Kedves Imaharcos Testvérek!
Kb. két éve küldtünk egy körüzenetet a templomba járásról. Most ismét elküldjük, mert időszerűnek érezzük, na meg azóta sok új taggal bővültünk:-) Azért tartjuk fontosnak, mert sok magát vallásosnak valló ember arra hivatkozik, mikor ezt mondja, hogy meg van keresztelve, de ezzel vége is a dolognak. Templomba nem járnak, legfeljebb Karácsonykor és Húsvétkor, imádkozni meg csak akkor imádkoznak, ha bajban vannak, és nincs segítség.
Szeretnénk Benneteket buzdítani arra, hogy járjatok templomba vasárnap. Az az egy óra igazán nem sok. Szükségünk van erre a lelki feltöltődésre, hogy győzzük az élet nehézségeit. Gondoljatok bele abba, hogy Jézus milyen örömmel hív minket vasárnap a templomba. Készül, örömmel vár. Nem lehetünk olyan hálátlanok Vele szemben, hogy nem megyünk el. Gondoljatok bele, ha Ti meghívtok valakit ebédre, és örömmel készültök, de az illető nem megy el, nem vagytok szomorúak? Áldozatot hoztok érte, de ő nem törődik ezzel. Jézus mekkora áldozatot hozott értünk! Meghalt a kereszten, a Vérét ontotta mindannyiunkért! Ennyi áldozatot nem tudunk hozni, hogy vasárnap elmenjünk a templomba. Jézusnak iszonyú fájdalom az, ha gyermekei nem járnak templomba. Ne okozzunk Neki fájdalmat, mert Ő nem ezt érdemli! Ha valaki valami jót tesz velünk, azon vagyunk, hogy megháláljuk. A legnagyobb jót Isten tette, azzal, hogy Fiát küldte a világba, Ő pedig meghalt értünk a kereszten. Ki halna meg értünk az emberek közül? Gondoljunk ebbe bele, és tudjunk időt szánni Istenre! A barátainkra mindig van időnk, de Őrá, a legjobb Barátunkra, nincs? Hogy is van ez? Tekintsünk magunkba! Egy keresztény ember számára belső lelki szükséglet kell, hogy legyen a napi ima és a vasárnapi templomi szertartáson való részvétel. Ne csak nagy ünnepeken találjuk meg a templom ajtaját!
Ezúton is köszönjük minden kedves testvérünk imáit és felajánlásait, amit az adatlapra kiírt szándékokra végeztek. Isten fizesse meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése