2010. szeptember 6., hétfő

Virtuális tacepao


Közösségi oldalaink üzenőfala úgy működik, mint a Kínában, a kulturális forradalom időszakában, nyilvános helyekre kiragasztott cédulákra írt üzenetek.
Én szeretem őket, mert segít eligazodnom, az internet hírzuhatagában, felkelti a figyelmem.
Láthatom családom, barátaim mivel foglalkoznak, milyen változások, újdonságok történtek.
Óhatatlan, hogy a válogatás nélkül felrakott üzenetek között van olyan, ami nem érdekel, vagy a mivel nem értek egyet.
Sőt, trágár, időnként sértő üzenetek is megjelennek.
Ha érdemesnek találom a reagálást, megteszem.
Soha nem nehezményezem, ha valaki sokat fecseg.
Élő szóban sem.
Ezért tekintenek az emberek jó beszélgető partnernek, mert tudok hallgatni.
Odafigyelni másokra.
A napokban törölt egy barátom az ismerősei közül, mert, mint írta, az üzenőfal állandóan az én butaságaimmal volt tele.
Lehet, hogy nem is volt barátom?
Nem szomorkodom érte.

Nincsenek megjegyzések: