Talán igen, én mégis azt mondom, nem.
A kérdés azért vetődött fel bennem, mert tegnap este Aranka meglátogatott a családdal.
Laci sógorom a Jobbik bűvkörébe került, most tőlük várja a csodás változást.
Nem keveredtem vele vitába, na nem a békesség miatt.
Nem félek a Jobbtól.
Békejobbra szükség lenne, de félő, hogy nem az fogad majd.
Attól viszont tartok, hogy amint Laci fia Peti követi édesapját, mások sem felelősségtől vezérelve, meggyőződésből fognak választani.
Döntő a nagyobb hang, hangzatos szólamok lesznek.
Egykor a legvidámabb barakk voltunk.
Most mik leszünk.
Európában, a világban sem nézik jó szemmel, amit eddig a Jobb mutatott.
Mert láttunk árpádsávos zászló alá felsorakozott csőcseléket, amint szétverik az ország közrádióját.
És láttunk Budapest utcáján elkötött tankot a tömegben.
Láttunk Olaszliszkán halálra vert pedagógus kollégát.
Láttunk felfegyverkezett fiatalokat cigánygyilkosságokban.
Mindenki látta?
A Jobb feltűnési viszketegségben, a Bal, eltűnési viszketegségben szenved.
Mi pedig egy békétlen, tönkretett országban.
A rendszerváltás után megtapasztaltuk a kapitalista kizsákmányolást, előtte és ma a szocialista rablógazdálkodást.
Ellopták múltunkat, jelenünket, jövőnket.
Álmaimat nem hagyom.
Látásom, gondolkodásom senki el nem veheti!
Egészségemet már nem tudja.
Továbbra sem poltizálok, csak eszembe jutott, leírtam.
Talán, hogy az Apákat felelősségükre figyelmeztessem.
Mert a Fiúk szemében Ők az első számú példa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése