Szent Klára egyszer olyan beteg volt, hogy még a templomi közös imádságokon sem tudott megjelenni. Amikor elérkezett Krisztus születésének ünnepe, az apácák mind elmentek a hajnali zsolozsmára, neki pedig ágyban kellett maradnia. Nagyon bánkódott, hogy nem részesülhet a többiekkel együtt a lelki örömökben. Ám Jézus Krisztus, az ő jegyese nem akarta őt vigasztalanul hagyni, ezért csodálatos módon angyalai által elvitette őt Szent Ferenc bazilikájába, s így lehetővé tette, hogy jelen legyen az éjféli misén és a hajnali zsolozsmán, sőt meg is áldozhasson, s mindennek végeztével visszavitte őt ágyába.
Az apácák pedig, miután Szent Damján templomban befejeződött az istentisztelet, visszatértek Szent Klárához, és így szóltak hozzá: - Ó, Anyánk, Klára nővér, mily nagy örömben volt részünk Jézus születésének ezen a szent éjszakáján! Bár megengedte volna Isten, hogy te is velünk légy! - Szent Klára erre így válaszolt:
- Drága nővéreim és leányaim, hálát és dicséretet zengek az én Uramnak, az áldott Krisztusnak, mert nemcsak részt vehettem e szent éjszaka megünneplésében, hanem még nagyobb lelki örömben volt részem, mint nektek: - mivelhogy Szent Ferenc Atyám gondoskodásából és az én Uram Jézus Krisztus kegyelméből Szent Ferenc Atyám bazilikájában voltam, testi lelki fülemmel hallottam az énekes zsolozsmát és az orgonajátékot,[34] és szentáldozásban is részesültem. Örvendezzetek tehát a nekem juttatott sok kegyelemért, és adjatok hálát a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése