Valamennyiünk karácsonyai közül a gyermekkori karácsonyok azok, amik egy életre meghatározzák viszonyunkat az ünnephez.
Számomra december 24.- én nem a Jézuska jött.
Jó esetben a Télapó.
Mégis emlékezetes maradt, mert ilyenkor éltem át legteljesebben a szülői, gyermeki szeretetet.
Bár milyen szegénységben éltünk, ilyenkor, ha lehetett disznót vágtunk, Apa igyekezett minden finomságot előteremteni.
De ettől is többet jelentett, hogy ilyenkor egymásra figyeltünk.
Mindig került valamilyen ajándék a fa alá.
Apa is, mi is gyűjtöttük a pénzünket ajándékokra.
Együtt sütöttünk, főztünk, díszítettük otthonunkat, fenyőnket.
Jézuska ott volt velünk, csak nem volt szabad tudomást szereznünk Róla.
Ötven évnek kellett eltelnie, hogy helyére kerüljön az ünnep.
Ma már Jézus születését várom.
Csak bízni tuok abban, hogy a kor apái és anyái megadják gyermekeiknek az ünnep valódi tartalmát, fényét.
Hogy a betlehemi csillag mindannyiunk számára ugyanazt hirdesse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése