az egyik kulcsot a kesztyűtartóban hagyta.
Elindultak...
Olvassa tovább:
http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/a-szabadsag-ara-reszlet


Demeter D. Zoltán 1945-ben született Kolozsváron. A család politikai nézetei miatt menni kényszerült.
Miután Magyarország nem fogadta be, a 80-as évek elején a családjával nyugatra szökött.
Ebbe a kalandregénybe sűrítette be, egy nem mindennapi szökés történetét, az örökké kínzó fájdalmat, amely a hontalansággal jár, és azt, hogyan őrölnek fel idegen nemzetek malmai egy igazi magyar családot.

Demeter D. Zoltán így vall a könyvéről:
"Ezt a kisregényt, tanulságképpen írtam, azoknak, akik a kivándorolás gondolatával foglalkoznak, nem számolva a következményekkel, azoknak, akik a hazatérő, hazát kereső magyaroknak hátat fordítanak."

A most megjelent könyv teljes szerzői jogdíját Demeter D. Zoltán awww.erdelyimagyarok.com oldal támogatásra ajánlotta fel.

A könyv már megrendelhető az interneten a következő címen:
http://shop.adlibrum.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=shop.flypage&product_id=400&category_id=44&manufacturer_id=0&option=com_virtuemart&Itemid=26

A magas postaköltségek miatt gondolkodunk, hogyan lehetne a könyvet Erdélyben, és a világ többi országában forgalmazni. Addig is a Magyarországon élők megrendelhetik az interneten.
Ha tudnak segíteni az erdélyi és a nyugati forgalmazásban, van erre megoldási javaslatuk, kérem írják meg az erdelyimagyarok@gmail.com email címre.
Kérjük, küldje el barátainak ismerőseinek ezt a levelet, hogy minél többen megismerhessék a könyvet.