Daróczi Dávid halála kapcsán nem szállok be találgatásokba, okoskodásokba.
De a depresszió túlélőjeként indíttatást érzek, hogy megszólaljak.
Évek óta írom gondolataimat.
Magamnak és azoknak, akik még tanulhatnak belőle.
Ismét bebizonyosodott, haqlálos népbetegségről van szó.
Mellbevágta a közvéleményt, mert egy ismert, sokak által tisztelt embert érintett.
Elfogadom azt a megfogalmazást, nem tudott saját Démonjával megküzdeni.
Saját harcaimról már írtam.
Hogy volt értelme, bebizonyosodott.
Elő fogom venni, megnyitott, de félbehagyott blogomra feltöltöm, mások számára is hozzáférhetővé teszem.
Nekem sikerült démonjaimmal leszámolnom.
Nem gyógyszerekkel, a Hit erejével.
Felmerülhet a kérdés, Neki miért nem sikerült?
Hiszen tanult hivatása, életfelfogása volt a keresztény hit.
Ezért démoni erő, amivel szembe kellett néznie.
Tudom, sokan álltak mellette.
Talán elég lett volna egy igaz Társ!
Imádkozom lelki üdvéért.
Szeretettel gondolok vissza rá, még akkor is, ha egyesek bántó, lekicsinylő megjegyzésekkel illetik, illetnek.
Vállalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése