Évek óta úgy igyekszem legteljesebben átélni karácsony ünnepét, hogy Jézus születéstörténetének valamelyik szereplőjének helyébe képzelem magam.
A tegnap esti szentmisében a Napkeleti bölcsek, Háromkirályok szerepét éltem át.
Amikor Ágnessel, édesanyjával este köszöntöttük egymást, felmerült bennem a kérdés:
Tehetünk- e róla, ha karácsony este kitaszítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat?
Úgy vélem, igen.
A sorsunk számtalan úton vezethet.
Talán azt érezzük, hogy családunk megfeledkezett rólunk.
De hiszen most született közénk az a személy, aki mindvégig velünk van.
Életét adta értünk.
Ha magányosnak érezzük magunkat, gondoljunk Rá!
Menjünk Hozzá!
Így tettem én is, amikor lementem a Szent Család Templom éjféli miséjére.
Máris átéreztem, hogy családban vagyok.
Úgy vittem lelkem a betlehemi jászolhoz, mint a gyerekek által megszemélyesített Háromkirályok.
Máris láttam a Családot, amely sosem hagy magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése