Ködbeszédült, megfakuló,
Áldottsorsú jegenyefák.
Oltári láng, gyújtott fészer,
Ének, sírás, bús tivornyák.
Semmi új és semmi régi,
Csupa szent és csupa titok.
Pusztaszer és szent Pilisek,
Horpadthátú királysírok.
Magyar sors és semmi, semmi!
Így bolondít Európa...
Mert itt mindig mienk a víz,
Hej, de másé mind a fóka!
Ilyen virtus még kevés volt,
Ilyen virtus nem lesz többé.
Csupa csók volt, csupa semmi,
Életünk az égé s földé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése