„A végtelenül gazdag ISTEN emberré lett, hogy megtapasztalja az ember szegénységét és nyomorúságát. Nem mintha szükség lett volna erre a tapasztalatra, hanem mert mi rászorultunk az Ő példájára. Most már láttuk az Ő Szeretetét – szeressük tehát egymást úgy, ahogy Ő szeret minket. Így szeretete átjárja a mi szívünket is, és Önmagává alakít minket. „
(Thomas Merton)
Kacsó Sándor:
Advent a lágerben
Ó, gyere be, kicsi Jézus,
Ó, gyere be, béke,
Hajszolt lelkem hajlékába,
Fáradt lábam, hajlott hátam
Bús Betlehemébe.
Nagyon rossz a világ most itt.
Zárva ajtó, ablak,
Mindhiába kopogtatnál,
Előkelőbb lakásokban
Aligha fogadnak.
Nem is nagyon hiszem, hogy jobb
Szállásod akadna,
Mint ez az én fáradt testem
Karácsonyi békét váró
Rozzant istállója.
Igaz, itt az idegenben
Elhagyatott, árva,
Kóbor kutyák vonítnak rá,
S hosszú puskák, szöges drótok
Állnak ajtajába.
Igaz, búval vert födelét
Komisz szél cibálja,
S nincsen semmi, semmi fény már
Hideg éjbe vakon néző
Két kis ablakába.
De az alázat szalmáját
Hintettem le a földre,
S meleg párát lehel majd Rád
Türelmességem szamara,
Jámborságom ökre.
Gyere bé hát, kicsi Jézus,
Karácsonyi béke!
Rozzant testem kis ablakán
Hadd tekintsen ki az öröm
Meleg lámpafénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése