2010. október 31., vasárnap
Ellenzik a tökölést Olaszországban
Halloween-ellenes vallási és kulturális kampányt hirdettek Olaszországban: a keresztény jelképeket védő egyház mellett az olasz városok is saját tradícióikat hirdetik az amerikai ünneppel szemben.
1
Halloweennek semmi köze a hagyományainkhoz - olvasható a magukat Papaboys-nak nevező olasz katolikus fiatalok honlapján (www.sentinelledelmattino.org). A "pápafiúk" rögtön holyweennek keresztelték át az Egyesült Államokból Olaszországba is átterjedt ünnepet.
Azt szorgalmazzák, hogy narancssárga tök, vámpírok és denevérek helyett az olasz katolikusok szentjeik képét tegyék ki az ablakokba október 31-én éjszaka.
"Nem szeretem halloweent. Megfoszt legkedvesebb szimbólumainktól. A harmadik évezred Európája nem hagy mást hátra, mint üres tököket" - fogalmazott Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár.
Konkrét akciót szervez az olasz egyház: a halloweennel egy időben majdnem minden városban legalább egy templom egész éjszaka nyitva marad. Genovában Angelo Bagnasco érsek, az olasz püspöki kar elnöke vezetésével vasárnap éjszaka körmenet járja be a város jelentős keresztény helyszíneit. Az amerikai filmekben látott édességeket hagyományos olaszokkal helyettesítik: például a "halottak csontjaival", melyek cukrozott mandulából készülnek.
A tiltakozások ellenére a halloween jelentős bevételt jelent a kereskedelemnek: az üzletek kirakatait a néhány éve még ismeretlen ünnep jelképei díszítik, az óvodáktól a diszkókig boszorkány-partik uralják a hétvégét, az olasz televíziók horrorfilm-maratont sugároznak.
A Codacons fogyasztóvédő szervezet adatai szerint a hétvégén tíz millió olasz vesz részt halloween ünnepen, mindez csaknem 400 milliós kereskedelmi forgalmat jelenthet.
2010. október 30., szombat
Ma egy pillanatra
Ma egy pillanatra
Ma egy pillanatra,
megáll majd a világ,
minden sírra kerül,
néhány apró virág.
Ma egy pillanatra,
csendesen megállunk,
elfojtott zokogás,
rázza meg a vállunk.
Ma egy pillanatra,
összeér a lelkünk,
kicsiny temetőben,
békességre leltünk.
Ma egy pillanatra,
lelassul az élet,
szívem mélyén őrzöm,
drága kedves lényed.
Kucskáné Pap Erika
Gondolatok Böjte Csaba kitüntetése kapcsán
Csaba Testvér magas állami kitüntetése hallatán az alábbi levéllel köszöntöttük:
Kedves Csaba Testvér!
Örömmel értesültünk kitüntetésedről.
Tudjuk, nehezen fogadtad el.
Hiszen, amit teszel, nem földi elismerések reményében teszed.
Kitüntetéseddel, talán a ferences életszemlélet is elismerésben részesült.
Ahol a kicsik, az elesettek képviselete, segítése, szeretete fontosabb a világot átszövő kapzsiságnál, önzésnél.
A kolontári tragédia figyelmeztet bennünket a megtisztulás elodázhatatlan fontosságára.
Hiszem, hogy határon innen és túl, a gyermekek nevelése mellett, magyarjaink nevelésében is nélkülözhetetlenek érdemeid.
Jó egészséget, Isten áldását kívánja munkádhoz Áncsán József, a Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége
Néhány nap múlva az alábbi levelet kaptam:
Az alábbi gondolatokkal köszönöm a jóságodat, cs.t.
Az élet egy nagy csoda! Én hiszem Anyámmal az Egyházzal, hogy van jövő. Nem magamban és nem is a bűnre hajló emberben bízok, hanem a gondviselő Istenben, Jézus Krisztusban, ki azt mondotta: Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom. Én ebben az értünk munkálkodó Istenben bízom!
Hiszek a mennyei Atyában, ki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen és lett! Hiszek a Fiúban aki karácsony éjszakáján képes volt magára venni az emberi lét minden terhét, gondját és rámosolyogni édesanyjára, nevelő apjára, az egyszerű pásztorokra. Hiszek a Lélekben, ki marék porból született létünket megszenteli és vezeti. Hiszem, hogy a Szentháromság által megálmodott világunk minden bűnünk ellenére, az egymást váltogató adventek sóvárgó imájában előre halad, kibontakozik.
Hiszem, hogy nem reménytelen a mai reggeli korán kelésem, a rorátéra hívó templom harang szavával feleselő kisgépem billentyűzetének kopogása. Tudom, hogy szerető Istenünk karjai roskadásig tele vannak ajándékokkal, melyet nekünk szán, és melyeket mi megálmodni sem tudunk, de alázatosan térdre rogyva kérhetünk.
Igen, kérhetünk és elfogadhatjuk, mert Istennek gyermekei vagyunk...!
Szeretettel, Csaba t.
Jót tenni jó!
2010. október 28., csütörtök
Kolontári helyzetjelentés
A tények.
Látva az út szélét, olyan dagonyák, mocskok vannak az út szélén, pedig mossák az utakat, a disznóólakat és karámokat juttatja eszünkbe. Itt élünk a mocsokban, nem győzünk autót mosni, szinte nem is jön le ez a por, újra visszarakódik, sem a lábbeliket nem győzzük cserélni, sem a ruhákat 1-2 nap után, kimosva vörös lesz maga a víz is amikor mosunk, nagyon veszélyes ez a por. Először is megemlíteném egy a Korányi Kórházban dolgozó tüdő-szakorvosnak a véleményét, hogy ez a finom por, ami nem is látható, csak akkor ha valaki esetleg az ablakát kinyitja és azon végighúzza, ez olyan mint a veszélyes üzemekben, gyárakban, bányákban dolgozó embereket ért pormérgezés, vagyis a szilikózis. Tehát nem a sugárzása, ennek a pornak a radioaktivitása, hanem maga a nehézfémeknek és ennek a pornak a tüdőbe lélegzése, és ezt a szakhatóságok is első napoktól hangsúlyozzák, hogy viseljenek ezért az emberek maszkot.
A mi nagy fájdalom továbbra is, hogy lélektanilag egy iszonyú teher ez a katasztrófa. Ezt nem enyhíti az, hogy még kapnak egy kis kártérítést a hozzátartozók, hogy elhunytak 9-en, akik közvetlenül köthetők a katasztrófához, valamint azóta is több halott van, akikre közvetlen hatott a sokkhatás, ami alól nehéz szabadulni még 3 héttel a katasztrófa bekövetkezte után is.
Az állam szerepéről, tehát kezdettől fogva a miniszterelnök úr és a megfelelő miniszterek itt voltak, megszervezték a védelmet. Viszont rettenetes látvány most is, hogy ugyanolyan vörös a patak, mint amikor az elején. Színre úgy látszik legalábbis, ha nem is olyan töménységű, mint az elején, a veres patak folyik most a Torna-patak helyett, ez rossz látvány. Tehát a gátakat megépítették, az állam megvédi ilyen módon a károsultakat.
Aki úgy dönt, hogy elköltözik Devecserből, annak legyen lehetősége, ha holnap bemegy az önkormányzathoz, és ott megmondják neki a kárfelmérések alapján, hiszen volt bőséggel idő rá, hogy az ő házát mennyire értékelték. Kapjon egy nyilatkozatot arról, hogy ő ezt a pénzt meg fogja kapni és máshol házat vásárolhasson. Milyen módon kell ezt majd elszámolni, ennek vannak jogi formái, de ha akar, akkor vásárolhasson telket, házat, amire neki szüksége van, mert ő már eldöntötte, hogy elmegy Devecserből, Aki nem kíván az itt építendő, valamikor elkészülő új lakótelepen lakni, hanem ő külön valahol – gondolom a környező falvakban – szeretne telket vásárolni vagy megkapni az ottani önkormányzattól és ott építkezni. Erre legyen lehetőség, mert ez ami a legnagyobb hiány, hogy döntés szülessen, kormányhatározat erről. Aki viszont a helyben épülő lakótelepre megy, mihamarabb kapja meg az új házát, aminek az értéke megegyezzen a korábbi házának értékével, vagy ha kevesebbet ér, kapjon kárpótlást. Erre vannak állami szervek, jogászok, egyéb lehetőség, de legyen erre ígéret és konkrét dokumentum arról, mivel felmérték a házát.
Továbbra is törekszünk arra, hogy mindenkinek segítsünk eljutni a megfelelő albérletbe, a megfelelő helyre, hogy méltón tudjon élni addig is, amíg az új lakása elkészül. Ebben nyitottak vagyunk, és igyekeztünk eddig is több családnak segíteni. A statisztika most nincs a kezemben, de folyamatosan igyekszünk odafigyelni, itt ez az egyházközségnek, a plébániának a teraszán zajlik, tehát ez egy külön csapat, mint akik a karitaszban, a Magyar Katolikus Karitasz pedig a a plébániának érkezett adományok elosztásával foglalkozik, amely idejött a plébániára, és segít nekünk az adományt elosztani. Tehát albérletben és elhehelyezésben nem segít.
Minden segélyszervezetnek alkalom a pénzgyűjtésre, cége feltőkésítésére a tragédia, sem állami gyűjtésből, sem az ezutáni gyűjtésekből, a rászorultak nem látnak semmit, kapnak gátat és konzervet, de életük valós próblémáját egy szervezet sem oldja meg. Ezt nekünk, helybelieknek kell megtenni, amit személyre szólóan fokozatosan meg is teszünk
Itt a plébánián sokféle emberen segítünk, igyekszünk az elosztást csinálni, kartonokat vezetünk mindenkiről, tehát nem mondhatja azt, hogy ő nem kapott semmit. Jól mennek ezek a dolgok nagyon sok rászoruló ember van, mindig a 100-ból talán van 1 olyan atrocitás, akik erőszakoskodnak, erővel akarnak elvinni dolgokat a plébániáról mikor bejutnak. Mi sorrendben mindenkinek kiosztunk minden szükségeset, azért jött, hogy az emberek megkapják, de a sorrendet be kell tartani, hogy ki mit kér. Mai nap is voltak olyanok, akiket azonnal regisztráltunk, felírtuk a nevüket és hát sajnos mindig van 1-2 olyan visszaélés, akik úgy próbálnak visszavágni, hogy nem kaptak a plébánián teát vagy egyebet, holott ők ugye nem is jogosultak arra, hogy bejöjjenek, kinn van a plébánia előtt az osztás. Belopóznak különféle alibivel, s ha nem figyelünk el is tűnnek dolgok. Itt vigyázni kell, aki az egyházat
úgy támadja, hogy nem kapott valamit, akkor az jöjjön ide, aki ezt a vádat elhiszi, és akkor megmutatjuk a regisztrált papírokon, hogy ezek az emberek is, akik visszaéltek a mások jóindulatával mennyi mindent kaptak, hiszen aláírták a papírt ahol regisztráltuk, hogy mit kaptak amire szükségük volt. Maximális erővel igyekeztünk rajtuk segíteni. Ezeket tehát, a beérkező segítségeket mi folyamatosan nyilvántartjuk, már több raktárban tároljuk. Lehet ez anyagi segítség, lehet ez közvetlen élelem, vagy ügyintézés, hogy elintézzük az embereknek az ügyeit, most például rezsit fizettünk. Tehát, aki nagy bajban van és érzékeljük, legyünk türelemmel, mert ha tudunk, több emberen is segítsünk, mindezekről el tudunk számolni, ma is adtam ki nagyobb összeget, ami célzottan, konkrét személyeknek érkezett. Ezért igyekszünk személyre lebontva segíteni, hiszen mi ismerjük az itt élőket és próbáljuk segíteni őket a munkájukban.
A legnagyszerűbb, ami egy igazi szép tapasztalat és fölér messze egy ökumenikus imahéttel, ahogyan az evangélikus és a református egyházak mellénk álltak a katolikus egyház mellé, hiszen nagy többségben itt katolikusok élnek ezen a két településen. 35 református lelkész a püspökük vezetésével dolgozott itt a katasztrófavédelem irányítása alatt, valamint evangélikus lelkészek is többször jöttek saját csoportjukkal. Ezt nagyon nagyra értékelem, az ökumenizmust, a történelmi egyházaknak a nagyon erős, tényszerű, jól kimutatható együttműködését és a munkatársaim között is vannak, a legközvetlenebb, a legközpontibb munkát végző munkatársak között is vannak reformátusok, evangélikusok ez egy nagyon szép valóság. Az adományokban, a segítésekben is nagyon szépen megmozdultak a katolikus egyházon kívül az evangélikus és a református egyház. Nagy bennük a szociális érzékenység és a gyakorlati tettrekészség, ezt nagyon köszönöm a püspökeiknek is, a lelkészeiknek, az egyházaik tagjainak akik ezt a munkát így végezték és fontos kiemelni ebben az esetben, hogy ők ehhez a valláshoz tartoznak, mert ez a hitük indította arra őket – különben nem lennének itt – hogy segítsenek rajtunk bajbajutottakon.
Viszont én hiszek abban, hogy valamennyi idő után majd sikerül – ez nagyon sok idő is lehet – úgy pormentesíteni Devecsert ettől a vörös portól, hogy többé már nem kell maszkot hordanunk, és teljes mértékben élhető, normális város lesz Devecser, ahol mindenki a célját, munkáját és az elképzeléseit a jövőre meg tudja találni. Ezért nagyon sok embernek kell dolgozni.
Pozitív gondolkodás
Az élet sok örömet tartogat számunkra, ha képesek vagyunk a pozitív gondolkodásra.
„Ha nem tehetjük, amit akarunk,
Azt kell akarnunk, amit tehetünk.”
A pozitív gondolkodás alappillérei
Le kell küzdeni a szorongást és a rettegést, mert az a boldogság ellensége.
Egyszerre csak egy dologgal kell foglalkozni, a félelem negatív gondolat. Ha uraljuk gondolatainkat, akkor érzelmeink felett is tudunk uralkodni.
A nehézségeket is le kell küzdeni. Az ember mindig hatalmasabb, mint a probléma. Ha a probléma fölé növünk már le is győztük azt.
Próbáld meg kívülállóként kezelni a bajt. Nyugodtan gondold végig a kivezető utat, a megoldást.
Teljes erőddel gondold végig a feladatot és mindig kicsit csökkentsd a nehézséget.
Higgy a győzelembe és már úton is vagy a győzelem felé.
Mindig a kitartás legyen a segítő társad. Tarts ki a végsőkig, a győzelem máris a tied.
A leküzdött nehézségek során szerzett tapasztalatot használd az erőd növelésére, hogy a következő feladat megoldása már egyszerűbb legyen.
Vedd nyugodtan az életet. Érzéseidet tartsd kordában nehézségek idején és kitartóan küzdj a győzelemért.
Sose légy önmagad ellensége.
Mindig szakíts időt az elcsendesedésre.
Legyen mindig időd gyönyörködni a természet szépségében.
Szeresd az embereket, akkor téged is szeretni fognak.
Minden emberben keresd a jót, ezt nagyítsd fel. A legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, amely belőled hiányzik. Tanulj meg mindenkitől tanulni.
Légy mindig kiegyensúlyozott és vidám.
Lelkesítsd a körülötted élőket – így ők is lelkesek lesznek.
Mielőtt cselekszel, gondold, hogy te vagy az illető helyében, s ha neked jó, akkor nyugodtan mondd ki vagy tedd meg, amit akartál.
Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként.
Ha nem tanulsz a hibáidból, nem érdemes elkövetned őket.
„A boldogság az apró dolgokban rejlik, aki nem figyel annak láthatatlan marad.”
„Minél tovább tolom magam előtt a problémát, annál nagyobb lesz.”
Vajon mennyit tudunk ezekből a gondolatokból a hétköznapjainkba becsempészni? Tényleg képesek vagyunk pozitívan gondolkodni? Hányszor gondolkodtál már ezen, mennyire vagy képes figyelni magadra? Képes vagy észrevenni, és tanulni a saját hibáidból? Képes vagy a negatív töltésű dolgokat is pozitívvá alakítani?
Ha eddig még netán nem is sikerült, de most elgondolkodtál rajta, akkor nekünk megérte leírni e sorokat ........
A világnak pozitív gondolkodású emberek millióira van szüksége ahhoz, hogy jobbá tehessük.
Szeretettel
Anett, Marika, Tímea
www.szeretetkozpont.hu
Halloween- mise
Válaszként az alábbi felhívásra szeretettel hívunk és várunk mindenkit október 31-én a Ferenciek terén az esti 8 órás misére, ahol fehér ruha és gyertya fogja az asszisztencia részéről jelképezni a levélben leírtak szerint Krisztus világosságát.
Kedves Barátaim,
Mi jut eszetekbe, ha Halloween-re gondoltok? Valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok és szellemek képe, amelyek a sötét, okkult, mágikus világhoz tartoznak, amelyek a sötétség és halál képviselői. Valójában azonban Halloween Mindenszentek előestéje. Éppen ezért arra gondoltam, talán érdekelne titeket egy kezdeményezés, amelyet pár évvel ezelőtt kezdtünk, s amelyhez most már szerte a világon sokan csatlakoztak és velünk együtt ünnepelnek.
Ez pedig a Fény éjszakája elnevezésű esemény. A mi víziónk az, hogy Halloween ünnepe legyen újra Krisztusé és az Ő Egyházáé. Ez a kezdeményezés nemrégiben hivatalos támogatást kapott a Angol és Wales-i Püspöki Konferenciától. Alant olvashatod a sajtóközleményeket.
Sajtóközlemény
For immediate release - 12 October 2010
Gyújts fényt, és tégy tanúságot keresztény hitedről
Hívunk minden keresztényt Anglia szerte arra, hogy tegyenek fény az ablakukban Október 31-én este, hogy ezzel adják tanújelét, hogy Jézus Krisztust követik.
A kezdeményezés, melynek neve: A Fény Éjszakája (Night of Light) Damian Stayne-től a Cor et Lumen Christi alapítójától ered. "A Fény éjszakája esemény egy nemzetközi kezdeményezés, hogy Halloween ünnepét egy örömteli keresztény ünneppé tegyük-mondta D.S. Világszerte több országban gyermekeknek rendeznek ünnepet, mely kapcsán összegyűlnek imádkozni és fényt gyújtanak az ablakukban, ezzel hirdetve a Krisztushoz tartozásukat szomszédaiknak és barátaiknak.
Október 31-ét Halloween ünnepének tarjuk, mely az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered, s amely ünnepi előestje Mindenszentek ünnepének-amely ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét és minden mennyei szentjét ünneplik, és Isten világosságnak a győzelmét minden szentjének életében a sötétség felett. Jézus a világ világossága. A szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak. Jézus napjainkban mindenkit hív, hogy a világító fény legyen mások számára."
Amennyiben lehetséges, az alábbiakat javasoljuk azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája kezdeményezésbe:
mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel
egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel
gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl öltözzenek be szenteknek, vagy közös tűzgyújtás
fény kihelyezése az ablakba, jelezve ezzel a járókelőknek, hogy a ti háztartásotok keresztény háztartás és a ti világosságotok Krisztus
aki gondolja vegyen fel fehér ruhadarabot hűségének szimbolizálásra, Krisztus a Mi Világosságunk iránt
Kieran Conry püspök (Arundel and Brighton ), Chair of the Department for Evangelisation and Catechesis, kijelentette:
Holloween ma a legnagyobb fogyasztói ünnep karácsony és húsvét után, itt az idő hát, hogy emlékeztessük a keresztényeket ennek az ünnepnek az eredetére. Ez az ünnepnap fontos a katolikus kultúrában. Október 31-e estéjén csináljunk valami olyat, amely tanúságot tesz hitünkről,s amely hallható és látható. Gyújts egy gyertyát, vagy más fényt, amely Krisztust szimbolizálja. Ez erőteljes jele lehet annak, hogy megmutassunk az embereknek, hogy mi Krisztusba és nem magunkba vetettük a reményünket. A fény kérdéseket fog provokálni, s ezáltal lehetőségünk nyílik Krisztusra mutatni. Mindenkit bíztatok a részvételre.
Vincent Nichols érsek pastoralis körlevelet küldött egyházkerületének.: A hit láthatóvá tétele egy olyan küldetés, amelyet a Mennyei Atya bízott ránk. A Fény éjszakája kezdeményezésben való részvétel egyfajta válasz erre a küldetésre.
További ötletek az éjszaka ünnepléséhez itt találhatók: http://www.nightoflight.org
"Halloween az ideje az Istennek az ő szentjeiben megnyilvánuló dicsőségének való örvendésre, de mi engedtük, hogy a hangsúly a boszorkányokra és ördögökre tolódjon. Részemről üdvözlöm ezt a kezdeményezést, hogy Halloweent visszafoglaljuk Krisztus számára "
- THE RIGHT REV. DOM AMBROSE GRIFFITHS OSB, Then BISHOP OF HEXHAM & NEWCASTLE
"Kifejezetten helyeslem ezt a nagyon fontos kezdeményezést, amely hozzá fog járulni nemzetünk szellemi tisztulásához és Krisztus királyságát fogja szolgálni-"
- A brit katolikus egyház hivatalos exorcistájának véleménye. -
2010. október 27., szerda
Erdélyi magyarok kitüntetése
Az 1956-os forradalom ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket adtak át pénteken Kolozsváron. A Magyar Főkonzulátus által szervezett megemlékező ünnepség házigazdája Szilágyi Mátyás főkonzul volt. Olyan neves erdélyi magyar személyiségeket is kitüntet a magyar állam minden évben, akik a kultúra, a művészet, a magyarság megőrzéséért tevékenykednek, alkotnak, küzdenek.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést vehette át: Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át:
Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója; Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át: Boros Zoltán újságíró, a Román Televízió Magyar Adásának volt főszerkesztője; Dr. Bura László, szatmárnémeti egyetemi tanár, nyelvtörténész, illetve Tóró Tibor temesvári atomfizikus, aki sajnos nem érhette meg a díjátadó ünnepséget, pár nappal ezelőtt hunyt el.
A Magyar Köztársaság Aranyérdem Keresztje kitüntetésben részesült: Rus Fodor Dóra, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatónője.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Kusztos Endre festő- és grafikusművész vehette át a erdélyi sors kitűnő ábrázolásáért.
Kolozsvári Rádió
Halottakra való emlékezés
„Ne szomorkodjatok úgy, mint akiknek nincsen reményük” (1Tessz 4,13)
November elsejét szenteli az egyház a halottak tiszteletére. Az egész magyar nyelvterületen szokás ilyenkor a sírok megtisztítása, virággal díszítése, valamint halottaink lelki üdvéért gyertyát gyújtani. Néphitünk szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottaink.
Például nagyon sok helyen annyi gyertyát szoktak gyújtani, ahány halottja van a családnak.
Ez a nap a „lelkek emlékezete”.
Az ünneplés és a gyász napja, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre fájóan szép sorai:
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk. / Ady: Halottak napján /
E napon a távolba szakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek. Az ünneplés a gyász napja. Bennem ilyenkor egy kérdés tevődik fel: Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek? gondolom, mindenki fejében megfordult már - a sír előtt állva az a gondolat, hogy mily rövid az élet.
Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
Memento mori - emlékezz a halálra! Így szól a Középkor figyelmeztetése, és ezt a latin nyelvű mondatot olvashatjuk a temetők kapuin. Ez nem csak azt jelenti, hogy előre tekintünk halálunkra, sokkal inkább szeretteink sírjára tekintve emlékezünk életükre! Bizonyítjuk, hogy nem felejtetjük el őket, mutatja ezt szeretetünk, ragaszkodásunk.
Halottak napja – e gyászos ünnep arra is rávezethet minket, hogy az élet "túléli" a halált. Az életet nem lehet koporsóba zárni, enyészetre váltani. Mi, keresztények a halálból, az elmúlásból, a meghalásból szándékosan és tudatosan csinálunk etikai kérdést. Ha életünk nem más, mint az örökkévaló, teremtő és Megtartó Isten életében való részesedés, akkor Isten a mi személyiségünket is örökkévalóvá teszi, és ezen még a halál sem foghat ki. Lehet, hogy a halál pillanatában úgy érezzük, egy kicsit elengedte a kezünket, de odaát újra megfogja.
Ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal. Találkozik a gyermek, aki legtöbbször csak azt a számara izgalmas és játékos eseményt veszi észre a mai napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál. Találkozik a fiatal, aki közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben, hiszen illetlen ilyenkor hangoskodni a temetőben. Találkozik az élet delén túl lévő ember, aki ezen a napon elveszett hozzátartozóit idézi fel. S találkozik az idős ember, aki egyre közelebb érzi magához a halál jeges leheletét.
Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek.
Ady Endre: HALOTTAK NAPJÁN c. versét idézem:
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Jelen emlékezésünk alkalmával azt szeretném, ha valami bíztatóval, reménységgel távoznánk e templomból (vagy a sírok mellől). A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István nagycenki nyughelyének bejáratánál olvashatjuk: „Voltunk mint ti, lesztek, mint mi.” A komor mondat, mely egy alapvető igazságot fogalmaz meg, jól illik a sírkerthez, a sírás helyéhez, ahol szembesülünk az elmúlás gondolatával.
Halottak napja minden ember számára újra felidézi azt a napot, amikor utolsó útjára kísért egy olyan hozzátartozót, aki közel állt hozzá. A mai napon egy kicsit újra átéljük az egykori temetéseket, de ugyanakkor a hívő ember elgondolkodik azokon a reményteli mondatokon, melyeket a mai szentírási szakaszokban hallott.
„Ne szomorkodjatok úgy, mint akiknek nincsen reményük” (Tessz 4,13)
Természetes, hogy szomorkodunk egy szerettünk elvesztésén, de ne úgy szomorkodjunk, mint aki nem hisz az örök életben. A mi szomorúságunkba a mai napba az örökélet reménye vegyüljön: ha meghalunk is, akkor is örökké az Úrral leszünk. A sír előtt állva és most is az emlékezés pillanatában merjük vigasztalni egymást ezzel a tanítással. Mert mi akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk, és ebből a legfontosabb a földi élet: ne a halál után, hanem még e földi létben mutassuk ki szeretetünket.
Ady Endre szerint: ha a sírra nézünk, az örök élet reményével vigasztaljuk magunk
Ámen.
Ima:
Istenünk, gondviselő édes Atyánk! Szomorú szív vel és vigasztalást kereső vággyal jöttünk Hozzád ebben az órában is.
Lelkünkben itt élnek ma is, akik el távoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk. Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük, hogy a halállal nincs vége mindennek, nem szakad el minden kötelék, amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás, a re mény és szeretet szálai kötöttek össze.
Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket. Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi től rettegnünk, mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk. Szeretetetedtől semmi nem szakaszt hat el sem életünkben, sem halálunkban. Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést, lelkünk nek örök üdvösséget atyai kebleden. Ámen.
Csendes ima … Miatyánk …
Felhívás:
Emlékezni és egy szál gyertyát gyújtani gyűltünk össze: Mindannyiunknak vannak halottai, akikre emlékezünk.
Ilyenkor, halottak napján sokunk lelkében felvetődik a kérdés, amit a költővel kérdezünk:
Mi lesz velünk, ha elfut a nyár?
Mi lesz velünk, ha életünk lejár?
Ha ránk borul örök vak éjjelünk,
Uram, mi lesz velünk?
Ha már nem leszünk és nem érezünk,
Ha e világból örökre kifogyunk,
S egy koporsó lesz minden otthonunk,
Ha nem marad csak rideg telünk,
Uram, mi lesz velünk?
Találjuk meg a választ Gárdonyi Géza: Útra készülődés című írásban:
„Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja,
kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,
az én szívem kétség nem szorongatja,
midőn indulok végórám felé.
A halál nekem nem fekete börtön,
Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
Egy ajtó bezárul itt a földön,
S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen:
Ez a halál!”
Emlékezzünk eltávozott szeretteinkre és gyújtsuk meg a gyertyát!
összeállította Léta Sándor
Angyalok napjára
Közelgő napjainkban benépesülnek temetőink.
Mindent virággal borítunk, gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
Minden drága halottunk fájdalmát meghaladja, egy gyermek elvesztése.
Barátaim között jónéhányan vannak, akik most ezzel a fájdalommal néznek e napok elé.
Egy történetet emelek most ide, amivel enyhíthetek a fájdalmon.
Íme:
El lehet-e képzelni fájdalmasabb dolgot annál, mint hogy a szülő veszítse el gyermekét? Mégis a nagy fájdalom ellenére mosolyogni kell, ünnepelni, mikor Szenteste a karácsonyfa alatt állsz, hiszen ott egy másik gyermek, akinek továbbra is szüksége van ránk, szülőkre...
Történetem 2007-ben kezdődött. Nagyon sokszor elhatároztam már, hogy leülök, megírom, de nagyon nehéz erről beszélni. Talán most van az az idő, hogy felkészültem rá.
Igazság szerint két történet fonódik egybe, de nagyon hosszú lenne, így kétfelé veszem. Időrendbe. A másodikról, ami sokkal vidámabb végkifejletű, csak pár szóban írok, de annyit muszáj, mert így lesz kerek.
Az első lányommal semmi probléma nem volt a terhesség alatt. Orvosom mindig is mondta, hogy ez a terhesség az, ami a tankönyvekben meg van írva. Csak a 35. hét körül kezdett a lepény keringése rosszalkodni, de odafigyeléssel elkerültük a koraszülést, így 39. hétre, egészségesen született a nagylányom, még 2001-ben.
2-3 év után úgy döntöttünk, jöhet a kistesó. Persze nem jött. Amikor nagyon szeretné az ember, hogy végre teherbe essen, gondolom sokaknak ismerős, nem jön a baba. Már mi is görcsöltünk, egyre nehezebben viseltem, hogy minden hónapban csalódnom kell. Teltek az évek, már-már feladtuk.
Figyelmedbe ajánljuk még:
» Anyának lenni és maradni (cikk)
» Séta a szoptatásért (cikk)
» Anyapara (cikk)
» Hogy válhatunk jó anyává? (tudásbázis)
» Meztelenkedjünk-e a gyerek előtt? (tudásbázis)
» Tud valaki abban segíteni, hogy mennyi minimális időt kell dolgozni egy friss munkahelyen, hogy az ember jogosult legyen a TGYÁS-ra? (tudásbázis)
Aztán 2007 nyarán pozitív lett a teszt. Hatalmas volt az örömünk. Főleg, mikor az UH már ki tudta mutatni, kisfiút hordok a szívem alatt. Az egész családomban csak lányok vannak másodíziglen, így mindenki boldog volt, hogy lesz egy fiú is. A 15. héten volt egy kis vérzés, éjfélkor irány a kórház, de ott megnyugtattak, hogy semmi baj, vérnek nyoma sincs, lehet, hogy nagyon erőlködtem, mikor a dolgom végeztem (bocsánat, de a tényekhez tartozik). Ezután minden jól alakult. Szeptemberben (emlékszem, nagy meleg volt, és a parlagfű is erősen kínzott) az orvosom azt vette észre, hogy nagyon furán dagad az arcom, be akart fektetni. Mondtam neki, hogy semmi bajom, teljesen jól érzem magam, csak a rohanástól és az allergiától ilyen vörös a fejem, engedjen haza. Azzal egyezett bele, hogy bármi apró változást érzek, azonnal jelentkezem. És itt megint jött egy hosszú időszak, mikor teljesen jól voltam. Vizesedtem nagyon, de ugye a terhességgel jár (első lányommal is nagyon vizes voltam), így eszembe nem jutott, hogy baj lenne. A vérnyomásom emelkedett egy-egy nehezebb nap után, de kinek nem? Viszont mikor nagyon nem akart helyrejönni a vérnyomás, dagadás (ez már decemberben volt), a következő vizsgálatra úgy indultam el, hogy reggel, mikor kiszálltam az autóból, a lányomtól úgy köszöntem el, hogy ne aggódjon, lehet, hogy anya bent marad pár napra a kórházban (megérzés?!), de sietek haza hozzá.
Munkaidő végén még egy rakás munkát bepakoltam a táskába, úgy egyeztünk meg a főnökömmel, hogy 2-3 napig otthon dolgozok, hogy tudjak feküdni, így mentem a dokihoz. Az UH előtt sokat kellett várnom, de nem idegesített, sőt! Jó kedvem volt, még dúdoltam is. Rám került a sor. A mindig vidám, mosolygós UH-s doktornő arcán kerestem a szokásos mosolyt. De semmi. Még csak nem is szólt hozzám. Csak az egér kattogását hallottam. Összeszedtem a bátorságomat, és rákérdeztem, hogy ugye semmi baj? Rám nézett, és azt mondta, ezt majd az orvossal fogom megbeszélni. Már hívta is az orvost, hogy odaküld engem, soron kívül fogadjon. Az a néhány perc a váróban évszázadoknak tűnt. Hívtam a férjem, hogy baj van, de nem tudom, mi. Körülöttem a várandós anyukák beszélgettek, nevetgéltek, haragudtam rájuk. Hiszen velem baj van! Hogy lehet más boldog??? Végre bejutottam az orvoshoz. Kerek perec elmondta: most rögtön meg kell szülessen a kisfiam, különben mindketten elmegyünk. Toxémia, a súlyosabb: preeclampsya. Férjemmel is ő beszélt telefonon, nekem már nem volt erőm. Itt aztán minden más lett, az életem megváltozott.
Olyan volt, mintha csak filmen nézném. Műtő, kérdések, nyugalom anyuka! - jó, jó, de pisilnem kell, hadd menjek ki! És szomjas is vagyok! - Nem kell, lesz infúzió, katéter. Jött a helyi érzéstelenítés, ami baromira fájt. És a vágás, majd éreztem, ahogy kiszakítják a gyermekemet! Fájt, nagyon! Rögtön felsírt (2007. december 11. este negyed 7), orvos mondja, erős kissrác, Apgarja 9/10, semmi baj nem lesz. Egy pillanatra láthattam, utána semmire emlékszem tisztán. Ahogy toltak az intenzívre, érzem, valaki megfogja a kezem. A férjem volt, zöldben. Mit hozzon be nekem? - kérdi. Semmit! Minek! A kisfiamat akarom! Egész éjjel csak a plafont bámultam, és reménykedtem, csak álmodom. Ez nem lehet más, csak álom, egy nagyon rossz álom. Mindjárt felkelek. Kerestem a pocakomat. Pittyegések, vérnyomásmérő feszítése, deréktól lefelé semmi. Most mi van?
Aztán lassan tisztult a tudatom. Igen, már nem vagyok terhes. Másnap bemehettem a koraszülött intenzívre. 31 hetesen 990 grammal feküdt a kisfiam az inkubátorban. Itt még reménykedtem. Aztán 3 nap után közölték: vér kellett a babának, és nem akar pisilni sem. Rá következő napokban sem. Már több mint 1 kg, pedig nem is kap enni. A víz. Műteni nem lehet, túl pici, erei vékonyak ahhoz, hogy a veséjét beindíthatnák.
Engem már hazaengedtek. Utána 2 nappal jött a telefon: átvitték a gyermekklinikára, kilyukadt a gyomra, vagy rosszabb esetben a belei. A jobbik eset volt, gyomorműtét. Jól viselte a műtétet, szépen gyógyult a seb is. De csak nem pisilt. Egyre jobban vizesedett, egyre fogyott a remény. Bár az orvosok egyre mondták, amíg a káliumja rendben, van esély. Egy orvos volt, aki mondta, nem bírja a baba már sokáig. Haragudtunk rá. Mi az, hogy ő dönti el, mit bír ki a kisfiam? Ott álltunk az inkubátor mellett, és szuggeráltam a katéteres zacskót, teljen már meg. Minden cseppnek nagyon örültem. Minden reggel 6-kor telefonáltam a kórházba: ugye pisilt? A válasz mindig nem volt. 10-szer annyit kellene már, mint amit pisil. Már sokkal több volt a bevitt folyadék (gyógyszerek, infúzió), mint amit ürített. Már majdnem 2 kiló volt, pedig tejcsit nem is kapott. Én itthon rendesen fejtem, fagyasztottam, mert úgyis kell még Neki!
A Szentesténk úgy telt, hogy férjemmel a kisfiúnál kezdtük, végigsírtuk az időt, utána irány haza a lányhoz, mosolyogva énekelni a Mennyből az angyalt... Akkor még nem vallottuk be magunknak, amit már tudtunk: jövő Karácsonykor már nekünk is lesz egy Angyalkánk, aki fentről énekel velünk, nekünk!
Már januárt írtunk, csütörtök du. a kórházban azzal fogadtak, emelkedik a káliumszint... És ez rossz.
Este együtt imádkoztunk a férjemmel, de már nem azért, hogy végre pisiljen... Eldöntöttük, elengedjük... Hiszen a 24 napja alatt (az első 3 napot leszámítva) egyszer sem volt ébren, erős fájdalomcsillapítókkal altatásban tartották. Éjfélkor jött a telefon: Hamarosan elmegy Hunor. Ha gondoljuk, menjünk be, hogy elköszönjünk Tőle. Nagylányt pizsamában autóba tettük, ismerősnél leraktuk, és már a kórházban is voltunk. Már nem csipogott a gép mellette. Elaludt, örökre, mert elengedtük. Már nem szenved, nem fáj semmije. Csak nekünk, a szívünk, a mindenünk. Megkérdezték, felveszem-e (egyszer sem volt a karomban, csak simogattam a nyíláson át). Nem mertem felvenni, féltem, elejtem.
Pici fiunk élt 24 napot, fájdalmak közepette. De már nem fáj semmije. Már az angyalokkal játszik, és mindig mosolyog. És mikor azt látja, hogy sírok (mint most is), érzem, megsimogat, és szinte hallom: Anya, ne sírj, én jó helyen vagyok!
Hát ennyi az első történetem. Tudom, sok helyen kusza, zavaros... Ezt nézzétek el nekem.
A másikba most nem kezdek bele, az is hosszú lenne, de két mondatot mégis. 2008-ban pozitív lett a tesztem, 2009. áprilisban megszületett a kislányunk, akit tudom, hogy Hunor küldött nekünk. A terhesség nem volt zavartalan, sok kórházban töltött idő, de Ő itt van velünk, és valamelyest enyhíti a fájdalmat.
Hogy miért is írtam le mindezt? Kikívánkozott belőlem, hiszen szóban beszélni nem nagyon tudok róla még mindig. A temetőben szoktam kisírni magam, ahol egy kereszt jelzi: családunkban volt egy kisfiú is...
2010. október 26., kedd
Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk
Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják. Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor. Mit tegyünk, mondjunk, és mit ne, hogy valóban segítsünk nehéz helyzetbe került szeretteinken?
„Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem" – zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel... Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: „Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért."
A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:
Legyünk vele!
• Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
• Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
• Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy „viszonzásul" ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.
Álljunk mellette!
• Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
• Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
• Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
• Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
• Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
• Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
• Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
• Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
• Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!
Legyünk megértőek!
• A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
• Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
• Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
• Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
• Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!
Segítsünk neki!
• Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
• Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
• Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
• Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
• Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!
Amit ne tegyünk:
• Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolat rovására fog menni.
• Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
• Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
• Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
• Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
• Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
• Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
• Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
• Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
• Ne menjünk olyan helyre, ami fájdalmas emlékeket ébreszt!
• Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
• Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. „Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet." Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
• Ne feltételezd, hogy az illető barátod továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.
Ki az az elvált férfi vagy nő, akin segíthetnénk?
Forrás: Christian Broadcasting Network
Magyar Kurír
(mk)
Puszta Sándor: Alkonyat
A hegy alól, mint halk vonat,
Szép lassan jô az alkonyat.
Elébe áll egy kék virág,
Átlépi és csak jön tovább.
Elébe áll a temetô,
Lépése már nem törtetô.
Egy sírnál hosszan keresett,
De nem találta nevemet.
Tovább oson, kutakba néz,
Haja ólom, a szeme réz...
Kis udvarokba beszalad,
Ruháján könnyű szénaszag.
Rôzse lobban, felforr a tej,
Ring az ég, mint roppant veder.
A házeresz meg-megragyog
S lefolynak rajt a csillagok.
Faragó Ferenc a jumorról
Page 1
FARAGÓ FERENC A HUMOR, MINT KAPCSOLAT A TRANSZCENDENCIÁVAL „A humor az utolsó maszk. A humor a tragédiánál mélyebb. Ahogy a bolond mélyebb, mint a bölcs.” (Hamvas Béla Karnevál) Az emberi gondolkodás talán kisé méltatlanul bánik a humorral, azzal a képességünkkel, hogy tudunk önfeledten nevetni másokon és nem utolsó sorban magunkon. Kétségkívül, ez a kizárólagos emberi sajátosság, nem nagyon érintette meg nagy gondolkodóinkat. Mi az oka ennek? Talán az a külső elvárás, hogy a bölcsnek komolynak, méltóságteljesnek illik lennie és ilyen elvárás mellett semmi helye a humornak. A szabályt erősítő kivétel természetesen azért akad. Kezdjük mindjárt a görögöknél, a nagy bölcsek közül talán csak Szókratész merte humorba ágyazni komoly gondolatait. Írni nem írt, de lejegyezték róla vidám, természetes derűjét, közvetlenségét, időnként – akinek kijárt – maró gunyorosságát is. A gúny a nagyoknak és a komolyaknak szólt, az akkori farizeusoknak, pontosabban a görög demokrácia kegyeltjeinek. Napjaink fogyasztói, pontosabban bekebelezői világában mennyire aktuális lenne, amit fennmaradt róla: „Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: „Mennyi mindenre nincs szükségem.” (Diogenész). A görögöknél tartva szavunk etimológiáját is megtaláljuk, nevezetesen Hippokratésznál. Az ókori orvos felfogása szerint a humor a szervezet nedveit jelenti, amelyektől az ember testi és lelki jólléte függ. Zseniális megérzés, ma már tudományosan is megtapasztalhatjuk, ha van humorunk: jól érezzük magunkat. Az Ószövetségben, ha nem is túlzott mértékben, de jelen van a humor, a nevetés. Mi több kiderül, az Úr neveti ki az acsarkodó gonoszt. „Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.” (Zsolt 37. 13..) Másszor meg az Úr nevetteteti meg Ábrahámot meg Sárát, mert idős koruk ellenére gyermekük születik. „Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz é gyermeke? Avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet é?” (1Móz 17. 17.), és „Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.”(1Móz 21. 6.). Megtudhatjuk még, hogy mindennek megvan a maga ideje – még jókedvnek, nevetésnek is: „Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek” (Préd 3. 4.). Ha továbblapozunk a Prédikátor könyvében, elég rossz véleménnyel szembesülhetünk a humort, a nevetést illetően. „A nevetésről azt mondom: bolondság! A vígasságról pedig: mit használ az?” (Préd 2. 3.); „Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.”(Préd 7. 3.); „Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!” (Préd 7. 6.) Az Evangéliumi humor a legfinomabb humor: az örömhír. Ami nem szilaj jókedv, mámoros gondtalanság, harsány nevetés, hanem az a derű, ami megadja annak az alaphangját, ahogyan a világot kell szemlélnünk. „Boldogok, akik tudnak saját magukon mosolyogni.” Fogalmaz át egy pszichológus, és teszi hozzá találóan: „…mert sohasem fogják abbahagyni.” Ez, meg az önszemléletünk derűje, ami átsegíthet sok sok hétköznapi nehézségen. Gromon András az evangéliumi humor kapcsán Jézus iróniájáról beszél, amely keserű, de szellemes, finom gúny. Célpontja a nép, a gazdagok, az ellenfelei, a tanítványai és önmaga. Jézusnak remek humorérzéke volt, némi képzavarral azt is mondhatnánk, hogy szellemes ember volt. Jókat derült a világ alakoskodásán, a farizeusok okoskodásán, a tanítványok értetlenkedésein és ugyanakkor mindezek mélyen bántották is. Lukács boldogság mondásai közül a harmadik a transzcendenciába helyezi a humort, a nevetést: „Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.” (Lk 6. 21.) Az iszlámról kialakult kép komor, szigorú, amely a humor és a szellemesség megjelenésére kevés teret enged. De maguk a muszlimok egyébként előszeretettel és valószínűleg jogosan mutatnak rá, hogy Mohamed az egyetlen olyan próféta, akiről olyan beszámolók maradtak ránk, hogy kifejezetten kedvelte, sőt maga is művelte a viccelődést és a szellemességet. Számos Mohamed tetteiről vagy mondásairól szóló beszámoló ábrázolja a prófétát tréfálkozás közben. A humor a végső igazság megnyilvánulása, ha már a remény is elfogy: marad a humor. A humor felemeli a kicsit, kigúnyolja a hatalmast. Mert a hatalmas mindig bizonytalan és szánalmas, s ezt a humor nevetségessé teszi. Az irodalom talaja kiválóan alkalmas arra, hogy a humor a transzcendenciájából a felszínre kerülhessen. A vígjáték egyidős a tragédiával és azonos a létjogosultsága az irodalomban, mi több ugyanarra a kérdésre keresi a választ. Csupán az egyik így, a másik úgy. A világirodalomban a humor
Page 2
mélysége – avagy magassága – Cervantes művében a Don Quijote–ében mutatkozik meg leginkább. A transzcendens vonatkozási rendszerben Don Quijote reménye igazolódik, s nem Sancho Panza realizmusa, földhözragadtsága; s a főhős bolondozásai, csínytevései, nevetségessége szakrális méltóságot nyernek. A bolond bölcsebb az okosnál, a humor az igazság előíze, mert vannak olyan állapotok, amikor a komolyság bizony a legkomolytalanabb. (Sokak számára egy fegyveres díszszemle vigyázz menete a világ legkomikusabb történése.). A magyar irodalom is sokat tud a humorról és szinte mindenki, aki említésre méltó, él is a derű magasabb dimenzióival. Arany János a humor transzcendens meghatározottság mellett a dialektikáját is észre veszi. A komédia és a tragédia egy ugyanazon dolognak más és más aspektusai. A komikum is, a tragikum is az ember határait tárja föl, végtelenséget feltételez, de mindkettő az emberi végesség megnyilatkozásai. A „Széptani jegyzetek” ben a költő a nevetség álarcába rejtezett sírásról beszél, mert a humor a fájdalomból ered – és oda is tér vissza. „A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.” A humor az úgynevezett valóságból karikatúrát csinál, és meggyőz arról, hogy ez az igazi valóság. A humor érzék szerv veszi csak észre, fedezi fel azt a valóság karikatúrát, amely nem harsány, nem hivalkodó, hanem finom, egyben belső is: ezo terikus. Ha a humor harsánnyá, hivalkodóvá válik, akkor kifordul önmagából, s az már nem humor. Jószerivel bántó durvaság, trágárság, feltűnési viszketegség. Az átvilágítás helyett elsötétít, bemocskol és bemocskolódik. Még a legjobb esetben is talán egy kis csiklandozás, de semmiképpen nem szellemesség. Ekkor már a humorista nem moralista. A humor kizárólag emberi sajátosság – no, meg jelen hipotézisünk szerint isteni is. A tárgyak önmagukban nem humorosak, csak ha vannak emberi vonatkozásaik. Az állatvilágban is ismeretlen fogalom a humor, ám ha emberi tartalommal töltjük meg, jót nevethetünk, például La Fontaine a holló meg a róka történetén. De csak, ha felismerjük: jé, ezek mi magunk vagyunk! Valahogy így: Holló úr ült a fatetőn Csőrébe sajt volt, jókora, S kit a jóillat csalt oda, A róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod Olyan, mint rajtad ez a toll, ó Akkor a madarak között első a rangod." A holló erre rendkívül örül, Torkán egy hangot köszörül, Kitátja csőrét, földre hull a sajtja A róka felveszi és egyre hajtja. "A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke vedd." A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre. (Kosztolányi Dezső fordítása) A humor társas műfaj. Azt állítja Henry Bergson a Nevetés című művében, hogy „…a nevetésnek visszhangra van szüksége, állandóan visszaverődve folytatódni akar. Nevetésünk mindig egy csoport nevetése, a nevetésben mindig ott bujkál valami egyezség, szinte azt mondhatnám: cinkosság más, valóságos vagy képzeletbeli nevetőkkel.” Egymagunkban nincs nevetés, csak esetleg akkor s ezt már Sigmund Freud teszi hozzá – ha az ember a képzetében valamilyen közösséget teremt, mert akkor a tudatalattiból előjön a nevetés. Egyébként Freud szerint a humor mélyen összefügg a tudattalannal, a humor mechanizmusa szerinte sokban hasonlít az álmok mechanizmusához. Nevetésünk a tudatalatti feszültségeit szabadítja föl. Analóg erre Örkény István gondolata: „Nevetünk, amikor fölfelé megyünk a hullámvasúttal mert fölszabadul a feszültségünk – de sikoltva zuhanunk lefelé; viszont ki ülne fel egy vízszintes hullámvasútra?” Descartes „cogito ergo sum” –ja kificamítva, „humorosan” így hangzanék: „humoromnál vagyok, tehát vagyok”. Így hát Isten óvjon meg minket a humortalanságtól
A szépre emlékezem
Odakinn minden amellett szól, hogy barátságos szobámban töltsem a napot.
Hűvös szél fúj, eső áztatja az utcán mozgó emberek arcát.
Boldog vagyok, hogy feltöltekeztem, amikor módom adódott rá.
Hétvégén a Nagyerdő évszázados tölgyei között csodáltam az októberi ősz szépségeit.
Az aranysárga, rozsdabarna rothadó avarban, persze észrevettem a hajléktalanok rongyos vackait is.
Most, csak a szépre összpontosítottam.
A Békás tó víztükrén szikrázott a Nap.
A vízben keszegek villództak.
A padokon öreg nénikék, bácsikák süttették arcukat a késői napsütésben.
Ugyan nem égették hólyagosra bőrüket, de a napozást ugyanúgy élvezték, mint rekkenő nyáridőben, életük delén.
Most sem hagyom, hogy homlokom fájdalmak ráncolják.
Ha a természet barátságtalan arcát mutatja, belső békém tárom elé.
Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher
legyen, hanem öröm.
2010. október 25., hétfő
Szegénygondozó nővérek találkozója
Az Esztergomban, Szécsényben és Siófokon működő Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja négyévente esedékes általános káptalanját október 15. és 18. között tartották Esztergomban, Paskai László bíboros, nyugalmazott Esztergom–budapesti érsek elnökletével.
A közösség megválasztotta tisztségviselőit. Az általános főnöknő Takács M. Klarissza, első tanácsos és vikária Rosu M. Jácinta, második tanácsos és általános titkár Kóródi M. Veronika, harmadik tanácsos és általános gondnok Érsek M. Anna, a negyedik tanácsos Rosu M. Marianna lett.
A ferences családnak ezen ágát, melynek rövidítése SFPS, 1927-ben Oslay Oswald ferences, Páhok Mária Franciska és Kroumann Mária Magdolna alapította. A kongregáció karizmája és célkitűzése a legszegényebbek hűséges szolgálata. Az alapításkor e tevékenységnek az Egri Norma rendszere adott keretet, mely 1936-tól országossá bővült. Az 1950-es feloszlatás előtt 43 településen 250 ferences lelkiségű nővér látogatta és segítette az elesett embereket, személyes szeretetet hordozó krisztusi szolgálattal. Az évtizedekig tartó betiltás után 1990-ben Esztergomban alakult meg első közösségük, amely ma az anyaház. Ezen kívül Szécsényben és Siófokon szolgálnak nővérek, akik arra szentelik életüket, hogy az alapítók nyomán a mai kor körülményei között hirdessék Krisztus örömhírét a testi-lelki nyomor fogságában sínylődőknek, és reményt vigyenek azoknak, akik a kétségbeesés vigasztalanságában vergődőknek. A szegénygondozó nővérek létszáma most 24 fő.
A ferences szegénygondozó nővérekről további információkat olvashatnak a közösség honlapján.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír
Devecseri remény
VAN REMÉNY A DEVECSERI TÉRSÉG ÚJRAÉLESZTÉSÉRE -Magyar találmánnal???
Kérlek benneteket, küldjétek ahogyan csak lehet!!!!!!!!!!!!
Reménykeltő jelentés Devecserből!
A katasztrófával sújtott térségben élő, gazdálkodó és volt kistérségi
tájgondnok koordinátor vagyok. Kérem, az alábbi írást ne tekintsék sem
reklámnak vagy ügynöki tevékenységnek, a tanácstalan, elkeseredett,
reményvesztett lakosság megnyugtatására és a katasztrófa sújtott
területek regenerálására készülő embereknek szól elsősorban. Célom e
levéllel, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a jelenleg
alkalmazott vegyi anyagok mellett létezik egy teljeskörű, természetes,
gyors és egyszerű megoldás a problémára. Sokszor a legegyszerűbb
megoldást nem látjuk az orrunk előtt!
Létezik nagyon egyszerű és hatékony megoldás a területek
újjáélesztésére természetes alapanyagú szerekkel. Ebben nyújt
segítséget Dr. Csicsor János vegyész, aki által fejlesztett szert
számos helyen alkalmazzák növénytermesztésben, növény- és
állategészségügyi termékek előállításában, környezetvédelemben, az
intenzív állattartásban, az állatgyógyászat és takarmányozás valamint
humán egészségügyi termékek területén.
Devecser polgármesterével, Toldi Tamással és a katasztrófavédelem
valamint megyei ÁNTSZ embereivel együttműködve a devecseri iszapöntött
parkban végrehajtott kísérlet bizonyította, hogy a vörösiszappal
szennyezett 13 pHjú talajkeverék fél óra alatt 7 pHra csökkent a
Dudarittal beszórt területen. A felügyelt mintaterületen 5-15 cm
között változott a vörösiszap vastagsága. A tegnapi (okt. 7.) kísérlet
után, elkezdték a kertek és csatornák beszórását, hogy a patakba
bemosott iszap tovább ne károsítson. A módszert remélhetőleg
elterjedtebben is alkalmazni fogják, a gipszterítés helyett.
A világon egyedülállóan magas huminsav hatóanyagú természetes szer
(nem vegyipari melléktermék) faszén és tőzeg alapanyagú, engedélyezett
magyar termék (Dudarit) és az erősen sújtott katasztrófa helytől
(Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely) kb. 50 km-ről szállítható a
szükséges mennyiségben. A mintaterületen elvégzett kísérlet alapján,
számítások és becslés szerint 5 tonna/hektár mennyiségre lenne szükség
az élőhely helyreállításához, a szakemberek az adatok pontosításán még
dolgoznak. A fenti településeken érintett terület a becslések szerint
800 hektár.
A Torna, Marcal és Rába folyókon kiégett partmenti területek és az
élővizek állapota is helyrehozható ezzel a módszerrel. Az állatok és
növények méregtelenítése oldható meg.
A huminsav hatóanyagú és koncentrált humusz tartalmú szert évente több
ezer tonnányi mennyiségben exportálják Spanyolországba, Olaszországba,
Egyiptomba, stb. silány, lepusztult talajok javítására. Az eredmények
megdöbbentőek, az öntözött sivatagi homokos helyeken is jelentős a jó
minőségű bőséges termés, ellenálló, egészséges növény. Magyarországon
is alkalmazzák (elsősorban az állategészségügyben, takarmányozásban),
de a gazdálkodók inkább a petrokémiai termékeket preferálják. A termék
előnyös tulajdonságait nem sorolnám föl, mindössze azokat említeném
amelyek jelen esetben figyelembe veendők:
- talaj pH pufferálása: a huminsavak ioncserélő képessége és redox
kapacitása folytán extrém savas ill. lúgos körülményeket is képes
pufferálni. A vörösiszap mintáknál perceken belül 13-ról 7 pH ra
változik a kémhatás;
- a huminsavak a talajban, a növény- és állatvilágban, az emberben
mindenütt természetesen is jelen vannak;
- megköti a nehézfémeket, növények számára felvehetetlen formájú
vegyületeket kialakítva;
- a talaj és élőlények regenerálódását teszi lehetővé;
- olcsóbb, mint a műtrágya;
- 50 km- nél közelebbről szállítható a katasztrófával sújtott területre;
- természetes anyag révén könnyen és 100%-osan beépül a szervezetbe,
természetbe;
- nincs mellékhatása;
- kis menyiségben is azonnal hatásos, szilárd (por és granulátum
formában) és szuszpenzió formában, szórással és permetezéssel is
teríthető;
- részletesebben itt: www.organit.hu ill. www.hymato.hu
- híradó:
videotar.mtv.hu/Videok/...Van_megoldas_a_vorosiszap_semlegesitesere
Kérem, amennyiben fontosnak találja jelen írást, továbbítsa. Ha nem
érinti, és zaklatásnak veszi, törölje ki, és elnézést, hogy önnek is
elküldtem.
Köszönettel, Takács Edvárd
Szegénység, jólét és ökológia Európában
Az európai kormányzatok és társadalmak legnagyobb kihívásai között szerepel a szegénység állandósult jelenléte, a növekvő szakadék a szegények és gazdagok között, a folyamatos környezetkárosítás és az erősödő klímaváltozás. Ezek a kihívások nem elszigetelten jelentkeznek, hanem kölcsönösen hatnak egymásra.
Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága (CSC/CEC) és az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (WCC) a magyarországi tagegyházakkal együttműködve konferenciát szervez Budapesten Szegénység, jólét és ökológia Európában címmel november 8. és 12. között. A konzultáció az európai egyházak közös hozzájárulása a számos szinten megfogalmazódó témák szélesebb nemzetközi eszmecseréjéhez.
A köztartozásokat növelő és a klímaváltozás elleni hatékony globális kötelezettségvállalást megnehezítő pénzügyi és gazdasági válság hatása azt bizonyítja a számunkra, hogy elengedhetetlen a felmerülő témák széleskörű nyilvános vitája, amely az egyházak hozzájárulását is magába fogalja.
A konzultáció lehetőséget biztosít arra, hogy tisztázzuk a jólét megteremtése, a szegénység növekedése és a környezettudatosság között meglévő kapcsolatot és kölcsönhatást, és megvitassuk a hatékony válaszadás módjait. A válság etikai dimenziója és az egyházak elkötelezettsége az etikai kérdések megvitatására, valamint az egyházak és a politikai intézmények közötti párbeszéd, az egyházak és a civil társadalom közötti együttműködés és a különböző egyházak tevékenységének koordinációja szintén lényeges része a konferencia napirendjének.
A konferenciát az európai és a latin-amerikai egyházak közötti közvetlen párbeszéd előzi meg, mely a globalizáció hatásaira és a két kontinens egyházainak társadalmi aktivitása során született tapasztalatok megvitatatására összpontosít.
A konzultáción az Európai Egyházak Konferenciájának tagegyházai és partnerszervezetei vesznek részt a világ minden tájáról. A konferencián jelen lesz többek között Emmanuel metropolita, az CEC elnöke, Julio Murray püspök, a Latin-Amerikai Egyházak Tanácsának elnöke, Lena Sommerstad, Svédország környezetvédelmi minisztere, Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője. A találkozó alkalmat ad a kormányzati képviselők, teológusok, egyházi vezetők és a világ minden részéből érkező egyházi küldöttek közötti párbeszédre.
Magyar Kurír
Kontrasztban
Az elmúlt hétvége megrázó élménye volt számomra a Kontraszt kiállítás megtekintése.
Nem sajnáltam időmből áldozni kilencven percet.
A fotók, képek, videók önmagukért beszéltek.
Számomra az a kisfiú marad emlékezetes, amelyik édesapjának mondja:
Apa, te nem tudod, de én figyellek.
Ugyanúgy fogok cselekedni, beszélni, ahogyan tőled láttam.
Ugyanazokat a hibákat fogom elkövetni, mint Te.
Gondoljunk erre, nap mint nap.
A chilei bányászok hitéről
Most kaptam. Eszembe jutott, hogy nemrég az volt az evangéliumban, "vajon Jézus talál-e hitet a földön, ha eljön" (szabadon idéztem). Hát, köszönjük bányászok!
Mária
A chilei bányászok Istenről tettek tanúbizonyságot.
Minden bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy „Köszönöm Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsőség és tisztesség”, a XCV. zsoltár 4. sorát idézve: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”.
A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély lelki életről és az Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.
A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy „Köszönöm Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsőség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve, ami azt írja: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”. A póló ujján pedig „Jézus” neve szerepelt.
Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: „Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben.”
A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva:
„Isten él”.
Jézus a világosság - felirat egy sisakon
Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: „Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent.”
A chilei bányászok csodával határos megmenekülésére is emlékezve, idézzük azt a zsoltárt, amely mindannyiuknak ennyi lelki erőt, kitartást és reményt adott:
Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!
Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.
Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.
Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.
Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.
Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál [zúgolódás], mint a pusztában Massza [kísértés] napján!
Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!”
- XCV. zsoltár -
¡Gracias, Señor! - felirat a nemzetiszín pólón, chilei zászló a kézben; hálára összekulcsolt kézzel a legidősebb kimentett bányász.
Hálával eltelt szívvel dicsérjük mi is az Urat tetteiért és csodáiért, azért is, amit a chilei bányászokkal tett; dicsérjük és dicsőítsük Őt, mert jó; hisz mi is a mélységekből kiáltunk Hozzá, akár a bányászok a messzi dél-amerikai országban!
(CBN nyomán Szent Korona Rádió)
2010. október 24., vasárnap
Tilmann Atya: Élet a kegyelmi tőkéből
A fájdalom észlelése a hormonok által történik, amelyek a vérben vannak. A vérben megtalálható adreno-kortikotróp hormon rossz közérzetet idéz elő, tehát a fájdalom gondoskodik arról, hogy a vérben létrejöjjön ez a hormon. Az agyban a hipofízis (az agyalapi mirigy) termeli és szabályozza, és lélektani ingerekre is reagál. Pl. olyan környezetben vagyok, ahol nem érzem jól magam, mert az emberek ott visszautasítanak, vagy állandóan követelnek valamit tőlem, ekkor a hipofízisem vészhelyzetet produkál. A szervezetem kémiai háztartása egy negatív életérzést kódol belém.
Nemcsak rossz közérzet létezik, hanem jó is, ekkor a hipofízis szomatotróp hormont termel.
A Szűzanya kér tőlünk valamit. Ha azt mondom: „Neked ajándékozom magamat, tehetsz velem azt, amit akarsz!”, akkor a szenvedésem és a szentély között kapcsolat jön létre. Azzal, ami fáj nekem, részt vehetek Krisztus keresztjében. „Kiegészítem testemben, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik, testének az egyháznak javára…” (Kol.1,24) Ez a teológiai megfogalmazása annak, amikor azt mondjuk: a Szűzanyának ajándékozzuk szenvedéseinket/magunkat a kegyelmi tőkébe. Ez a kegyelem síkján lévő folyamat.
Ezáltal olyan légkör alakul ki, amely érezhető, ez a nagyszívűség légköre. Így a szenvedésünk értelmet nyer, segíthetünk vele, a lelkünknek erőt ad, és tudományosan nézve a testünkben szomatotrop hormon termelődik, amely csökkenti a fájdalmat, örömet ad. A lelki nyugalomnak is van gyógyító ereje.
2010. október 20., szerda
Jótékonysági nagykoncert
"ANGYALOK SEREGE"
FERENCES KARÁCSONYI JÓTÉKONYSÁGI NAGYKONCERT A BOLYKI BROTHERS ELŐADÁSÁBAN
MILLENÁRIS TEÁTRUM, 2010. DECEMBER 21. KEDD 19 ÓRA
Jegyrendelés: folyamatosan a készlet erejéig sassgyulalevente@gmail.com, 20/775-3309, október 25.-től a www.millenaris.hu-n is, 3.500 és 5.000 Ft-ért.
A teljes bevétel a ferencesek által ellátott idősek, betegek, fogyatékkal élők, rászoruló családok javára.
Kedves Barátunk! Tisztelettel hívunk és szeretettel várunk! Kérjük, add tovább minél szélesebb körben! Köszönjük!
--
Tisztelettel/Yours truly:
Sass Gyula Levente
forrásszervezési és fejlesztési igazgató
Head of Fundraising and Development
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
Magna Domina Hungarorum Province of Franciscan Friars
H-1024 Budapest, Margit körút 23.
mobil/mobile: +36-20/775-3309
telefon/phone: +36-1/336-1689
fax: +36-1/212-5150
Ételosztás a rászorulóknak
Az Üdvhadsereg Józsefvárosi Gyülekezete évek óta felelőséget érez a hajléktalanok és rászoruló családok megsegítésére. Minden hét csütörtökön 500 adag meleg ételt osztunk ki a Keleti pályaudvarnál a Baross szobornál. Szívbemarkoló, amikor idősekkel, kisgyermekekkel és kismamákkal találkozunk, akik meleg ételért állnak sorban a téren.
A lehetőségeinkhez mérten ruhával, gyermekjátékokkal, élelmiszercsomaggal támogatjuk a kerületben élő szegény családokat. Jó kapcsolatunk van a kerületi népjóléti tevékenységet végző szervezetekkel, akik hozzánk irányítják a rászorultakat.
Ha szeretnéd támogatni munkákat, ezt megteheted adományoddal a következő számlaszámon:
K&H Bank: 10404072-50494954-56521089
2010. október 19., kedd
Országos templomi gyűjtés
Az egész világon nagy visszhangot kiváltó ipari katasztrófa következett be hazánkban október 4-én, amikor Ajkán átszakadt a timföldgyár egyik tározójának gátja. A két méter magasan hömpölygő több ezer köbméternyi vörösiszap árhulláma hét települést, Kolontárt, Devecsert, Somlóvásárhelyet, Tüskevárt, Somlójenőt, Apácatornát és Kisberzsenyt érintette.
A tragédia eddig 9 emberéletet követelt, 150 sebesültet égési sérülésekkel kezelnek a kórházakban, 300 otthont pusztított el véglegesen az iszapár, és hosszú évekre lakhatatlanná tette Devecser és Kolontár érintett területeit. A lúgos vörösiszap még a tavaszi árvizeknél is nagyobb, eddig nem tapasztalt pusztítást eredményezett: az otthonok mellett azok berendezési tárgyait is használhatatlanná tette, megfertőzte a betakarításra váró terményeket és beláthatatlan időre tönkre tett mintegy 1000 hektár termőföldet.
Egyházunk segélyszervezetén keresztül az első pillanatoktól kezdve támogatja a bajbajutottakat és az áldozatok családjait. A Katolikus Karitász az áradást követően védőfelszereléssel, takarítóeszközökkel és tartós élelmiszerrel sietett a helybeliek segítségére, valamint lelki segítségnyújtással is a rászorulók mellett áll. A Karitász munkatársai mellett mintegy hatszáz önkéntest illet köszönet, akik a terület megtisztításában és az értékek mentésében segédkeznek.
A Katolikus Karitász a kárt szenvedettek megsegítésére elkülönített bankszámlán is várja a lakosság nagylelkű felajánlásait, mivel a legnagyobb segítséget most már a pénzbeli adományok jelentik. A hívek összefogásának köszönhetően az első két hétben több mint 30 millió forintnyi pénzadomány gyűlt össze.
Magyarország eddigi legsúlyosabb ökológiai következményekkel járó katasztrófája mérsékléséhez a további összefogásra is nagy szükség van, ezért október 31-én, vasárnap a katolikus templomokban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia országos gyűjtést rendez az iszapáradás károsultjainak megsegítésére. Kérjük, hogy ahol már gyűjtöttek erre a célra, úgyszintén az egyházmegyei hivatalokhoz juttassák el felajánlásaikat.
Kérjük a hívek nagylelkű adományait, hogy minél több családnak segíthessünk életük újrakezdésében!
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
A tragédia eddig 9 emberéletet követelt, 150 sebesültet égési sérülésekkel kezelnek a kórházakban, 300 otthont pusztított el véglegesen az iszapár, és hosszú évekre lakhatatlanná tette Devecser és Kolontár érintett területeit. A lúgos vörösiszap még a tavaszi árvizeknél is nagyobb, eddig nem tapasztalt pusztítást eredményezett: az otthonok mellett azok berendezési tárgyait is használhatatlanná tette, megfertőzte a betakarításra váró terményeket és beláthatatlan időre tönkre tett mintegy 1000 hektár termőföldet.
Egyházunk segélyszervezetén keresztül az első pillanatoktól kezdve támogatja a bajbajutottakat és az áldozatok családjait. A Katolikus Karitász az áradást követően védőfelszereléssel, takarítóeszközökkel és tartós élelmiszerrel sietett a helybeliek segítségére, valamint lelki segítségnyújtással is a rászorulók mellett áll. A Karitász munkatársai mellett mintegy hatszáz önkéntest illet köszönet, akik a terület megtisztításában és az értékek mentésében segédkeznek.
A Katolikus Karitász a kárt szenvedettek megsegítésére elkülönített bankszámlán is várja a lakosság nagylelkű felajánlásait, mivel a legnagyobb segítséget most már a pénzbeli adományok jelentik. A hívek összefogásának köszönhetően az első két hétben több mint 30 millió forintnyi pénzadomány gyűlt össze.
Magyarország eddigi legsúlyosabb ökológiai következményekkel járó katasztrófája mérsékléséhez a további összefogásra is nagy szükség van, ezért október 31-én, vasárnap a katolikus templomokban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia országos gyűjtést rendez az iszapáradás károsultjainak megsegítésére. Kérjük, hogy ahol már gyűjtöttek erre a célra, úgyszintén az egyházmegyei hivatalokhoz juttassák el felajánlásaikat.
Kérjük a hívek nagylelkű adományait, hogy minél több családnak segíthessünk életük újrakezdésében!
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Figyelmeztetés
Szontagh Miklós tól kaptam, vegyész, osztálytársam volt a Petrik L.
> Vegyipari Tecn.-ban.
> gazdasági és kontrolling vezető
> REORG Zrt.
>
> tel: 06 1 802 1597
> fax: 06 1 802 1505
> mobil: 06 30 560 3946
> Kedves Címzettek!
> Van közöttetek olyan aki tudja, van aki nem, de az utóbbi 2 évben az SGS
> Hungária Kft. laboratóriumában dolgozom, az utóbbi fél évben
> laborvezetőként.
> Élelmiszereket vizsgálunk.
> Titoktartási kötelezettségünk van az eredményekre vonatkozóan,
> de most vészhelyzet van !!!!
> A médiában is sok helyen megjelent már, és megjelenik majd, de talán nem jut
> el mindenkihez, ezért írok Nektek, akiket ismerek.
> A Reál szeletelt párizsi, és a Reál szeletelt sonka nagyon fertőzött!!!!!
> Listeria Monocytogenes
> van benne.
> A határérték: 100db, és mi 22.000db/g-ot mértünk.
> Ez már halálos is lehet!
> Ez ugyanaz a baci mint ami Németországban a sajtokban volt, és sok idős
> ember meghalt tőle.
> Ez most nem játék.
> Aki vett ilyen terméket, és még nem fogyasztotta el, azonnal dobja ki.
> Ha már evett belőle menjen orvoshoz, mert a lappangási idő 70 napig is
> eltarthat, és aztán már nem fogja tudni mitől lett agyhártya-gyulladása.
> Ezeket a termékeket a Pick Szeged gyártotta.
> Bár azt állítják, hogy más termékükben nincs fertőzés, azért én magam most
> egy hónapig nem fogok Pick terméket venni.
> Addigra biztos kitakarítanak, és lefertőtlenítenek mindent, és a korábbi
> fertőzött termékek minőségmegőrzési ideje is lejár.
> Azt gondolom utána ismét bízhatunk a Pick termékekben, mert egyébként nagyon
> jók.
> Csak most becsúszott ez a kis ,,malőr"
> Vigyázzatok magatokra!
> Üdv:
> Marton Ildikó
> SGS ÉVL
> laborvezető
Devecserbe értek a paplan csomagok
Kedves József,
mindenekelőtt köszönöm a devecseri károsultakért és a helyszínen segítőkért végzett imákat!
Kedden (október 19.) ismét Devecserben voltam, s átadtam az e-vangélium lista tagjainak adományát. Gyorsak voltunk, hiszen a katasztrófa után 2 héttel már célba is ért adományunk első része. 200 ágynemű csomagot sikerült eljuttatni a helyszínre, Mód Miklós devecseri plébános úrnak. Az ő köszönetét is tolmácsolom ezúton az adakozóknak. A karitász munkatársak megkezdték az osztást. A jövő hétfőn még ugyanennyi csomag érkezik, s ez talán elég is lesz. Kolontárra is jut belőle. Az Edelényben kipróbált módszert most is sikerrel alkalmaztuk: az egységcsomagokban az ágynemű és a huzatok, valamint a törölközők voltak, s így egyetlen mozdulattal át lehetett adni a rászorulóknak.
Az adakozók közül többen jelezték, hogy hasznosabbnak tartják az ilyen konkrét tárgyi adományt annál, hogy egy feneketlen kútba öntjük a pénzt. Engem is pontosan ez a megfontolás vezetett. Köszönöm minden adakozó bizalmát és adományát!
Miklós atya megkért továbbá, hogy háztartási berendezések és gépek, valamint technikai eszközök beszerzésében is segédkezzek, hiszen nagyobb tételben igen kedvező ajánlatokat kaphatunk. Ígéretet tettem neki, hogy a rendelkezésre álló keretből minden szükségessel segítünk. Devecserben több mint száz lakóház vár bontásra. Ez ennyi család otthonának ledózerolását jelenti. És még ennél is többen kényszerülnek régi házukban tovább élni. Ezekben a házakban minden berendezés teljesen tönkrement, tehát van még mit segítenünk.
Az emberek most kezdenek ráébredni, hogy mindenüket elveszítették. Kilátástalansággal és reménytelenséggel találkoztam. A hangulat, az emberek lelkiállapota rosszabb, mint egy héttel ezelőtt. De láttam azt is, hogy még egy paplan csomag is reményt tud adni az újrakezdéshez.
És ezt a reményt Ön adta és a többi e-vangélium olvasó.
Hálásan köszönöm!
Szeretettel: István atya
Aki még csatlakozni szeretne, itt olvasható az eredeti felhívás:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Segitseg_Devecsernek
--
Üdvösséget!
Horváth István Sándor
Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: (+36)92-371-049
Vegyész a vörösiszapról
Kedves ismerőseim!
Egy vegyész ismerősöm összeszedte a gondolatait a vörösiszap kapcsán.
Gondolom hasznos lehet.
Idézem:
Sziasztok,
mivel sokan érdeklődtek nálam/tőlem, mi is ez a vörösiszap, összeírom
a legfontosabbakat.
Nos: Az aluminium ércét, a bauxitot őrlik lisztté, és ebből az
aluminium tartalmat nátrium-hidroxiddal vonják ki. Mivel az érc nem
tiszta, az oldhatatlan anyagok (agyagásványok, feltáratlan bauxit,
kőzetliszt, stb) egy rozsdától vörös, iszapsűrű anyaggá állnak össze a
folyamat végén. Ennek neve találóan vörösiszap. Ezt jobb helyeken
kicentrifugálják, illetve szeparátorokban ülepítik, majd tömbökké
sajtolják, és többnyire a vaskohászatban felhasználják. Nem mellesleg
ez a vörösiszap érték is lehet, mert igen dús galliumban,
germániumban, amik a félvezetőipar aranyát jelentik. Magyarországon
nem sz*rakodnak vele, kiengedik a természetbe, "oszt jólvan". Mivel
nem víztelenítik, benne marad a nátrium-hidroxid, ismertebb nevén a
marólúg egy része is. A zagytárolók kialakításánál -igen régi
történet- nem vacakoltak aláfóliázással, agyagos vízzárással, hanem
letaroltak egy területet, köréhuztak egy gátat, "oszt jólvan." Az
iszap az ülepedés és tömörödés során nagyjából ugyis elvégezte ezt a
drága munkát.
Eddig az eddigiek.
Gátszakadás: Nekem fura, hogy az orbánváltás után következet ez be, és
nem a nagy tavaszi esőknél, mikor minden más tározó roskadozott.
Mostanában is voltak esők, de közel sem annyi, mint korábban, amikor
is kibírta a tározó. Az is érdekes, hogy a gát olyan helyen szakadt
át, ahol a lehető leglátványosabb, de egyben talán legkevesebb
emberi/anyagi áldozatot szedő variáció történt meg. A kisember pedig
mindig is gyalogáldozat volt a nagyemberek sakkjátszmáiban.
A tragédia: első sorban a hullámfront, ami végigszáguldott
erdőn-mezőn-falun. Ez, a közvetlen fizikai kontaktusnál egy normál
tempójú autó becsapódási erejével mér ütést mindenre. Ez az erő
természetesen függ a hullámmal közvetlenül találkozó felülettől. Amint
ez megtörténik, olyan sulyos tárgyak (autók, gépek, kerti butorok,
farönkök) indulnak utnak, amiket maga a sodrás esetleg nem is tudna
kimozditani. Mint a vulkáni laharoknál és a cunamiknál, itt is az
uszadékok romboló ereje okozza a legnagyobb kárt, és a legtöbb
sérülést.
Amint az első hullám tovahalad, mögötte a sűrű, iszapos anyag áramlik.
A nagy sűrűség és a relative magas viszkozitás miatt ennek eróziós
hatása is jelentős, ami a tereptárgyak sodrás felőli részén közvetlen
kimosódást, mögöttük viszont komoly örvényáramlást erdményez. A
szemből érkező nyomás plusz kimosódás, illetve a hátulról jövő
szívóerő ujabb rönkfákat, kimosott fatörzseket visz magával. Ezek
ütközése emberrel, tárgyakkal nem szorul magyarázatra. Az utcák terelő
hatása, a házfalaknál magasra csapó hullámok valamennyire irányítják,
de egyben koncentrálják is az áradat erejét. Az elsodort emberek és
állatok a gyors sodrás, a sűrű iszap miatt vannak még veszélyben.
És a legfontosabb: a lúg. Értesüléseim szerint 12-13pH-t mértek az
áradatban, ami kb 1%-os lúgkoncentrációnak felel meg. Ez folyósabbá
teszi az iszapot, ami a nagy területen való szétterülést eredményezi.
Ez a legjobb hatása. Rosszabb, hogy ez a kevésnek tűnő mennyiség
szembe kerülve nagyon rövid idő alatt vakságot okoz, így ember és
állat, ha a fején átcsapott az ár, gyakorlatilag elveszett. Lenyelve a
száj és a nyelőcső felmeródását okozza. A gyomrot kevésbé támadja,
mert azt vastag nyálka, és a lúgot közömbösítő sósav védi.
A bőrre kerülve pillanatok alatt feloldja a bőrt takaró vékony
zsírréteget, majd ugyanigy a bőr rétegeit is. Ez erős égő, maró
érzéssel jár, nagyon fájdalmas. A ruha csak sulyosbítja a dolgot, mert
szivacsként szívja magába a marólúgot, és azt a bőrön tartja. Tovább
sulyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsölő hatást fejt ki,
és a megmart felületeket egyrészt irritálja, másrészt az
elkocsonysásodott szöveteket is letörli, ezzel szó szerint friss húst
ad a maró anyagnak. Ráadásul a körmök alatt, hajlatokban, sérülésekben
a marólúg megül, és napok mulva is eszi a szöveteket, súlyos
gyulladást okozva még napokkal a menekülés után is.
Emberi értékek: a lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is
megmarja. Itt, "szerencsére" a "kis" koncentráció és a rövid behatási
idő miatt erről szó sincs. Az ekkora koncentrációju lúgkőnek a legtöbb
anyag ellenáll egy ideig. Gond ott van, hogy az iszap ezt a behatási
időt nyujtja el. A festékek lemaródanak, a vas korrodál, ám az
aluminium tárgyak (utcai lámpák, táblák tartóoszlopai, az autók
motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódanak. Ez ott jelentős, ahol
ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörösiszapban
ragadnak.
Környezet: A földeken szétterült vörösiszap, a lugtartalom miatt
gyakorlatilag sterilizálja a környezetét. A talajlakó
mikroorganizmusok, rovarok, állatok ugyanugy elpusztulnak, mint a
gombák és a növényvilág. A mikroorganizmusok hiánya a talajban a
lebontást állítja meg, a növények gyökérzetének legfinomabb részei
pedig szintén az oldódás áldozatául esnek, a teljes növény pusztulását
eredményezve. A pusztuló növények rothadása negativan hat -majd, ha
tud rothadni- az élővilágra, és a növények hiánya miatt a
magasabbrendű élet sem térhet vissza, táplálék híján.
Kell legalább egy év, mire a helyzet nagyjából rendeződik. Az iszap
felszínét az erózió kikezdi, megbontja, a lúg a levegő
szén-dioxidjával reagál, és nátrium-karbonáttá (sziksó) alakul. Még
így is lugos, de nem annyira. Az aluminium és a nehézfémek nagy része
a talaj felső ötven centijében többé-kevésbé megkötődnek, a sziksóval
együtt. Hosszú évek esőzései ezt mind lassan-lassan belemossák az
alsóbb rétegekbe, ahol egy részük megkötődik, más részük a talajvizben
jelenik meg, de ennek koncentrációja már csak műszerekkel és a
bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatásaival mérhető. Ahogy a
mostani radioaktivitás is, ami ugyan megvan, de olyan minimális, hogy
egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil. Komoly sugárzó anyag az
ajkai szén volt, amit meg évtizedekig égettek az emberek, a hamuját
meg szétszórták az udvaron és a kertben, mégsem világít senki.
De jelenleg a szikes földnél tartunk: Ezen már meg tudnak telepedni a
szél által odasodort mikroorganizmusok. Ezek először lebontják, amit
lehet, majd lassan megjelennek a sziktűrő növények, vagy ha
szerencsénk van, az un. "pionir társulások", amit mi közönségesen
"gaz"-nak hivunk. Tipikus példájuk a szántóföldek szélén burjánzó
vegetáció. Mikor ezek megélnek, és nőlnek valamennyit, megélnek rajtuk
a rovarok, majd erre épülve a kisebb rágcsálók, később a többi állat.
Lassan visszatér az ÉLET, de persze ez több évig is eltart. Néhány
évtized mulva pedig mindez a történelem figyelmeztető példája lesz, a
földben egy vörös üledékrétegel, és négy emberrel, akiknek még élniük
kellett volna, akiknek szeretni és szerettetni kellene még évekig.
Nagyjából ennyi. Ha továbbkülditek, a többiek emilcímét töröljétek ki
a spames adathalászok miatt.
Üdvözlettel: Budai F
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)