Innen nem a fizikai gátat szemlélem, sokkal inkább azt az erkölcsi gátat, amely egy istenfélő emberben működik.
Persze, ha nincs ilyen, az embernek semmi nem fontos, nem drága.
Sem emberélet, sem mások javainak, egy élet verejtékes munkájával összekuporgatott vagyonkája, a fedél, mely alatt a család létezhet.
Olvasgatom Tolnay Lajos mérlegét az Origóban:
Az MTI archívumában található életrajza szerint a kohómérnöki végzettségű Tolnay az egyetem után a Lenin Kohászati Művek acélművében kezdett dolgozni, ahol már a nyolcvanas években magas pozíciókba került. 1986-ban ő lett a vállalat műszaki igazgatója, majd 1989. január elsején vezérigazgatónak nevezték ki. A rendszerváltás után is megtartotta a pozícióját a továbbra is állami tulajdonban lévő vállalatnál, és közéleti funkciót is vállalt, amikor megválasztották a Magyar Gazdasági Kamara elnökének.
"Ügyesen csinálta, a farvízen ment"
1992-ben a kormánnyal is vitába keveredve távozni kényszerült az akkor már Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárnak hívott cég éléről, majd a Dunai Vasmű egyik cégénél tett kitérő után 1994 júliusában, a szocialista kormány hivatalba lépése után a Rákóczi Bank nevű, állami és önkormányzati tulajdonban lévő, miskolci központú pénzintézet elnök-vezérigazgatója lett. A térség vállalkozásainak megsegítésére létrehozott bank nem bizonyult sikertörténetnek (hányattatásairól ebben a cikkünkben talál részleteket), és Tolnay is csak két évet töltött ott. "A megyei szocialista vezetés hatására került oda" - mondta az [origo]-nak a bank későbbi vezérigazgatója, Koszticza Kornél, aki már Tolnay vezetése alatt is a pénzintézetnél dolgozott. Szerinte nyilvánvaló volt, hogy Tolnaynak jó politikai kapcsolatai vannak, de "ügyesen csinálta, a farvízen ment, nem mutatta magát".
Az egykori banki tisztviselő szerint a Rákóczi Banknál Tolnay nem folyt bele a napi ügyintézésbe, a szakmai kérdések eldöntésébe, viszont "az emberekkel való bánásmódban, a kommunikációban" jó volt. "Megelőzte a korát. Mostanában képzik úgy a menedzsereket, hogy a kommunikációra és az emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt, és ő ezt ösztönösen csinálta már a nyolcvanas évektől kezdve" - fogalmazott Koszticza.
Feltűnt a Fidesz közelében is
Tolnay vagyona folyamatosan nőtt ugyan, de ezzel együtt a kétezres évek elejére egyre inkább a háttérbe vonult. 2000-ben elvesztette a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara elnökségét a tisztséget azóta is betöltő Parragh Lászlóval folytatott versengésben, és egyre kevésbé mutatta magát a nyilvánosság előtt. 2005-ben feltűnt ugyan az akkor ellenzékben lévő Fidesz elnöke, Orbán Viktor által életre hívott gazdasági konzultáció mellett létrejött tanácsadói testület tagjaként, de ennek a tevékenysége nem volt túl látványos. "A konzultáció a vállalkozásokról szólt, és felállt ugyan egy szakértői csapat, de érdemi tevékenységet nem végeztek" - mondta az [origo]-nak egy, a testület munkájában részt vevő tisztviselő, aki azonban arra a kérdésre nem tudott válaszolni, hogy Tolnayt miért hívták meg tanácsadónak. Az akkori híradások szerint a testület tagja volt még Parragh László, az iparkamara elnöke, Székely Péter üzletember, valamint Pitti Zoltán adószakértő.
Tehát nem elég, csupán a szocikra mutogatni.
A cég vezetőinek, tulajdonosainak felelősség hárítását felháborítónak tartom.
A hivatkozást is arra, hogy ezreknek adnak munkát.
Éppen ebben a térségben.
Véleményem szerint, az az erkölcsi gát, már régen átszakadt.
Hogy a néven nevezett üzletemberek nem mernének annak az anyának, apának a szemébe nézni, akiknek kezéből az apró gyermeket kiragadta a vörös iszapár, abban biztos vagyok.
Nem bízom magam, sem a politikában, sem más téren olyan emberekre, akik nem félik Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése