2010. szeptember 23., csütörtök

Puszta Sándor: Vagy vagy


Vagy-vagy!
S legbelül bennem roppant valami.
Vagy elérni a Végtelent,
Vagy egy szó tövébe roskatag omlani.
Vagy kigyúlni szikrázó Csodának,
Vagy mihaszna szélben
Elégni kis család-parázsnak!

Vagy-vagy!
Itt két út van és nincsen harmadik.
Vagy űzött leszel, egyedül, magános,
Vagy olyan, mint minden századik
Ember, kisszerű, cél-hôs, hűhós, sietôs,
Kis kert, kis szoba, asszony megigézett foglya.

Vagy megállsz szent
Fáklyának a legmagasabb Ormon
S dideregsz, ha meztelen virágok
Illatát csapja rád a szél,

Korbács lesz kezedben
S hű kutyaként,
Szűköl benned a vér!

Vagy-vagy!
Tán már századszor mondom.
Az Isten ment az éjszakán keresztül

S vállaltam a sorsom!

Nincsenek megjegyzések: