Szent Antal Napjára

A Szent Antal napi liliomszentelés és a gyermekek megáldásának eredete és üzenete





Páduai Szent Antal († 1231.06.13.) a 13. század szentje. Ez a század sok híres szentet adott: Szent Domokos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc, Szent Bonaventúra, Assisi Szent Klára, Szent Erzsébet, Árpádházi Szent Margit stb. Szent Antal talán a katolikus egyház legkedveltebb szentje. Aligha létezik templom neki szentelt oltár, ill. őt ábrázoló szobor vagy kép nélkül. Tisztelete igen közel áll a nem csupán a katolikus hívek szívéhez. Joggal nevezhetnénk őt „ökumenikus” szentnek is, hisz, habár a keleti egyházszakadás után élt, tehát szigorú értelemben véve nem közös szent, az ortodox hívők közül is sokan imádkoznak hozzá, kérik segítségét, pártfogását az élet legkülönbözőbb bajaiban, veszélyeiben és megpróbáltatásaiban.Amint a szombatot Szűz Máriának, a pénteket Jézus Szentséges Szívének, a csütörtököt az Oltáriszentségnek (ill. helyenként Casciai Szent Ritának), a szerdát Szent Józsefnek, úgy a keddet Szent Antal tiszteletére szokás szentelni. Ez a régi, tulajdonképpen Szent Antal tiszteletével egyidős szokás, amely onnan vette eredetét, hogy a szentet e napon temették el (halála napja, 1231. június 13-án, péntekre esett) és a hagyomány szerint e napon legtöbbször dicsőítette őt Isten különféle csodákkal.Több (főleg ferences) templomban évszázados szokás a Szent Antal napi (június 13) liliomszentelés és a gyermekek megáldása.


A liliomszentelés valójában páduai eredetű. A plébániák 13-13 elsőáldozó gyereket küldenek a Szent Antal bazilikába, ahol ünnepélyesen kiosztják közöttük a megáldott liliomokat, s így vesznek részt a körmeneten, melyen a neves szent ereklyéit viszik. A liliom, amelynek nemessége a rózsáéval vetekedik, a keresztény művészetben a tisztaság, az ártatlanság és a szüzesség jelképe; az Úr Jézus Krisztus pedig a mezők liliomára utalva hirdette meg nekünk a gondviselésbe vetett gyermeki bizalom evangéliumát (örömhírét). Az elmondottakat figyelembe véve tehát elmondhatjuk, hogy amikor az Egyház Szent Antal napján liliomokat szentel egyrészt Szent Antal érdemeit szem előtt tartva Isten kegyelmet osztogató erejét dicséri, másrészt felhívja a felnőtt hívek figyelmét a Teremtőbe vetett gyermeki bizalom fontosságára, a gyermekeket ugyanakkor pedig arra buzdítsa, hogy a fehér liliomokhoz híven őrizzék meg lelkük makula fehérségét, tündöklő tisztaságát. A liliomokon kívül természetesen (rendkívül drága virág) más fehér virágokat is szokás megáldani.


A gyermekek megáldása Szent Antal napján nagyon helyesen kapcsolódik a liliomok megáldásához. A liliom ugyanis – amint előbb említettem ‑ a (gyermeki) ártatlanság szimbólumai. Szent Antal nagyon közel áll a gyerekekhez. Erről a tényről tanúskodnak a közismert Szent Antal képek, ill. szobrok is, amelyeken közkedvelt szentünket állandó jelleggel a kisded Jézussal ábrázolnak. Szent Antal életét nagyban meghatározta a kisded Jézushoz fűződő mély szeretete. Egyik karácsonyi prédikációjában szentünk ezt a következőképen indokolta meg: „Isten értünk gyermek lett. Sok oka lehet annak, hogy Krisztus gyermeknek nevezzük, ezekből csak egyet akarok említeni. Tettetek-e már valaha is egy rosszat egy gyermeknek, ütöttetek-e már meg egyet is? Ha azonban ezek után egy virágot, egy rózsát, vagy egy számára kedves dolgot ajándékoztok neki, azonnal elfelejti a rosszat, amelyet vele tettetek; elmúlik haragja és nyakatokba ugrik. Ugyanígy Krisztus is: ha ugyan gyarlóságaitokkal meg is bántjátok őt, amint neki ajándékozzátok könnyeitekkel együtt a bűnbánat rózsáját, tüstént elfelejti, hogy megsértettétek őt, hozzátok fut, karjaiba vesz és megcsókol...” Szent Antal számára nagyon fontos volt kihangsúlyozni, hogy Krisztus földi életében felnőtté válása ellenére megőrizte szívében a gyerekekre jellemző alázatot, vagyis haláláig „Gyermek-Isten” maradt. Órákon át képes volt Jézussal imában és elmélkedésekben eltársalogni, sőt még a munka mellett is Vele foglalkoztak gondolatai. Érdekes az biográfiai vonatkozású adat is, hogy amikor 1231. június 13-án Szent Antal egy női kolostorban a Szűz Mária nevével ajkain csöndesen elszenderült és a zárdai nővérek, míg holttét ravatalra helyezhették és őrségről gondoskodhattak, halálát titokban akarták tartani; ártatlan, apró gyermekek, akik Szent Antalt alig ismerhették, futották be alkonyatkor Pádua utcáit és hirdették: „Meghalt a Szent! Nincs többé Antal!” A gyermeklélek tehát különösen közel állt Szent Antal lelkületéhez és Istenképéhez. Ezért szeretettel segít rajtuk, csodával is. Ajánljuk ezért bizalommal gyermekeink életét, jövőjét Szent Antal hathatós oltalmába, pártfogásába. Ennek legkézzelfoghatóbb módja, ha családjaik ifjú tagjait a hagyományos Szent Antal áldásban részesítjük.

Diósi Dávid