Imádtam Tiszadobon élni, mert üdülőben éreztem magam, a nap 24 órájában.
A természet csodái vettek körül, szinte kiismerhetetlenül.
Az emberek szeretete pótolhatatlan.
Debrecenben imádok élni, mert bennszülött turista lehetek egy gyönyörű városban.
Itt mindig történik valami.
A napom, a Hungarikum Gasztronómiai Fesztiválon töltöttem.
Megcsodáltam kézműves mestereink munkáit, kovácsolt vas díszeket, kecsketejből készült szappant, kézműves meggysört, kályhán sütött lepényt.
Közben szólt a zene, jöttek- mentek a családok.
A színpadon cigányzeneszólt.
De a zenészek, ugyanolyan magabiztossággal, profizmussal játszottak balkáni zenét, klezmert, vagy éppen a Moszkva parti estét.
Tóth Vera gépzenére adott hakni produkciója feledhető volt.
Sültek a különleges grill ételek, kóstolhattam volna borvidékeink borait.
Mindenek előtt, csodásan éreztem magam.
A nyári programkínálat olyan gazdag, hogy hálótervet kell készítenem, ha ott akarok lenni.
Este jóleső fáradtsággal mondhattam:
Ó, édes Istenem!
Hálát mond a lelkem,
Hogy egész napon át
Úgy szerettél engem.
Bánom sok vétkemet,
Szent fiadnak vére
Mossa meg kegyesen
Szívemet fehérre!
Virrasszon felettem
Gondviselő szemed,
Kérlek, óvd ez éjjel
Testemet, lelkemet.
Szűzanyám, s Őrangyal,
Legyetek énvelem,
Ha Ti rám vigyáztok,
Nyugodt lesz éjjelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése