A valódi alázat

1. A befelé nézôk hibáikat szemlélve Isten hatalmas kezére kell
alázódniok (1Pt 5,6). Azért intelek, Isten szolgálóleánya, mélyen
alázódj meg lelkedben és semmiséggé kicsinyülj önmagad elôtt bűneid
biztos fölismerése után. ,,Az alázatosság erényével -- mondja Szent
Bernát (Az alázatosság fokairól, 1. fej., u. 2.) -- az ember tökéletes
önismerete révén önmaga elôtt megsemmisül.'' Ezzel az alázatossággal
semmisült meg önszemében Szent Ferenc Atyánk. Ezt szerette és kereste
szerzetesi életének elsô pillanatától az utolsóig. Ezért hagyta el a
világot. Ezért vonszoltatta magát végig a városon. Ezért szolgált a
poklosoknak, ezért vallotta meg a szószéken bűneit és ezért kívánta
bűneinek emlegetését.
Ezt az erényt legjobban Isten Fiától kell eltanulnod, kedves
Anya, mert Ô mondta: ,,Tanuljatok tôlem, mert szelíd és alázatosszívű
vagyok.'' (Mt 11,29). ,,Mert aki az alázatosság nélkül törekszik a
többi erényre, széllel szemben hányja a port'' -- mondja Szent Gergely
(7. homilia in Ev., u. 4.). Ahogy minden bűn gyökere a kevélység,
éppen úgy minden erény alapja az alázat. Az igazi, ne a fölszínes,
hitvány, képmutató alázatot tanuld meg. Akkor nem vonatkozik rád majd
az Írás szava: ,,Van olyan, ki rútul megalázkodik, És belseje telve
van csellel.'' (Sir 19,23). ,,Az igazán alázatos azt akarja, hogy
rossznak ismerjék, nem pedig azt, hogy alázatosnak hirdessék'' --
mondja Szent Bernát (16. Beszéd, u. 10.).

2. Ha tehát a tökéletes alázatot el akarod érni, Tisztelendô
Anya, hármas úton érheted el.
Az elsô út Isten szemlélése. Szemléld Istent, minden jó Alkotóját
és mondd neki: ,,Minden dolgunkat javunkra végezted, Uram.'' (Iz
26,12). És mert ilyen, ezért minden jót Neki kell adnod, és semmit
önmagadnak. Mert jól tudod, nem hatalmad s nem kezed ereje cselekedte
a jót (MTörv 8,17). Az Úr teremtett minket s nem mi magunkat (Zsolt
99,3). Ez a mély betekintés romba dönti azok kevélységét, kik így
beszélnek: ,,Diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt!'' (MTörv
32,27). Ez a kevélység zárta ki Lucifert az égi dicsôségbôl. Nem
gondolta meg, hogy semmibôl teremtette az Úr, hanem ragyogó szépségét
szemlélte. Csupa drágakô volt ruházata (Ez 28,13) és ezért szívének
kevélysége elkápráztatta. Mivel a kevélységet megalázódás követi (Péld
29,23), elôkelô trónjáról szánalmasan silány helyre zuhant. Itt lett a
fejedelmi Angyal a legnyomorúságosabb ördög.

3. Ó még ma is mennyi a luciferi lélek! Mennyien vannak Lucifer
követôi: a kevélység fiai és leányai s hogyan eltűri ôket az Úr! Mivel
azonban a kevélység elviselhetôbb a gazdagban, mint a szegényben,
Krisztus szolgálóleányának mindig mélyen alázatosnak kell lennie. Csak
így juthat a kárhozott angyal helyére. Mert csak az alázat tetszik
Istennek angyalban is, emberben is. Ne hidd azt, talán alázat nélkül
tetszik Istennek a szüzesség. Egészen bizonyos, Mária sem lett volna
Isten Anyja, ha kevély lett volna. Ezért mondja Szent Bernát (1.
Homil. Luk. 2, 3 fölött n. 5.): ,,Alázat nélkül, merem mondani, nem
tetszett volna Istennek Mária szüzessége.'' Ezért oly nagy erény az
alázat. Nélküle annyira nincs erény, hogy minden erény alázat nélkül
kevélységgé torzul.

4. A második út a Krisztusra-gondolás. Meg kell fontolnod
Krisztusnak a legszégyenletesebb halálig való megalázódását. Oly
alázatossá lett, hogy poklosnak tekintették, -- Izaiás próféta
szerint: ,,És mi ôt szinte leprásnak tekintettük'' (Iz 53,4).
Alázatosságában annyira ment, hogy senkit nem gondoltak hitványabbnak
kortársai. Azért mondja ismét a Próféta: ,,Alázatosságában vettek róla
ítéletet.'' Mintha csak azt mondaná: nagy alázata, nagy megsemmisülése
miatt nem ítéltek felôle helyesen, nem hitte senki, hogy ô Isten.
Ha tehát maga a mi Urunk és Mesterünk mondja: ,,Nem nagyobb a
szolga uránál és a tanítvány mesterénél'' -- és te Krisztus
szolgálóleánya vagy, mennyire meg kell alázódnod, mennyire meg kell
vetned önmagad s mennyire meg kell semmisülnöd.
Mily gyűlöletes Isten elôtt az a szerzetes, akinek alázatos
ruhája alatt kevély szív dobog!
Mily üreslelkű keresztény az, aki látja alázatos és megvetett
Urát, ô pedig ,,fölfuvalkodik szívében s erejét meghaladó csodák és
nagy dolgok után'' (Zsolt 130,1) jár!
Van-e még kivetnivalóbb Krisztus jegyesében? Van-e súlyosabb bűn
Krisztus szolgálójában? A fölséges utolsó lett, a végtelen kicsiny
gyermekké s a féreg és a rothadás elbizakodottá lesz! Ilyenekrôl
mondja Szent Ágoston: ,,Halálraszánt bôr, mire fuvalkodsz föl, bűzlô
végesség, hova pöffeszkedsz? Alázd meg fejed és kemény nyakad!''
Mintha csak azt mondaná: ez illik Neked!

5. Alázatosságod elérésének harmadik útja az alapos önvizsgálat.
Gondold csak meg, kedves Anya, honnan jöttél és hová mégy?
Mélyedj csak el ebben a gondolatban, honnan jöttél?
Az elmúlásból... a föld porából és sarából.
Most a bűn hálójában a Paradicsom boldogságának kitaszított
vándora.
Ez az elmélyülés fölfakasztja lelked sebét.
S fölszakad belôled Dániel három ifjának kiáltása:
,,Meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön!'' (3,37).
Mélyedj bele abba a gondolatba is: hova tartasz?
Az elmúlás, az elporlás felé, mert ,,por vagy és a porba fogsz
visszatérni...'' (Ter 3,19).
Akkor hát miért fuvalkodsz föl, por és hamu? (Sir 10,9).
Ma vagy, holnap nem leszel.
Ma szétcsattansz az egészségtôl, holnap elsápaszt a betegség.
Ma bölcs vagy, holnap együgyű lehetsz.
Ma erényeidben tündökölsz, holnap koldus és nyomorú lehetsz.
Hogyan mert tehát fölfuvalkodni a szerencsétlen keresztény ennyi
nyomor és szerencsétlenség láttán?!

6. Legyetek tehát alázatosak, Istennek szentelt nôvérek,
lélekben, de kifelé is; érzéseitekben, de viselkedésben is. Csak ez az
egyetlen alázatosság engeszteli Isten haragját, csak ez talál
kegyelmet Istennél.

,,Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben.
Akkor kegyet találsz Istennél.'' (Sir 3,20)

Ezért talált kegyelmet az Úrnál Mária. Mint ô maga mondja:
,,Megtekintette szolgálójának alázatosságát.'' És valóban. Hiszen az
alázat készít helyet a szeretetnek s a lelket megtisztítja a
hiábavalóságtól. Ezért mondja Szent Ágoston: ,,Minél kisebb a
kevélység fekélye bennünk, annál jobban megtelik a lelkünk
szeretettel.'' És amint a patak a völgybe zuhog alá, a Szentlélek is
az alázatosakra ereszkedik. S a patak is annál erôsebben zúdul, minél
mélyebbre tör, az egészen alázatos szívű közelebb jut az Úrhoz és
kegyelmet talál. Ezért mondja az Írás:

,,A megalázkodó imádsága áthatol a felhôkön,
És meg nem nyugszik, míg oda nem jut,
És nem tágít, míg a Magasságbeli rá nem tekint.'' (Sir 35,21).
,,Mert az Úr teljesíti akaratát azoknak, akik ôt félik,
És meghallgatja könyörgésüket.'' (Zsolt 144,19)

7. Legyetek tehát alázatosak, Krisztus mennyasszonyai. Sohse
engedjétek, hogy uralomra jusson a gôg szívetekben (Tób 4,14). Mert
két alázatos mesteretek van: az Úr Jézus és mindennek Királynôje, Szűz
Mária. Legyetek alázatosak, mint Szent Ferenc Atyánk. Legyetek
alázatosak, mint az alázatosság példaképe, Szent Klára.
Úgy törekedjetek az alázatosságra, hogy alázatotok tanúja a
türelem legyen. Mert az alázat türelem által lesz tökéletessé. Nem is
igazi alázat az, ahol nincsen türelem. Ezt mondja Szent Ágoston is
(Ep. 19): ,,Könnyű dolog fátyolt hordani, rossz és silány ruhákban
járni, lehajtott fejjel megjelenni, de az igazi alázatosat a türelem
igazolja.'' Ezt mondja az Írás is: ,,Alázatodban türelem legyen (Sir
2,4)!''
De jaj, sajgó szívvel mondom, fölfuvalkodtunk a kolostorban, s
talán a világban alázatosak lettünk volna. Azért mondja Szent Bernát:
,,Milyen fájdalommal kell látnom az alázat iskolájában a világ
megvetése után a fölfuvalkodott gôgöt. A szelíd Mester alattvalói
kevélyebbek és türelmetlenebbek a kolostorban, mint lettek volna künn
a világban. Ez annál szomorúbb, mert Isten házában csak alázatosak
lehettek volna!''

8. Azt tanácsolom tehát, tisztelendô Anya, intsd leányaidat, hogy
a szüzességet az alázattal s az alázatot a szüzességgel ôrizzék meg.
Mert a szüzesség az alázattal maradhat csak meg, mint az aranyba zárt
drágakô. Ezért mondja Szent Bernát: ,,Gyönyörű a szüzesség az
alázattal karöltve. Nem kis mértékben találja kedvét Isten abban a
lélekben, akinek alázatát szüzessége dicséri s a szüzesség alázatát
díszíti.''
Halld végül testvéred szíved szerinti tanácsát. Menekülj a kevély
nôvérektôl, mint a viperáktól. Vesd meg ôket, mint az ördögöket.
Kerüld a gôgösök társaságát, mint valami halálos mérget. És miért?
Hallgasd meg. Egy életismerô ezt írja a kevélyrôl: ,,Tűrhetetlen a
kevély ember. Viselkedése fölényes, ruhája túlzottan válogatott,
mindig emelt fôvel jár. Arca merev, szeme fölényesen tekint alá. Azt
hiszi, jobb a jobbaknál. Véleménye, egyéni ítéletei és cselekedetei
vannak, tiszteletadásra képtelen.'' Ezért kerüld, Isten választottja,
Krisztus jegyese, a kevélyek társaságát, nehogy te is hozzájuk
hasonulj. Mert az Írás mondja (Sir 13,1):
,,Ki dölyfössel társul, kevélységet ölt magára.''