Hála

A világon egy személynek tartozom hálával.
Mindennapjaimat ez a hálaadás járja át.
Ha embertől kapok kicsit, vagy nagyot, köszönetem nem marad el.
A hála odafigyelést és erőfeszítést igényel, nem csak az érzése, hanem a kifejezése is. Gyakran megfeledkezünk az Úr kezéről. Zúgolódunk, panaszkodunk, ellenkezünk, kritizálunk; oly gyakran vagyunk hálátlanok. A Mormon könyvéből megtudjuk, hogy azok, akik zúgolódnak, nem ismerik „annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket”3. Az Úr azt tanácsolja, hogy ne zúgolódjunk, mert akkor a Lélek nehezebben tud dolgozni velünk.
A hála egy Lélekkel teli tantétel. Megnyitja az elménket egy élő Isten gazdagságával átitatott világmindenség előtt. Általa lelkileg tudatában leszünk a legkisebb dolgoknak, amelyek Isten szeretetét sugárzó üzenetükkel felvidítják a szívünket. Ez a hálás odafigyelés érzékenyebbé tesz bennünket az isteni vezetés iránt. Amikor kifejezzük a hálánkat, eltölthet bennünket a Lélek, és összeköttetésbe kerülhetünk a körülöttünk lévőkkel és az Úrral. A hála boldogságra ösztönöz, és isteni befolyással bír. „Éljetek naponta hálaadásban – mondta Amulek – a sok irgalomért és áldásért, amivel igenis elhalmoz benneteket.”4
Az irgalom és az áldások különböző formában jöhetnek – néha nehéz dolgok képében. Az Úr mégis azt mondta: „Mondj köszönetet az Úrnak, a te istenednek minden dologban.”5 A minden dologban csak azt jelenti: jó dolgokban, nehéz dolgokban – nem csupán néhány dologban. Ő azt parancsolta nekünk, hogy legyünk hálásak, mert tudja, hogy a hála boldoggá tesz bennünket. Ez egy másik bizonyítéka az Ő szeretetének.