A tökéletes szegénység

1. A tökéletesség nem lehet meg a szegénység erénye nélkül. Mert
az Úr mondja: ,,Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindened, amid
vagyon és oszd ki a szegények között.'' (Mt 19,21) Az evangéliumi
tökéletesség tehát a szegénység fönségében rejlik. Aki az evangéliumi
szegénységnek még nem lett tökéletes követôje, nem érezheti önmagát
egészen tökéletesnek. ,,Ha még oly tökéletes is a szerzetes, de nincs
meg benne a befejezettség a szegénység szeretete nélkül'' -- mondja
Hugó apát.

2. Kettôs buzdító erô hív a szegénység szeretetére minden
szerzetest, sôt minden embert. Az egyik az isteni példa, ennél nagyobb
nincsen. A másik az isteni ígéret. Ennél drágább nincsen!
Elsô buzdító erôd a szegénység szeretetére, kedves nôvérem,
Urunk, Jézus Krisztusunk példája. Szegényen született, szegényen élt
és szegényen halt meg.

3. Nézd csak a szegénység példáját: Urunk Jézusunk szegényen
született. Nem szállóban született: istállóban. Ócska rongyain
átsüvített a hideg szél. Eledele gyenge tej volt csak. Ezt a fönséges
szegénységet szemlélve Pál Apostol, megrendülve kiált föl: ,,Ismeritek
a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár
gazdag volt, hogy az ô szegénysége által ti gazdagok legyetek!'' (2Kor
8,9). ,,Minden jó örök forráskincse a mennyország, csak szegénység
nincs benne. A földön azonban mindenütt megvan. Az ember nem ismerte
ezt a hallatlan értéket. Ezt kívánta meg Isten Fia. Kiválasztotta
önmagának s ezzel elôttünk hallatlan értékét mutatta meg'' -- mondja
Szent Bernát Apát.

4. A szegénység példáját adta az Úr Jézus szegényes életével.
Halljátok csak, fogadalmat tett szerzetesek, mily szegény Isten Fia,
az Angyalok Királya! Nagy, kiáltó szegénységében hányszor kellett
Apostolaival együtt a városokon és falvakon kívül aludnia.
,,Körülnézett, mivel már estére járt az idô, kiméne Betániába a
tizenkettôvel.'' (Mk 11,11). ,,Körülnézett -- mondják a Szentírás
magyarázói --, talán vendégül látná ôket valaki. De mert szegény volt
és nem könyörgött senkinek, nem talált sehol a városban menedéket.''
Máté Apostol is ezt mondja: ,,A rókáknak oduik vannak és az ég
madarainak fészkeik: az Emberfiának pedig nincsen, hová fejét
lehajtsa.'' (Mt 8,20).

5. Az Angyalok Ura nemcsak születésében, nemcsak életében, de
halálában is a szegénység legfönségesebb példája. ,,Ó ti mindnyájan,
kik szegénységet fogadtatok, vigyázzatok és figyeljetek'' (Siral
1,12), mily szegény lett értünk az Ég Királya halála idején.
Kifosztották és elvették mindenét.
Kifosztották ruháiból:

,,Szétosztották egymás között ruhámat,
És köntösömre sorsot vetettek.'' (Zsolt 21,19)

Megfosztották testétôl, lelkétôl. Keserű halálának gyötrelmei
lelkét testétôl elválasztották.
Megfosztották isteni dicsôségétôl, mikor ,,nem dicsôítették ôt,
mint Istent'' (Róm 1,21), hanem úgy bántak vele, mint valami
gonosztevôvel. Ô volt a második Jób: ,,Megfosztottak dicsôségemtôl
engem'' (Jób 19,9).
,,Nézzétek a szegény Krisztust! Szállása nem volt, mikor
született. Ökör és szamár közt feküdt a jászolyban. Szegényes
rongyokba göngyölték! Egyiptomba kellett menekülnie. Szamárháton
tartotta diadalmenetét s ruhátlanul függ a kereszten!...'' (Szent
Bernát 3. húsvéti beszéde, u. 1.).

6. Akadhat-e még oly szerencsétlen keresztény, sôt olyan kôszívű,
elfajult szerzetes, aki még a gazdaságot szeretné s visszaborzadna a
szegénységtôl?! Látja és hallja a világ Urát, az Ég Királyát, Isten
Egyszülöttét ily nagy szegénységben! ,,Nagy, hallatlan nagy
vakmerôség, hogy a silány földi féreg gazdag akar lenni, akiért a
Seregek Ura és Istene szegénnyé akart lenni!'' -- mondja Szent Bernát.
,,Keresse a pogány a gazdagságot, hisz Isten nélkül él. Gazdagodjék a
zsidó, hiszen a földért kapott ígéretet'' -- (Szent Bernát) -- azonban
te, Krisztus arája, az Úr szolgálóleánya, milyen meggondolással akarsz
gazdaggá lenni? Hiszen szegénységet fogadtál, a szegény Ferenc Atya
leánya akarsz lenni s megígérted, hogy a szegény Klára Anya követôje
leszel!
Ezzel szégyenbe kerül a mi fösvénységünk. Szegénységet fogadtunk
s a szegénységet fösvény sóvárgással cseréltük föl. Tilos dolgok után
sóvárgunk, olyanok után, amiket megtilt Szent Szabályunk, pedig Isten
Fia értünk lett szegénnyé! (2Kor 8,9).

7. Életetekben az az érdekes, minél forróbb szerelmesei lettetek
a megfogadott szegénységnek, minél hűbb követôi voltatok az
evangéliumos szegénységnek, annál gazdagabbak lesztek ideiglenes és
szellemi kincsekben. Ha ellenben elfordultok tôle, ha megvetitek a
megfogadott szegénységet, mindenben szűkölködtök majd. A szegény Jézus
szegény Anyja, Mária mondja: ,,Az éhezôket jóllakatta s a gazdagokat
üresen bocsátotta el'' (Lk 1, 53). Mondta ezt már a dalos Dávid
próféta:

,,Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
De akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.'' (Zsolt
33,11).

Hát hiába olvastátok, hallottátok, mit mondott az Úr Jézus
Apostolainak Szent Máté Evangéliumában: ,,Ne aggódjatok tehát mondván:
Mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk? Hiszen tudja a ti
Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon!'' (5,31).
Szent Lukácsnál meg így beszél: ,,Mikor erszény, táska és saru
nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt? Azok pedig
felelék: Semmiben!'' (Lk 22,35--36).
Ha az Úr a kemény és hitetlen zsidók között gondoskodott
tanítványairól minden nehézség nélkül, mi van azon csodálnivaló, hogy
a Kisebb Testvérekrôl gondoskodik, mert ôk is a szegénység
fogadalmasai. Miért csodálod, hogy jól tartja a Szegény Nôvéreket,
akik az evangéliumos szegénység követôi. Hiszen mindezt hívô
keresztény népek közt cselekszi.
,,Minden aggodalmatokat bízzátok tehát ôreá, mert neki gondja van
rátok.'' (1Pét 5,7).

8. Ha tehát oly nagy Isten-Atyánk féltô gondoskodása velünk
szemben, oly nagy gonddal ôrködik fölöttünk, csodálatos és
érthetetlen, miért aggódunk oly nagy mértékben a különös, a földi, a
mulandó dolgok fölött!...
Csak egy lehet az oka s ez minden kárhozat és megtévesztés anyja:
a fösvénység. Nem lehet más oka, csak egy: érzelmeink messze
távolodtak Istentôl, szabadítónktól (MTörv 32,15). Nem lehet más oka
csak ez: az isteni szeretet parazsa kialudt és megfagyott bennünk.
Persze, ha igazán lángolna buzgóságunk, mezítelen követnénk a
mezítelen Krisztust! Mert, ha nagy a hôség, az emberek igyekszenek a
ruháktól szabadulni. Nagy hidegség jele, ha annyira igyekszünk
magunkra ölteni a mulandóságot!...
Ó Istenem, hogy lehet oly kôkemény a szívünk Krisztussal szemben,
aki ,,földjérôl eltávozott'' -- azaz az égbôl, aki otthagyta
rokonságát -- azaz az Angyalokat s otthagyta Atyja házát, azaz Atyja
ölérôl szállt alá (vö. Ter 12,1) és szegény, kitaszított s megvetett
lett értünk! És mi? Mi nem tudunk egyetlen nyomorult és rothadó
világról lemondani? Külsôleg ugyan lemondunk! De jaj, egész szívünk,
egész lelkünk, minden vágyunk lefoglalja és fölemészti a világ!...

9. Ó Istennek boldog kis cselédje, gondolj a te szegény
Krisztusod szegénységére, vésd mélyen szívedbe szegény Atyád,
Ferencnek szegénységét, emlékezzél gyakran Klára Anya szegénységére és
egész lelkesedéssel, teljes erôddel ragaszkodj a szegénységhez. Öleld
magadhoz a Szegénység Úrnôt! Ne akarj az Úr nevéért mást szeretni ezen
a földön! Se megtiszteltetést, se múló földi javakat, se gazdagságot,
hanem az áldott szegénységet! Ezt fogadtad, legfôbb törekvésed legyen
ennek szigorú megtartása! A gazdagság szeretete és birtoklása
haszontalan, csak a szeretete veszedelmes, birtoklása és gyűlölete
fáradalmas... Hasznos tehát, ha sem nem birtoklod, sem nem szereted a
gazdagságot. Nemcsak hasznos, de biztos, de fönséges s a tökéletes
erény jele. Ezért akár az Úr tanácsa a szegénységrôl, akár példája,
minden keresztényt a szegénység szeretetére gyújt és buzdít!
Ó áldott szegénység!... Az Úr kedveltje vagy! Mily nyugodttá
teszed azokat, kik szeretnek téged! ,,Mert ha semmid sincs a világon,
amit szeretnél, semmid sincs, amitôl félned kellene!'' -- mondja Nagy
Szent Gergely.
A Szentek Életében olvasunk egy szegény testvérrôl. Volt neki egy
takarója. Felével takarózott, felét meg maga alá rakta éjszakánkint.
Egyszer, csikorgó tél idején künn látta a kolostor Apátura a
szabadban. Imádkozott: ,,Köszönöm, Uram, hogy király vagyok. Mert a
gazdagok börtönben élnek, vas szorítja kezüket, mint a bilincs s lábuk
is odakötve ágyukhoz. Én azonban mehetek, amerre akarok. Kitárhatom
kezem!'' íme, ez a szegénység példája!

10. Másodszor a szegénység szeretetére gyújt az isteni ígéret.
Ennél drágább nincsen.
Ó mindenkivel bôkezű, jóságos Úr Jézus, ki tudja szavakban
helyesen kifejezni, szívében megérezni, kezével leírni azt a mennyei
dicsôséget, amit Te szegényeidnek szándékozol adni? Mert az önkéntes
szegénység teszi ôket a Teremtô dicsôségének részesévé. Ôk lépnek be
majd az Úr hatalmas örökébe: az örök hazába, a tündöklô fény honába.
Ôk lesznek majd annak a birodalomnak polgárai, melynek teremtôje az
Úr. Hiszen áldott ajkad ígérte így: ,,Boldogok a lelki szegények, mert
övék a mennyek országa.'' (Mt 5,3). Te vagy, Urunk Jézus, magad a
mennyország, te, királyok Királya s uralkodók Ura (1Tim 6,15). Önmagad
adod szegényednek jutalmul, ajándékul, boldogságul. Belôled élnek,
belôled örülnek, belôled töltekeznek!

,,Jóllakásig esznek majd a szegények,
Kik keresik az Urat, dicsérik majd ôt,
Szívük feléled örökkön-örökre.''
Amen! (Zsolt 21,17).