2010. szeptember 21., kedd

Puszta Sándor: Őszi tündöklés


Micsoda tiszta távlatok!
Nem embercsináltan ragyog.
Micsoda zengô, üde kék!
Lubickol, fürdik a vidék
Hogy hoz közel, mit felkapott,
Hegyet, fát, erdôt, csillagot

Alig-innen a negyvenen,
Könnyű vagyok és könnytelen.
Bámulom e szép táj hitit,
Könnyű vagyok s bölcs is kicsit.
Bár messze sem oly bölcs, mint ô,
S a fényben fürdô temetô

Elnézem ôszin, szívesen...
Fürödj velem, te is, szívem!

Nincsenek megjegyzések: