Fojtsd el rendetlen kívánságaidat!
Elsônek mindenekelôtt neked, kívánságokkal teljesnek, követned kell Üdvözítônk nyomát, hogy minden reményedet az Úrba helyezzed, s fölhagyj a jelen világ összes vigasztalásaival.
2. Írtsd ki bűneidet!
Másodszor, minden rossz hibádtól és kívánságodtól, amennyire emberi mivoltunk megengedi, törekedj teljesen megtisztulni, hogy minden rosszaságod és gonoszságod kovászától megtisztulj,[29] és az élet újdonságában kövesd Krisztust.[30] Amíg ui. gonoszságod bilincseit össze nem zúzod, sötétségtôl terhelt lelked nem emelkedhet a mennyeiekhez.
3. Vágd szét kötelékeidet!
Harmadszor, oldj meg minden külsô köteléket, hogy lelked teljesen Istenhez láncolhasd.
4. Viseld türelemmel szenvedéseidet!
Negyedszer, a világ minden üldözését egyenlôképp viseld a Fölséges szerelméért, sôt amennyire lehet, mind elfogadd az Úr tiszteletére, s mondj le a mulandó örömökrôl, a szenvedésnek pedig örvendjél, abban a tudatban, hogy valamennyi vétkeid tisztulását és lelked elkészített javát szolgálja.
5. Semmit se gyűjtsd magadnak!
Ötödször, minthogy úgy érzed, hogy Alkotódat és a mindenség Teremtôjét megbántottad, semmilyen teremtményért felelôsséget ne vállalj.
6. Légy szegény, és vesd meg magad!
Hatodszor, vesd meg önmagad, s kívánd, hogy mások is megvessenek. Buzgólkodj a szent szegénység megtartásában. Mindened, amid van, kemény, ócska és takarékos legyen, amennyire teheted. Ne bíráld a többit, hanem örülj és örvendj a testvéri vigasztalásoknak. Ha kell, járj kedvükben és engedelmeskedj nekik. Tartsd ôket minden vigasztalásra méltónak, hacsak -- ami távol legyen -- oly Isten-bántást nem észlelnél, ami semmilyen mentséget nem érdemel. Ezt egész lelked együttérzésével és félelmével fájlald, amennyire csak teheted.
7. Kerüld a megtiszteltetést!
Hetedszer, minden idôben félelemben élj, ennek a világnak hízelgését, tiszteletét, dicsôségét és elônyeit, a dicsôség hajnalhasadását, mint gyilkos kórt minden erôdbôl kerüljed, s állj meg magadban, csak magadat tekintsd. Mert ha tökéletesen nézed a magad dicsôségét, semmiféle belsô vagy külsô ellenség nem árthat neked.
8. Légy igazán alázatos!
Nyolcadszor, annak szerelméért, aki az összes mennyei, földi és földalatti dolgok Uraként értünk a legszegényebb szolga alakját vette fel, s benne önként az emberek hatalmának vetette magát alá, -- alázd meg magad, s minden embert uradnak tekints, önmagadat pedig ôszintén mindenki szolgájának lásd, s minden emberi vonatkozásban szolgának értékeld. Így mindenki iránt állandó nyugalmat és békét nyersz, a botrányt pedig teljesen elkerülöd.
9. Ôrízd meg lelki békédet!
Kilencedszer, semmivel se törôdj, ami lelki hasznoddal nem jár. Vagyis, semmi külsô vagy belsô dologgal ne legyen gondod, s semmibe bele ne keveredjél, amiben nem találod lelked javát, s ne engedd, hogy bárki is belekeverjen effélébe. Csodálatos rejtély és titok ez a tapasztalatlanoknak!
10. Ôrizd érzékeidet!
Tizedszer, minden szempontból ôrködj látásod, ajkad s többi testi érzéked fölött, hogy semmit se akarj egészen látni, hallani vagy érinteni, csak ami lelked hasznára válik. Nyelvedet is tökéletesen fegyelmezd meg, hogy semmit se beszélj, csak ha kérdeznek, vagy világos szükség avagy hasznosság rá nem kényszerít. Akkor is tisztelettel és félelemmel, lelki édességgel, röviden és halkan, s ha teheted, mindig kerüld a bôbeszédűséget, s tehetséged szerint elôzd meg még az alkalmat is reá.
11. Szeresd a magányt és a virrasztásokat!
Tizenegyedszer, kívánkozzál a kedves és szent magányba. A virrasztást pedig mindig nagyra értékeld, s olyankor a szavakra figyelve, az áhítat tüzében és mély alázatossággal ajánld Istennek imádságaidat.
12. Szeresd az isteni szolgálatot!
Tizenkettedszer, amikor a szent zsolozsmát kell végezned, oly nyugalmat teremts magadban, hogy minden földi dologról elfeledkezzél, és a mennyei titkokra irányítsd elmédet. Akkora áhítattal, tisztelettel, örömmel és félelemmel végezd, mintha az angyalok seregében lennél, s velük ajánlanád fel dicsérô énekeidet az Isten színe elôtt.
13. Mindenek fölött tiszteld a dicsôséges Szüzet!
Tizenharmadszor, dicsôséges Királynônket, Urunk Anyját mindenkor a legnagyobb tisztelet érzelmeivel övezd. Minden szükségedben, veszedelemben és szorongatásodban hozzá, a legbiztosabb menedékhez fordulj, az ô védelmének oltalmát ostromold. S hogy ôt közbenjáródnak megnyerd, a legnagyobb áhítattal s biztonsággal tedd az Irgalmasság Anyjának kezébe ügyedet, és naponta igyekezz különös és kiváló tiszteletedet bebizonyítani. Hogy pedig áhítatodat elfogadja és tiszteletedet kedvesen vegye, összes lelki és testi erényeidet érintetlenül ôrizd, s minden igyekezeteddel kíséreld meg alázatosságának és szelídségének nyomán követni.
14. Kerüld a nôkkel való társalgást!
Tizennegyedszer, szükség vagy nyilvánvaló haszon esetét kivéve, mindenhol kerülj minden nôt és simaarcú ifjút. Bárhol légy, válassz atyádnak egy szent, titoktartó, szelíd, jámbor, inkább tapasztalatból, mint fellengzô szavakból kitanult férfit, hogy hatásos és istenszeretetre tüzelô szavaival és példájával oktasson és buzdítson, s minden szükségedben menedéked és lelki vigasztalásod legyen.
15. Kerüld a csüggetegséget és szomorúságot!
Tizenötödször, minden igyekezeteddel űzd ki magadból a csüggetegség és szomorúság ridegségét, mert a zavar útját rejtegeti és a halálba vezet, [31] s légy belsôdben-külsôdben mindenkor derűs és nyugodt. Senkinek se mondj, vagy állj ellen, hanem mindenképp nyugodj meg mindenben, hacsak Isten dicsérete, vagy lelked üdve mást nem követel.
16. Mindenkiben a jót keresd!
Tizenhatodszor, minden kívánságodat és akarásodat az isteni akarathoz mérd. A tisztaság és ártatlanság Istentôl adományozott kegyelmébôl minden épülésedre váljék, romlásodra pedig semmi ezen a világon. Ne szennyezd be magad mások szennyével úgy, hogy mások hibáin kelleténél többet mérgelôdöl, s a gonoszsághoz újabb gonoszságot toldasz. Nehogy szerencsétlenebbül a mélységbe bukjál, amíg másokat a mocsárból ki akarsz szabadítani. Tehát inkább hagyj mindent a legfôbb Bölcseségre, aki tudja, miképp válassza külön a jót a küiönféle rosszaktól, s takarj be jóságos szeretettel, ha már nem használhatsz a magad kára nélkül. Így minden jóban és rosszban, ha az Úr úgy engedi, egyformán haladást tapasztalhatsz.
17. Vigyázz a szívedre!
Tizenhetedszer, minden igyekezeteddel ôrizd szívedet, egyedül a lelki gyakorlatoknak szenteld, nehogy a látható dolgok képei befolyásolják. Minden teremtménytôl függetlenül, szabadon csüngjön a mindenség Alkotóján.
18. Szeresd felebarátodat!
Tizennyolcadszor, minden emberben az isteni Fölség képét és mását lásd, s úgy szeresd legbensôbb szereteted érzelmével valamennyit, és viseld gondját különösen a betegeknek és egyéb szűkölködôknek, csak lelki dolgaidban meghasonlás ne támadjon. Miként a jó anya is szereti és gondozza legjobban szeretett egyetlen fiát.[32]
19. Imádságodat szent tettekkel egyesítsd!
Tizenkilencedszer, úgy irányítsd Istenre állandóan elmédet, hogy mind lelki, mind testi cselekedeteid imádságszámba menjenek, s minden szolgálatot, de különösen a legalantasabbakat a szeretet akkora tüzével végezd, mintha a testileg jelenlevô Krisztusnak tennéd. Különben ezt valósággal is kell és lehet gondolnod, mert Ô mondta az Evangéliumban: Amit egynek a legkisebbek közül cselekesztek, nekem teszitek.[33]
20. A szent engedelmesség.
Huszadszor, hogy a köteles és önkéntes hódolatot és tiszteletet mindenben nyilváníthasd, a szent engedelmesség szabályát nemcsak a nagy és kétes dolgokban kell mint a szemed fényét mindenkor sértetlenül megtartanod, nemcsak a feljebbvalóknak és elöljáróknak kell engedelmeskedned, hanem a kisebbeknek is. Vesd alá magad mindenkinek, s tagadd meg magad Krisztusért. A jó és közömbös cselekedetekben mindig tedd mások akaratát, semmiben se légy mások terhére. Inkább szeress Krisztusban mindenkit, s tedd magad kedvessé általában mindenkinek. Kerüld a különös nyájaskodásokat, barátkozásokat és bizalmaskodásokat. Fôképp óvakodj, nehogy valaha is szavaiddal, tetteiddel, viselkedéseddel bárkinek terhére, gyűlöletére, lármájára, jogtalanságára, zavarására, zúgolódására, megszólására, botrányára, vagy megaláztatására légy valami okból, vagy valamiképp, -- akár magadtól, akár más révén lennél is oka vagy alkalma az effélének.
21. Vigasztalódásaidat és szenvedéseidet titokban tartsd!
Huszonegyedszer, erényeidet és lelki malasztjaidat, amelyeket akár benned, akár általad méltóztatott mívelni az isteni Irgalmasság, valamint szenvedéseidet, küzdelmeidet és erényes elhatározásaidat, s hasonlókat, amennyire teheted, mindenkitôl elrejteni igyekezzél. Kivéve azonban azokat, amelyeket saját papunknak kell önvádolásunkban megvallanunk, hacsak valamely különleges és kipróbált barátodnak a magad lelki javára fel nem feded, akinek idevágó tanácsát, vagy tanítását hasznodra véled. Gondosan lopj magadnak mindenkor s mindenütt idôt arra, hogy szokásos imádságaidnak és szent elmélkedéseidnek élhess, és magadban ülve emelkedjél vágyaiddal a magassagok felé.[34]
22. Mindig s mindenütt gondolj Istenre!
Huszonkettedszer, szabadulj meg mindentôl, és semmi földi dolgot se kívánj, vess meg minden teremtményt, s elméd akkora igyekezetével, vágyad oly tüzével figyelj Teremtôdre, hogy minden alantast elfeledj, és bármit teszesz, bárhol állasz, bármivel foglalkozzál, nappal és éjjel, minden pillanatban és órában Istenre gondolj. Hidd és gondold, hogy valósággal jelenlétében vagy, s mindenhol téged néz. Mindezt nagy tisztelettel, félelemmel és rettegéssel, valamint a legnagyobb bizalommal és lángoló szeretettel gondold. Majd borulj mérhetetlen Fölsége lába elé, s keserű szívvel kérd bűneid bocsánatát. Az Isten Fiának szentséges kínszenvedésével való együttérzés lándzsájával átszögezve, keresztje elôtt, megsebezve vele, könnyek és siránkozások közt jelenj meg elôtte. Az egész krisztusi életet tedd a magad élete ferdeségének egyenes vonalává. Számtalan és mérhetetlen jótéteményét megfontolva, adj hálát az Úrnak. Szerelmének fullánkjától tüzesen átszúrtan Ôt lásd minden teremtményben. Gondolj hatalmára, jóságára és kegyességére, s minden teremtménnyel együtt fölségesen dicsérd. A mennyei haza vágyának vonzásától sóhajokkal s fohászokkal áhítozz utána. Lásd irántunk tanúsított szeretetét, s örvendve és rendkívül csodálkozva, szívvellélekkel merülj el benne. Elmélkedj meggondolatlanságodról, megfutamodásodról, a téged fenntartó, felemelô és vonzó Istenrôl, mindenben megnyilatkozó hálátlanságodról, s megnyílnak az isteni irgalmasság kimondhatatlan mélységei, szeretetének nagy tüzébe vonulsz, és teljesen ellankadsz a siránkozástól. Végül jól fontold meg rejtett, mélységes, csodálatos, végtelenül titokzatos és bámulatos ítéleteit. Mindenben a legnagyobb szeretettel, igen nagy félelemmel és rettegéssel, hűséggel, állhatatosan és bizakodva, esedezve és alázattal tiszteld, -- mindenekelôtt azonban szentséges szenvedésének állandó és élô emlékezetét hordozd lelkedben és testedben.
23. Gondosan ôrizd meg magad a gonoszlélek cselvetéseitôl!
Huszonharmadszor, virrassz ôrhelyeden, hogy mindenkor elháríthasd az ôsi ellenség cselvetéseit, aki gyakran a fényesség angyalának tetteti magát,[35] minden utunkra hurkokat és hálókat vet, hogy lelkünket foglyul ejthesse. A legóvatosabb gondossággal védd magad, mint a veréb, úgy kerüld a vadászok tôrét,[36] s szent alázattal akkora tisztaságra törekedj, hogy a legfinomabb háló se ejthessen foglyul. Ezektôl csak akkor menekedel meg sértetlenül, ha Izrael leszesz, vagyis lelki szemeddel állandóan látod Istent, akinek nem szundikál és nem alszik az ôre.[37]
24. Ôszintén gyónd meg bűneidet!
Huszonnegyedszer, tartsd meg fáradhatatlanul a szerzet szabályát, a mennyei vágyak szent tüze gyullasszon lángra, sértetlenül ôrizd meg lelked és tested tisztaságának szépségét, ártatlanságod tisztaságát, lelkiismereted finomságát, s a legszorgosabb gondossággal ôrizkedj, nehogy valaha is lanyhaságodban esztelenkedjél. Hogy pedig mindezt buzgóbban és tisztábban megtarthasd, naponta hétszer vizsgáld meg életedet mindennapi fontolgatásodban, azaz mindig valamennyi imaóra elôtt vagy után a legnagyobb figyelemmel szemléld és döntsd el, hogyan jársz óráról-órára kedvében bűn nélkül az igazságosság útján. S minthogy senki sincs, aki úgy megtartaná a fegyelmet és az igazságosságot, hogy egyáltalában ne hanyagoljon vagy hagyjon el belôle, szükséged van arra, hogy a bűnbánat fürdôjéhez visszatérj, és fájdalom s sóhajtás közepette igen gyakran szentgyónáshoz járulj.
Ebben a bűnvallomásban, vagyis szentgyónásban egészen, a valóságnak megfelelôleg és tisztán, a mentegetôzés, elhallgatás vagy takargatás minden fátyola nélkül, a maga rendjén minden fogyatékosságodat fel kell fedned saját papodnak, s mint magának az Istennek, bizalommal megvallanod. Mondd el elôbb mulasztásaidat, amelyekkel Istennel való vonatkozásban vétkeztél. Különösen az imádság mindkét fajtájában, az elmélkedô és az ajakimában. Aztán fogyatékosságaidat a felebarátaid iránt tartozó igazságosság megtartásában. Végül azokat a bűneidet, amelyeket érzékeid rossz ôrizete és az érzékekkel kapcsolatos vágyak és gondolatok dolgában elkövettél.
A szentgyónást mindig töredelemnek és elégtételnek kell követnie. Necsak a nagy, hanem a kisebb megbántásokat is fájlald. Törekedj a bűn okainak és alkalmainak megszüntetésére, bármennyire ragaszkodjék hozzájuk szereteted. Az Üdvözítô szavai szerint ui. ki[38] kell vágnunk botránkoztató szemünket, vagyis a bűnalkalmakat, amelyek fölötte gyönyörűségeseknek tetszenek nekünk, jóllehet nagyon tetszésünk ellen vannak következményeik. Épp ezért ebben a küzdelemben a legnagyobb a harc, s ezért kell az Isten szolgájának vaknak, süketnek, némának és érzéketlennek lennie mindarra, amiben nem lelheti lelke javát.
Hogy pedig az isteni parancsolatok és a mennyei fegyelem megtartását az említett dolgokban és a többiekben is gondosabban akard, és nagyobb buzgalomra gerjedj, naponta legalább egyszer ôszinte lélekkel bensôségesen és tartósan fontolgasd ezt az öt dolgot: milyen rövid az életünk, milyen sikamlós az utunk, mily bizonytalan a halál, mekkora az igazak jutatma, mily büntetés készül az igaztalanoknak. Így nem lesz szolgálatod félelem nélkül való, s az örömöd rettegés híján.
25. Hogyan kell vélekednünk önmagunkról, ha mindjárt tökéletesek vagyunk is?
Huszonötödször és utoljára, ha mindjárt az isteni kegyelem bôségébôl mindent jól cselekszel is, haszontalan szolgának és bűnösnek kell tekintened magad, méltatlannak tartanod Isten összes jótéteményeire, s a legerôsebb hittel vallanod, isteni szeretettôl eltelve nagy bizalommal remélned, hogy a legirgalmasabb Atya megnyitja neked könyörületes szívét. S ha kitartó és mély alázatosságodban a hit legerôsebb alapjait veted, az állandó és izzó szeretet legfényesebb falait állítod fel, az összes erények festményeivel díszíted s a várvavárt boldog reménység tetôzetével megdicsôíted, -- végül is mindent annak rendje szerint elhelyezel, a legfôbb mennyei lakó és a hív lelkek édes vendége, akinek gyönyörűsége az emberek fiaival lenni,[39] mindaddig veled méltóztatik lakozni kegyelmével a jelen számkivetésben, míg ez élet után a mennyei boldogság hazájában, az örök halhatatlanság dicsôséges ruhájába öltözve, orcájánák fényességét az összes szentekkel ujjongva szemlélni méltó nem leszesz, ahol
