2010. április 21., szerda

Szegedi Kélmán Jézus szívében


Nyizsnyánszky Lajos atya, a Jézus Szíve plébánosa, negyvenöt évi hűséges szolgálat után nyugdíjba vonult. Kérjük Istentől, jutalmazza meg őt jobb egészségben megélt derűs évekkel. Érezze magát továbbra is Jézus Szívében! Ugyanezzel a jókívánsággal köszöntjük Szegedi Kálmán atyát, aki az alábbi gondolatokkal lép az Úr új szőlőjébe:
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, örökre enyém vagy!"
Ezzel az énekverssel köszöntem el Demecsertől, és ezzel érkeztem Debrecenbe. Egy új hely, új kezdet mindig félelmet kelt, de ha Isten velünk, nem kell aggódnunk. Én is ilyen lelkülettel és bizalommal kezdtem meg munkámat a Jézus Szíve plébánián. Papi életem során megtapasztaltam azt, hogy Isten irányítja az életemet. Többször tanúsítottam jónási magatartást, de végül mindig az ő akarata valósult meg, és el kellett mennem "Ninivébe". A legfontosabb feladatomnak tekintem hirdetni az Úr üzenetét, az evangéliumot. Tudatában vagyok annak, hogy én csak vetek és öntözök, de a növekedést Isten adja.
Az most a célom, hogy megismerjem az egyházközséget, felmérjem a teendőket, lehetőségeket. Az utóbbi idők gyakorlati tapasztalata az, hogy csak ott van élet az egyházközségben, ahol közösségek működnek, és így lesz a plébánia közösségek közössége. Ez a legtágabb csoportokat, társulatokat is felöleli, de nem zárja ki a mai idők újszerű közösségeit sem. Szükség van olyan munkatársakra, akik képesek áldozatot vállalni egy-egy csoport szervezésében, vezetésében.
A mai idők a szentpáli evangelizációt idézik: Pál megalapított egy-egy közösséget, majd megfelelő vezetőre bízta. Ő ment tovább, hogy teljesítse az Úrtól kapott küldetést, de a távolból is buzdított, irányított, s a közösség élt és növekedett, mert tudott önálló lenni. Az ilyen típusú egyházközség lesz valószínűleg életképes, de ebben nyilvánvalóan megvan a maga helye a hagyományos közösségek működésének is.
Nem úgy jöttem ide, hogy most itt ilyen és ilyen közösséget szervezek. Először szeretném megismerni az embereket és a lehetőségeket. Legtöbbször önmagukat kínálják az alkalmak, csak fel kell ismerni, támogatni, s a mag csírázásnak indul.
Kérem Istent, segítsen kegyelmével, s akkor nem kell félnem, aggódnom. Szeretném teljesíteni a küldetést, amit ő bízott rám.

Nincsenek megjegyzések: