2010. április 20., kedd

Reggeli gondolat


Egyszer, nagyon-nagyon régen,

amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,

igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

És elmosolyodott.

Örült neked.


Az Isten, már akkor hallotta

az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,

és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott,

és szívesen nézett téged.


Ő már akkor előre látta

a durcás sértődéseidet,

a toporzékolós kiabálásodat,


a barátaid melletti kiállásodat,

az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.

És minden perced szépségéért előre lelkesedett.


Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.

Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,

csigolyáid alakját és erejét.

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,

őszinte szeretetből teremtett neked

egy pont a hátadhoz illő,

keresztet.

Amilyet senki másnak nem adott.


Rád nézett az Isten,

és tetszettél neki a kereszteddel.

Örömmel látta,

hogy mindaz amit alkotott jó.


Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,

megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.

Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,

akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett

a kereszteddel együtt.

Nincsenek megjegyzések: