Levél Székelyföldről

Kedves Honfitársaim, Barátaim!

A Szeretet Ünnepének közeledtével arra gondoltam, talán tehetnénk mi is egy kis lépést a szeretetben való összetartozásért és kihasználva az internet adta lehetőségeket, összegyűlhetnénk egy pillanatra Édes Hazánk karácsonyfája alatt, meggyújtva egy-egy gyertyát a Magyar Karácsonyfán...

Arra kérlek Titeket, hogy gyújtsatok egy gyertyát Nagymagyarországért, de ne a halál, hanem a szeretet gyertyáját válasszátok! Nagymagyarország nem halt meg, csak mesterséges kómában tartják. Minket erőszakkal leszakítottak az Anyaországunk testéről, de mi ettől függetlenül tudjuk hová tartozunk és szerető gyermekek módjára visszakívánkozunk Édesanyánk ölelő karjaiba. Hiszem, hogy a közös ima felhallatszik égi patrónánk, a Magyarok Nagyasszonya otthonába és megesik a szíve ezen a sokat tépett Nemzeten! Hiszem, hogy az égi oltalom nem késlekedik, s a sok szétszórt gyermek könnye megindítja a Szívét...

Segítsetek hát és gyűljünk össze mind, akiket elszakítottak és azok, akik a csonka testben maradtak, de ugyanúgy szenvedünk a megszálló zsarnokok igája alatt! Én gyújtottam egy gyertyát és erre kérlek Titeket is:

http://www.gyertyalang.hu/erteeg.php?erteeg=4884

A szeretet és az összetartozás erejével gyógyítsuk meg Édesanyánkat és imádkozzunk együtt a Magyar Feltámadásért!

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!"

Kívánok mindenkinek Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket és egy boldogabb, Szebb Jövőt!
Isten áldjon minden Magyar embert szerte a nagyvilágban!

""Jászolban fekvő édes pici Jézus,
Bús magyar gyermek imádkozik Hozzád.
A Kárpátokat hópihék takarják.
Havas fejükkel Hozzád intenek fel,
A drága, védő, őrködő hegyek,
Add vissza nékünk, add a hegyeket.
Karácsonyfák az erdőn jönnek, jönnek.
Gyertyavilágban elmúlnak a könyvek.
A bús könnyek a csillogón lepergők,
Add vissza nékünk, add vissza az erdőt.
A rónaságban fázva, összebújva,
Tavaszvárón alszik lenn a búza.
Milliók várják az élet adóját,
Add vissza nékünk, add vissza a rónát.
Hozd vissza nékünk, ó hozd el a földet,
A könnyeinkkel, vérrel öntözöttet,
Amelyet hívunk, sohase felejtünk,
A földet, melyhez vissza sír a lelkünk.
S ha ideadtad a keserű kelyhet,
És ha vezeklünk bús porba esettek,
Jászolban fekvő édes pici Jézus
Bús magyar ajkak reszketve susogják
Csak a szívünket vidd közelebb Hozzád!""

Szeretettel ölellek: Évi - Székelyföldről