1. A tökéletes élet teljességét Krisztus menyasszonyának
önmagában kell elkezdenie. Megfeledkezve mindenrôl, ami külsô világ,
lépjen be lelkiismeretének rejtelmeibe. Szorgalmas betekintéssel
gyúrja át, vizsgálja ki és fontolja meg hibáit, cselekedeteit, jelen
és elmúlt bűneit. Ha aztán kevésbé helyeset találna önmagában,
szívének keserűségében sirassa meg azokat. Könnyebben jutsz erre a
megismerésre. Tisztelendô Anya, ha tudod, hogy minden bűnünk és hibánk
oka vagy a nemtörôdömség, vagy a rosszakarat. Nemtörôdömség, vágy,
rosszakarat összes bűneid hármas gyökere. Ezeket vizsgáld, különben
soha nem jutsz el önmagad helyes megismeréséig.
2. Ha tehát önmagad akarod megismerni, majd megismert
gyöngeségeid megsiratni: azt kell elôször meggondolnod, volt-e benned
valaha közömbös nemtörôdömség. Gondold csak el: mily hanyag voltál
szíved fékentartásában! Mily hanyagul fecsérelted el idôdet! Mily önzô
és rossz volt cselekvéseid célja! Ezt a hármat nagy elmélyedéssel kell
szemlélned. Szíved fékentartása, idôd kihasználása s a köteles és
helyes cél lebegjen minden munkádban.
Gondold csak el, mily hanyag voltál az imádságban, mily hanyag
olvasmányaidban és milyen ímmel-ámmal végezted munkádat. Ebben a
háromban vizsgáld meg magad és mélyülj el egészen, ha majd aratásod
idején (vö. Zsolt 1,3) jó gyümölcsöt akarsz teremni. Ez a hármas út
egymásba fonódik. Egyiket nem érheted el a másik nélkül.
Emlékezz csak lanyha bűnbánatodra! Könnyelmű viselkedéseidre a
kísértés idején! És elôhaladásod csekélységére! Mert elkövetett bűneid
nem sirattad meg egészen bensôségesen. Az ördög kísértéseit nem verted
vissza minden erôddel és nem törted magad elôre erényrôl erényre
(Zsolt 83,8), hogy eljuthass az Ígéret Földjére. Íme, így elmélkedj,
ezekrôl gondoskodj hanyagságod számbavételénél.
3. Ha mélyebbre akarsz hatolni önismeretedben, gondold el, megvan-
e, vagy megvolt-e benned az élvezet, a kíváncsiság vagy a hiúság utáni
vágy.
A szerzetesben biztosan megvan az élvezet utáni vágy, ha
mindenben a kellemeset várja: ízletes ételeket.
Ég benned az élvezet vágya, ha megkívánod a lágy elpuhultságot:
különbözô, divatos ruhákat.
Ég benned a vágy, ha a testi után sóvárogsz, ami vad
gyönyörködésben áll eléd.
A kíváncsiság megvan Isten szolgálójában, ha mindazt látni
akarja, ami titokzatos, szép és ritkaság.
Krisztus jegyesében megtalálható a hiúság, ha emberek kegyét
kívánja, emberi dicséretet vár és emberi megtiszteltetés után
óhajtozik.
Mindezeket kerülje az Úr szolgálóleánya, mint a mérget, mert ezek
minden rossznak a gyökerei.
4. Ha önmagad egészen meg akarod ismerni, gondold csak el: él-e
benned, vagy élt-e benned a hitvány harag, irigység vagy semmittevés.
Hallgasd meg csak, mit mondok most Neked.
A benned élô haragod elárulja hangulatod, szíved vonzalmát. Csak
egy jel, arcrándulás, elejtett szó, hangos megjegyzés megmutatja
legcsekélyebb méltatlankodásod, idegenkedésed is felebarátoddal
szemben.
Irigy vagy, ha testvéred bajának örülsz, s elkedvetlenít
testvéred sikere. Az irigység örül benned testvéred szerencsétlensége
idején s az irigység sorvaszt el, ha testvéred jó sorsban van.
A szerzetest néha elfogja az üres semmittevés. Ilyenkor lanyha,
unott, lusta. Késlekedik, máskor meg hanyag. Munkájával visszamarad,
szétszórttá lesz. Imáiban rendetlen, sokszor szomorú és lassankint
ellaposodik.
Krisztus jegyese ha ezt észreveszi, úgy menekül elôle, mint a
halálos méregtôl, mert ezek testét-lelkét tönkreteszik.
5. Ha tehát, Isten kedveltje, el akarsz jutni önmagad tökéletes
megismerésére, ,,nézz önmagadba, tekints bensôdbe, tanuld meg lelked
megbecsülését. Gondold meg, mi vagy most, mivé kell lenned, mivé
lehetsz. Gondold meg, mi voltál természeted szerint, mi vagy
bűneidben, mivé kell lenned tökéletesebb életeddel és mivé lehetsz a
kegyelem segítségével.'' (Szent Bernát: A belsô lakás, 36. f. n. 76).
Hallgasd csak meg, Tisztelendô Anya, Dávid prófétát, hallgasd meg
példáját (Zsolt 76,7):
,,Elmélkedem éjszaka szívemben
Gondolkodom, és töprengek lelkemben.''
Elmélkedj tehát te is szívedben. Dávid lelkében töprengett. Te is
azt tedd. Műveld meg azt a földet, figyeld meg önmagad. Ha gyakorlod
magad, kétségtelenül te is meg fogod találni a te szántófölded
elrejtett kincsét (Mt 13,44). Mert ezáltal kincsed növekszik,
tudományod megsokszorozódik, bölcsességed mély lesz. Megnyílik majd
lelki szemed, értelmed éles lesz, eszed megtisztul. Nem helyesen
értékel az, aki önmagát nem ismeri, aki mélységeibe bele nem
tekintett. Nem tudhatja, mit kell gondolnia az angyali szellemrôl és
Istenrôl, aki nem gondolkodik elôbb a magáéról. Ha képtelen vagy
önmagadba tekinteni, hogy érheted majd el, ami fölötted van? Ha az
elsô szentélybe nem vagy méltó belépni, milyen észjárással akarsz
mindjárt a másodikba lépni (vö. A lélek útjai Istenhez 5. fej. 4.
pont)?
6. Ha az a vágyad, hogy a második és harmadik égbe ragadtass
Szent Pállal (2Kor 12,2), akkor át kell menned az elsôn; ez pedig a te
szíved. És ennek a módját s lehetôségét már elôbb vázoltam Neked. De
Szent Bernát is igen bölcsen kioktat: ,,Töretlen lelkiséged gondos
figyelôje, szívós kitartással vizsgáld életedet. Mélyedj el bensôdben
és tartsd szem elôtt haladásod és visszaesésed. Erkölcseid, szokásaid,
érzelmeid hasonlítanak-e Istenhez, vagy sem? Távol állsz-e tôle, vagy
közel?'' (Medit. 6. 5. u. 14.).
Mily óriási veszedelmet rejt a szerzetesben az, ha sokat akar
tudni, de önmagát nem akarja megismerni! Mennyire a veszély szakadékán
áll az a szerzetes, aki kíváncsian hajhássza a dolgok megismerését,
gondosan ítéli meg mások lelkiismeretét, önmagáét azonban nem ismeri!
Istenem, mekkora elvakultság egy szerzetesben! íme, azonnal
megtalálhatod ennek a miértjét: mert az embert szétszórja a
kicsinyeskedés s nem jut el az elmélyülésig. Néha meg elfogja a meg
nem engedett szabadosság és nem tud önmagába térni. Nem fogja el a
vágy emiatt a belsô öröm és lelki édesség után. Szóval érzékiekbe
merül. Ezért nem képes belsô önmagába, mint Isten képmásába behatolni.
S így nyomorultul tudatlan és kis látókörű marad. Elfelejtve tehát
mindent, csak magadról elmélkedj, magadról gondolkodj! Ezért
imádkozott Szent Bernát is: ,,Ne adjon más tudományt Isten nekem, csak
önmagam megismerését!'' (Sermo 2, de diversis).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése