Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Tisztelettel köszöntlek!
Ülök a kölni dóm emberáradatában, és nézem az oltár magaslatában a
golyóálló üvegvitrinben, a csodálatos szarkofágot, mely porladó
testeteknek végső nyughelye. A középkor Európájának, vagy talán minden idők
egyik legcsodálatosabb épületében, ebben a tiszteletetekre kőből faragott
gregorián himnuszba, itt a csodálatos gótikus katedrális szentélyében
ért véget, a mesés keletről indult földi
vándorlásotok.
Ülök a hatalmas Dómban, nem kapcsolódom bele az örök vitába, nem
érdekel, hogy mennyire hitelesek az ereklyék..számomra most nem ezek a
részletek a fontosak. Itt vagyok, elzarándokoltam hozzátok, és
alázattal meghajtom fejemet, csodállak benneteket. Igen, tisztelettel
meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából,
bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és
útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az "Éhséget" mely
talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy
elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten
túli kérdéseitekre.
Az évezredek korlátait átlépve, örök emberi kíváncsiságától vezetve
követlek titeket Heródes palotájába. Lelkem csendességében szemlélődöm
és látom, hogy tanácstalanul ott álltok a csodás udvartartása előtt és
kissé feszengve teszitek fel kérdéseiteket. Zavarban vagytok, magatok sem
tudjátok pontosan, hogy mit kerestek, de mégis zörgettek. Heródes int és az
udvari papok, a tudás őrzői, ősrégi pergamenekből nektek utat mutatnak.....
"Ne félj Betlehem, mert belőled származik a megváltó!"
Döbbenetes, ők tudják a választ és tanításuk alapján ti célba értek.
Egy egyszerű barlang mélyén, egy jászol ölén, meglelitek az Életet,
a törékeny Gyermeket, mely előtt élő hittel hódoltok...
Csodálatos, ti alázattal hisztek a jól ápolt udvari papok szavában! Hitetek
gyümölcse, találkozás az élő Istennel!
Heródes is hisz, hiszi az írás szavait, komolyan veszi a papjai tanítását, ezért
is küldi katonáit... Döbbenetes, ugyanazt a szentírást olvasva, ugyanattól
a hittől vezetve, Heródes katonáit küldi, hogy minden újszülött fiú gyermeket
kivégeztessen. Az udvari papok jól tápláltan folytatják helyben topogó
intrikáikat,
és ti, a jött ment idegenek, útmutatásuk alapján, csendes égre figyelő
alázattal célba értek..
E szent karácsonyi időben, népem nagy családja számára nem a tudást és
nem is a hitet kérem, ez többé kevésbé mindannyiunkban meg van, hanem
"Éhséget", az olthatatlan "Szomjúságot" mely kitép tespedtségünkből és
elindít az Igazság felé.
Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből, a
magam cinikus értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen ajándékként
kérem az elégedetlenség tovább vivő erejét, mely segít elszakadni a
kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző, temető
intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.
Adj erőt Uram, hogy hatalom vágyammal szembe menjek, ne féljek az
igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat
lesöpri a történelem asztaláról, de mely szabaddá tesz, mely új
hajnalt ígér. Erőt kérek, hogy a Trianont, a Holokausztot és többi
személyes, közösségi sérelmemet elengedve, utra keljünk és
megtaláljuk a huszonegyedik század Betlehemét.
Igen hiszem hogy Te a huszonegyedik század embere számára is megakarsz
születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi
létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem
fújták le! Van tovább! Te minket is, e fiatal évszázad megszeppent
fiait is vársz, karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk
minden kérdésére! Ezért kérek mardosó éhséget, erőt Uram, hogy
erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk,
kérdéseinkkel szembe nézve útra keljünk és megtaláljunk. Napkeleti
bölcsek vezessetek!
Kisebb testvéri szeretettel, Cs. t.
2oo9 Karácsonya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése