Vagy-vagy!
S legbelül bennem roppant valami.
Vagy elérni a Végtelent,
Vagy egy szó tövébe roskatag omlani.
Vagy kigyúlni szikrázó Csodának,
Vagy mihaszna szélben
Elégni kis család-parázsnak!
Vagy-vagy!
Itt két út van és nincsen harmadik.
Vagy űzött leszel, egyedül, magános,
Vagy olyan, mint minden századik
Ember, kisszerű, cél-hôs, hűhós, sietôs,
Kis kert, kis szoba, asszony megigézett foglya.
Vagy megállsz szent
Fáklyának a legmagasabb Ormon
S dideregsz, ha meztelen virágok
Illatát csapja rád a szél,
Korbács lesz kezedben
S hű kutyaként,
Szűköl benned a vér!
Vagy-vagy!
Tán már századszor mondom.
Az Isten ment az éjszakán keresztül
S vállaltam a sorsom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése