Tégy félre valamit
Csendedbôl s tégy félre
Lármádból, nyárból is,
Mi elég lesz télre.
Tégy félre valamit
Örömbôl is, ha van,
Jó lesznek morzsái
Majd a bánatodban.
De bánatodból is
Tégy félre valamit,
Kell a súly, mi ajzza
A lélek szárnyait!
Tégy félre mosolyból
S a könnyeidbôl is,
Egyetlen drágagyöngy,
Mely soha nem hamis.
Szíved, mindent, felezz!
Emberséged soha.
Ha az kell: tékozolj!
Egészbe add oda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése