Ferencesek Debrecenben

Ma, Ferenc ünnepén a debreceni ferencesekről kerestem információt.
Ezeket találtam:
Mint Nyugat-Európa és Közép-Európa római katolikus országaiban, úgy Magyarországon is a városi fejlődés velejárója volt az úgynevezett kolduló rendek, a domonkosok és ferencesek megjelenése. Az ősi Debrecenben mindkét rend jelen volt. Arra semmiféle adatunk nincs, hogy a domonkosok mikor telepedtek le a városban, de az bizonyos, hogy kolostoruk a mai Református Kollégium helyén állt. 1326-ban kényszerültek innen távozni, és csak több mint 600 év után (1942-ben) telepedtek meg újra. A ferencesek 1322-ben alapítottak kolostort, mely a Csapó utca déli oldalán, a Sas utca környékén állt. Ezért nevezték ezt az utcát évszázadokon át Barátok köznek. A reformáció debreceni térhódítása lehetetlenné tette működésüket, s ezért 1552-ben elhagyták a várost, és csak 164 év elteltével (1716-ban) telepedtek vissza. Az 1552-es évet úgy tartjuk számon, mint amikor Debrecenben a reformáció következtében megszűnt a római katolikus egyházi élet, mely csak 168 év után indult meg újra.
A XVI. századi Európa életét alapvetően megrázó reformáció debreceni megjelenésének pontos dátumát nem tudjuk. A reformáció térhódítása hosszabb folyamat volt. A Szent András-templom plébánosa 1528-ban Mihály pap volt. Ezt a Mihályt tartják a történészek Debrecen utolsó katolikus plébánosának. Őt már a reformátor Bálint pap váltotta fel, és vele Debrecenben térhódításnak indult a reformáció.
Dévai Bíró Mátyás, az első magyar reformátor már 1530-ban terjesztette Luther tanait, melyhez Debrecen városa azonnal csatlakozott. 1540-től azonban a debreceni reformáció irányt változtatott, és fokozatosan erősödött a helvét irányzat. Az 1551. évet határkőnek foghatjuk fel, mert ezzel az esztendővel, Kálmáncsehi Sánta Márton kálvinista prédikátor megjelenésével a helvét irányú reformáció végleges gyökeret vert Debrecenben. Ettől kezdve a város kálvinista vezetése — a többi hajdúvároshoz hasonlóan — tiltotta a katolikusok letelepedését, a katolikus templomokat pedig a reformátusok foglalták el. A reformáció elterjedésének mértékét mutatja, hogy 1562-ben Szatmár vármegye 80 katolikus egyházközségéből csupán 3 maradt katolikus. 1581-re a nyírségi katolikusság nagy része már áttért a református hitre. 1699-ben a mai Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területén csak két működő katolikus plébánia volt: Kisvárda és Nagykálló. 1703-ban Debrecenben — hivatalosan — egyetlen római katolikus család volt, egy királyi tisztviselőé.
A debreceni katolikus egyházi élet újraalapítója gróf Csáky Imre váradi püspök, bíboros volt. Az ő politikai éleslátása találta meg az 1715. évi országgyűlésen azt az egyedüli kiskaput, amelyen keresztül behatolhatott a debreceni kálvinizmus hosszú egyeduralmát megtörő katolikus vallás. Történt, hogy 1693. április 11-én megjelent I. Lipót király (1640-1705) rendelete, az úngynevezett Leopold-diploma, amely Debrecent szabad királyi város rangra emelte. A királyi rendelet törvénybe iktatása csak az 1712-15-ös országgyűlésen történt meg, éspedig gróf Csáky Imre javaslatára, azzal a feltétellel, ha Debrecen város vezetése katolikus parochiális egyház felépítése végett, és a ferencrendi atyák kolostora számára helyet jelöl ki. Bármennyire is folytak Debrecenben a királyi privilégiumlevél körüli viták, a törvénybe iktatott feltételek értelmében gróf Csáky Imre 1716 elején elküldte Debrecenbe helynökét, Kébell Mihály váradi kanonokot, hogy a törvénycikk értelmében a telkek kijelölését sürgesse. A város kálvinista vezetősége minden kibúvóval megpróbálkozott, de végül is a Debreceni Respublica, mely a legnépesebb és leggazdagabb, nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező magyar város volt — évtizedeken keresztül kialakult cívis öntudattal — az 1716. március 22-én kelt ismételt királyi parancsra, április 27-én kijelölte a Szent Anna-templom mai helyét, valamint a katolikusok számára külön temetkezési helyet. Ugyanekkor jelölték ki a ferencesek – akik 1715-ben telepedtek vissza – telkét is a Miklós utca végén, a városkapun kívül. Végre 168 év után saját területen, rögtönzött oltáron először mutatott be szentmisét Kébell Mihály püspöki helynök és Maximilián ferences atya, és először hangzott fel a Te Deum. Debrecen város jelenlegi pezsgő katolikus hitéletének gyökerei ide nyúlnak vissza. Ettől kezdve működik Debrecenben ismét katolikus plébánia, bár a plébánia alapítási dokumentumát Csáky püspök csak 1730-ban írta alá.

A ferencesek 1716-ban birtokba vették a nekik kijelölt területet. 1723-25-ben kápolnát és szerény zárdát építettek, 1756-ban rendházat, 1777-ben pedig templomot.
Az 1770-es évek végén feljegyezték, hogy a kálvinista város barátságban élt a ferencesekkel. II. József a rendházat feloszlatta, és a ferences barátok 1788. március 23-án, húsvét napján elköszöntek Debrecentől, és csak 1942-ben telepedtek újra vissza.
1942-ben visszatelepedtek a városba a domonkosok és a ferencesek, és 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig működtek.
Lindenberger János plébánost Bánáss László (1888—1949) követte, akinek rövid működési ideje (1942—46) a II. világháború idejére esik. A protestánsok eddig soha nem tapasztalt együttérzéssel fogadták, s ő a felekezeti békét hirdette meg. Ennek tanúbizonysága volt, hogy Révész Imre református püspökkel együtt léptek fel és tiltakoztak a zsidó gettók és az embertelenségek ellen. Debrecen számára 1944. október 19-én ért véget a II. világháború. A két nagy bombatámadással sújtott város 1944. december 21-től 1945. április 7-ig az Ideiglenes Nemzetgyűlés székhelye volt. A kiváló plébánost 1946. november 30-án XII. Pius pápa veszprémi püspökké nevezte ki. Mindszenthy József hercegprímás szentelte püspökké a Szent Anna-templomban. Bánáss utódjának Molnár János plébánosnak (1879—1956) rövid lelkipásztorkodása (1947—51) a II. világháború után kezdődő kritikus időre esik. 1948-ban államosították a piarista gimnáziumot, az 1862-ben alapított Theresianumot, valamint a Svetits Intézetet, mely 1950. szeptember 1-jétől tovább működhetett.
Az 1950-es évek elején kialakult kommunista diktatúra társadalmi, gazdasági, kulturális rendszerével és ateista ideológiájával az egyház számára országosan egy teljesen új helyzetet teremtett, mely természetesen Debrecen vallási életére is kihatással volt. Az 1950-es évek elején a városban gyors ütemű ipari fejlődés indult meg, ami magával hozta a lakosság számának komoly mértékű emelkedését, aminek vallásszociológiai jelentősége nem elhanyagolható. Az ipari fejlődés hatására 1950—80 között a kertvárosi jellegű városrészek helyébe új lakótelepek épültek (Dobozi-, Vénkerti-, Újkerti, Tócóskerti stb. lakótelepek). Lindenberger János profetikus lélekkel ráérzett erre, amikor az 1930-as években Debrecen egyetlen római katolikus plébániáját négy részre osztotta fel, és megkezdődött az egyre népesedő kertségek pasztorálása.
1950-ben létrejött Hajdú-Bihar megye: Hajdú vármegyéből, valamint Bihar megyének azon részéből, melyet Trianon után Magyarországnak hagytak meg, és néhány Szabolcs megyei községből alakították ki. 2001-re Hajdú-Bihar megye 554 ezer lakossal az ország harmadik legnagyobb megyéje. Vallási megoszlás szerint — a 2001. évi népszámlálás alapján — 45% református, 15% római katolikus, 10% görög katolikus, 5% a kisebb egyházak és 25% felekezeten kívüli.

Az 1949-től 1989-ig tartó ateista diktatúra országosan — így Debrecenben is — gúzsba kötötte az egyház működését, mérhetetlen lelki rombolást végzett, de az egyházat még embertelen törvényeivel és kegyetlenkedéseivel sem tudta megbénítani. A diktatúra minden fondorlata ellenére 1984. március 24-én a Szent Anna-templomban 600 fiatal gyűlt össze — Fodor András hittanár szervezésében — ifjúsági találkozóra, ami azóta is hagyomány. Ugyanebben az évben — Regős Gyula plébános munkásságával — megépült a Szent László-templom.
1985 tavaszára felépült a Svetits Intézet új kollégiuma és tornaterme. 1988-tól a Szent Anna-plébánia lett az erdélyi menekültek befogadója. Ebből a karitatív tevékenységből született meg 1989-ben — Fodor András hittanár munkássága révén — a Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Központja. 1990-ben megalakult a Forrás Lelki Segítők Egyesülete, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) Debreceni Tagozata. Ugyanebben az évben a Szent László-plébániára visszatelepedtek a domonkosok. 1991-ben — Orosz Lőrinc plébános szervezésében — hároméves hitoktatóképző indult a Szent Anna-plébánián.
A megye, a város és talán az egyetemes egyház kiemelkedő eseménye volt II. János Pál pápa ökumenikus szellemű debreceni látogatása 1991. augusztus 18-án. A pápa látogatása tovább élénkítette a katolikus hitéletet Debrecenben, és nagyban hozzájárult az ökumenizmus erősödéséhez. A pápa látogatását a Szent Anna-székesegyházban emléktábla örökíti meg, melyet Bosák Nándor megyéspüspök 2001. augusztus 18-án helyezett el.
1993. május 31-én II. János Pál pápa a Hungarorum Gens kezdetű apostoli rendelkezésével megalapította a Debrecen—nyíregyházi Egyházmegyét. Az egri és a szeged—csanádi egyházmegyék területéből létrejött, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket magába foglaló új egyházmegye székhelye Debrecen lett, a Szent Anna-templom pedig székesegyházi rangra emelkedett. 1993. június 15-én itt szentelték püspökké és iktatták be az egyházmegye első főpásztorát Bosák Nándort. Rövidesen megkezdődtek, Fodor András hittanár, későbbi provikárius irányításával, a püspöki székház kialakításának munkái a Varga utca 4. szám alatti, egykori katolikus iskola épületében. Az új püspöki székházat 1994. június 15-én Seregély István egri érsek fel is szentelt.
1993. dec. 12-én Bosák Nándor megyéspüspök felszentelte a Szent Anna-székesegyház új orgonáját. 1994. december 10-én a Debreceni Újkerti lakótelepen a Borbíró téren — egy új templom — a Megtestesülés temploma alapkövét helyezte el. Ezt az új templomot, mint a jubileumi szentév emlékét, a jubileumi szentévben, 2000. augusztus 19-én fel is szentelte.
1994-ben megtelepedtek az egyházmegyében (Nyíregyháza-Borbánya) a Kamilliánus szerzetesek, majd 1997-ben a Kamilliánus nővérek. 1995 januárjában a Szent Anna- székesegyház megújításának munkálatai kezdődtek el. Ebben az évben jelent meg a Debrecen—nyíregyházi Egyházmegye első sematizmusa. 1996-ban kezdte meg működését a Szent József Gimnázium és Kollégium, mely az 1721-ben alapított, majd 1948-ban államosított piarista fiúgimnázium utódja. Ezzel a Svetits Intézet mellett (óvoda, elemi iskola, leánygimnázium, egyetemi és főiskolai kollégium), létrejött Debrecen második katolikus oktatási intézménye. A Varga u. 17. alatt közösségi ház, a Simonyi u. 38. alatt egyetemi kollégium működik. 1997—98-ban, Fodor András provikárius irányításával, felépült a debrecen-tócóskerti Szent Család templom és plébánia, melyet Bosák Nándor megyéspüspök szentelt fel.
2002. márc. 17-én a megyéspüspök elhelyezte a Szent Erzsébet Otthon alapkövét a debrecen-kerekestelepi városrészben. 1999-ben megtartották a Debrecen—nyíregyházi Egyházmegye első zsinatát, melynek dokumentumait Bosák Nándor megyéspüspök a 2000. jubileumi szentév nagycsütörtökén (április 20.) a Szent Anna-székesegyházban ünnepélyesen kihirdetett. Az Egyházmegyei Zsinat teljes anyaga még ebben az évben, könyv formában is megjelent.