2009. december 4., péntek

A Csángó Zsoltár debreceni díszbemutatójáról


Köszönöm a film alkotóinak, a szervezőknek, hogy jelen lehettem.
Mit mondtam volna, ha van lehetőségem?
Oldalba bökött a film.
De egy könnycsepp kibuggyant a szememből.
Mert Sass Matyi, Péter, Mercédesz jutott eszembe, Giczi Gergő és Melinda és a többi gálospetri gyermek, akikhez vasárnap készülök látogatóba, Mikulás napra.
Az összekészített édességcsomag itt van mellettem a reklámszatyorban.
Barátaim bíztak meg, hogy eljuttassam Hozzájuk.
Mert általában beszélni az erdélyi emberek támogatásáról hiábavaló.
Azt momdtam: oldalba bökött.
Ilyenkor az egyik ember visszarúg, a másik ember megemeli a súlypontját, utánanéz, hogy miről is van szó.
Nem kell messzire menni.
A határ 25 kilométerre.
Várnak ránk, szeretettel fogadnak.
Fáradozásunk megéri, mert kincseket találhatunk.
Magyarságunkat, kultúránkat.
Egy kicsi népcsoport túlélési próbáját már kiállta.
Az anyaországban is szükség lehet rá!
Ne moziból, újságból szerezzünk információt.
Most oldalba böktek bennünket, emeljük meg súlypontunkat!

Nincsenek megjegyzések: