Mint mindig, most is erről szól a csendes várakozás időszaka.
Nem engedem, hogy bármi is megtörje ezt a békét.
A hétvégét Tiszadobon töltöttem.
Húgomat köszöntöttem születésnapja alkalmából.
Mint mindig, ha tehettem, most is felkerestem Angélát, Lórántot.
Angéla betegeskedett mostanában, Lórántnak tegnap volt a születésnapja.
Szerettem volna köszönteni.
Ő nem szerette volna.
Angéla megkért, soha többé ne keressem, Ő sem teszi.
Most úgy gondolok rájuk, mint egy természet által ittfelejtett pitypangra.
Nem fújok rá, hagyom, hogy a szél messze sodorja őket.
Az én szerepem az ő életükben csak az volt, hogy egy kárpátaljai anyának segítsek a gyermekével gyökeret ereszteni az anyaországban, egzisztenciát teremteni.
Sajnálom, hogy feladtam önmagam, loptam, csaltam , hazudtam értük.
Atyám nem kért ilyen áldozatot.
Vétettem ellene és magam ellen.
Mea culpa, mea maxima culpa.
A próba véget ért.
A vitorlás mag röpül a szélben.
Egy könnycsepp kibuggyan a szememből, de már az adventi koszorúra nézek derűsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése