Tegnap úgy érezhettem magam, mint a gyermek a Nagycirkuszban.
Tiszadobi gyermekeimből Attila, alias Piribandibohóc keresett meg az egyik közösségi oldalon.
Mi van veled Apa?
Csak ennyit írt.
Nem tudtam, mit tegyek.
Nevessek, vagy sírjak?
Mert könnyek szöktek a szemembe a megszólítás okán.
Lóránt fiam, akit hatéves fiúcskából neveltem felnőtt férfivé, már rég nem kérdezte meg tőlem.
Emlékszem, Attila tizenötévesen került Tiszadobra Berkeszről.
Szeretetre méltó, ragaszkodó fiú volt és maradt.
Ha Ő apának tekint engem, én fiamnak tekintem Őt.
Büszke vagyok Rá, mert Bohóc lett, aki saját gyermekein túl, minden szomorú gyermek sorsáért aggódik és tesz.
Hiszen fotóin, a híradásokban látom, hogy szívesen vesz részt sérült gyermekek jótékonysági rendezvényein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése