Ilyenkor, az év utolsó napjaiban valamennyien áttekintjük az elmúlt év eredményeit, tanulságait.
Kesergünk, vagy fogadkozunk.
Vagy egyszerűen jót nevetünk.
Az utóbbit teszem.
Klasszikust idézve:
Rosszabbul éltem, mint négy éve.
Abban az értelemben, ahogy Viktor használta.
Szóval karácsony után megettem az összes mákosbejglit, most gondolkodom, mit eszem, iszom az év utolsó, s a jövő év első napján?
Mert a fenekem már kilátszik a pendelyből.
Angyalkám is ez a Hóangyalka maradt.
Testem romokban hever, de kedvem, lelkem töretlen.
Tudom, hogy mi a fontos a világban.
Barátaim száma egyre gyarapodik.
Életem értelmet nyert.
Ideje volt 54 év után.
Csak a szépre emlékezem.
Legfontosabb, hogy felfedeztem Erdélyt.
Őseim nyomára akadtam.
Tudom, honnan jöttem, hová tartok.
Nem érdekel kormányváltás, jobb és baloldal.
Az én választott vezetőm Örök.
Hiszek és bízom Benne.
Csak benne!
Ő gondoskodik rólam.
Körbe tekintek az országban.
Szegénykéim!
Kormányváltásra várunk, de helyette sebességváltás történik.
De nem előre, hanem hátramenetben.
Baj lehet a visszapillantó tükörrel.
Állítsátok be és használjátok!
Akkor nem történik baleset, nem fogy ki idejekorán az üzemanyag.
Nyugodt lélekkel nevethetünk bele a rendőr szemébe:
Biztos Úr, én szabályosan haladtam.
Ő nem szondát, hanem szilveszteri trombitát fújat velem.
Mulassunk együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése