Az évközi 24. vasárnap egyben a Boldogságos Szűzanya neve napjának az ünnepe is. Egyházközségünk 40 tagja Csíksomlyóra zarándokolt, hogy a kegyhelyen köszöntse az Istenanyát, mi pedig idehaza szeretnénk köszönteni Égi anyánkat, névnapja alakalmával.
Kalkuttai Boldog Teréz anya életrajz írója egy nagyon kedves kis történetet jegyzett föl. Egy alkalommal elkísérte Teréz anyát szegényei közé. „Amint sorba álltak a betegellátónál, amint köréje tolongtak a lepratelepen, mindig újra félhangosan ezt a szót hallottam: ANYA! - nem mintha valami mondani, vagy kérdezni valójuk lett volna, hanem egyszerűen csak arra vágytak, hogy kapcsolatba kerüljenek vele, hogy tudják, ott van. Kezek nyúlnak feléje, s a szájak boldogan ejtik ki: Anya!”
Mária névnapján hasonló szeretettel vesszük körül Jézus Krisztus édesanyját és köszöntjük azáltal, hogy számtalanszor ismételjük e szót: Anyánk. Jó kimondani ezt, jó megszólítani a tiszta Szüzet, jó tudni, hogy szeret minket, s mi viszont szerethetjük öt.
Kt. bizonyára nem véletlen, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Istenember édesanyát választott magának. Egészen ember akart lenni, méghozzá Istenhez illően, csodálatosan: emberi atya nélkül, de földi édesanyától. Vajon miért? Mert így akarta megmutatni a mindenható Isten, hogy milyen nagyra becsüli az anyai hívatást. Meg akarta mutatni a világnak, hogy a nő sokkal több, mint nő. Benne és általa adja Isten a világnak a három legértékesebb ajándékot: az élet- az öröm- és az üdvösség forrását.
Az édesanya az élet forrása. Isten neki adta ajándékba az életadás csodás hivatását. A Szűzanyáról hangzik el, hogy ő a Szentlélek mátkája. A teremtő Isten közvetlen isteni erővel tette öt édesanyává, az Isten Fia anyjává. De ugyan így Isten, teremtő, életadó ereje nyilatkozik meg minden anyaságban, s ezért minden édesanya a teremtő Istennel van eljegyezve, hiszen csak Isten lehet az élet végső forrása.
Ha az édesanya az élet forrása, akkor ebből az következik, hogy ennek a forrásnak, tisztának és szentnek kell lennie. Régen minden forrást szentnek tartottak az emberek. Ma már alig akadnak tiszta, szent források, de annál bővebben buzognak a mérgező, gyilkos, szennyforrások - a halál forrásai. Ezek az önzés, a hiuság, az érzékiség, a gyűlölködés, a felelőtlenség sokszor mérges kutjai. - Életforrásnak lenni nagy méltóság, de nagy boldogság is. A Szűzanya is remegő hangon mondta az angyalnak: legyen nekem a te igéd szerint. Erzsébet látogatása alkalmával azonban már a boldogság himnusza tör föl lelkéből, amikor a Magnificat-ot énekli: „Íme boldognak mond engem minden nemzedék”.
Kt. másodszor elmondhatjuk, hogy az édesanya örömforrás. Isten a férfi által munkát és küzdést, az asszony által pedig mosolyt és meleget akart hozni a földre. A boldogítás szerepe jutott neki osztályrészül, amit nagyszerűen fogalmazott meg Madách az „Ember tragédiájában” amikor ezt írja: „S ha a tett dús életed zajában elnémult az égi szó, e gyönge nő tisztább lelkülete meghallja azt, és szív erén keresztül költészetté fog és dallá szűrődni”.
Sajnos a mai modern nyelvben ritkán fordul elő az édesanya, a hitves, a feleség szó – de annál gyakrabban a nő, az élettárs, a csaj, az öreglány. Vajon miért szerettük meg ezeket a semmit mondó kifejezéseket, s közben nem vesszük észre, hogy ezek leépítik a női méltóságot. Pedig az ember világában a nő egy szent hívatás hordozója, a hitvesi, az édesanyai hivatásé, amely boldoggá kell tegyen másokat: örömet kell sugározzon az ember életébe; jóságot és vigaszt kell vigyen a világba. Ez a nő hivatása. Vagy talán a dolgozó gép, beszélő hangszóró, kirakat báb, vagy elromlott automata, amely elnyeli a pénzt, de nem nyújt érte semmit? Vagy valóban az, akin keresztül az Isten az ő szeretetét sugározza a földre?
A Szűzanya valóban az isteni szeretet eszköze. Ő általa jött a tökéletes öröm a földre: a felszabadulás, az örökélet öröme. De ő általa jön a lelkesítő szépség, a vigasztaló erő is évszázadokon át.
Kt. végül az édesanya az üdvösség forrása. A Szűzanya közreműködőt Jézussal a megváltás művében. Innen kiindulva egy kis okoskodással következtethetünk arra, hogy ha Mária a Megváltó édesanyja, akkor egyúttal az üdvösség forrása is. Mária hajnalcsillag - szoktuk mondani a litániában - mert Jézus az üdvösség napja. Csak egy dologról nem szabad elfeledkeznünk, éspedig arról, hogy a megváltás szenvedéssel jár. Mivel Mária a Megváltó édesanyja ebből automatikusan következik, hogy ő a fájdalmas anya is. Édesanya csak az lehet, aki vállalni tudja a fájdalmas anya szerepét. Hogy fiataljaink lelkileg szabadok legyenek, lelkesedni tudjanak, hogy megtalálják életük értelmét és a szeretetben boldogok legyenek, ahhoz nem elégséges a szép szó, hanem szükség van az áldozatos, példaadó életre, a fájdalmas anya szerepét vállaló személyre. Minden édesanyának, sőt minden nagymamának Szt. Mónika példáját kellene követnie, aki több mint harminc éven át imádkozott, böjtölt, vezekelt fia megtéréséért, akiből később a híres hippoi püspök, az egyház egyik legnagyobb szentje, Szt. Ágoston lett.
Kt. az édesanyák öle forrás, hogy benépesedjék a föld. A fájdalmas anyák szíve az oltár, amelyen az örökélet fénye ragyog fel, hogy benépesedjen a menny. Mert szenvedni annyi, mint diadalt aratni.
Axel Munthe svéd orvos írónak van egy érdekes könyve: „San Michele regénye”. Ebben leírja a messzinai földrengést, amely pillanatok alatt harminc ezer ember életét követelte. A város romba dőlt. A szörnyű pusztulás után egy lezuhant gerendán ülve egy édesanyát pillantott meg: Homlokán végig csúnya seb, de a gyermek sértetlen maradt. Most mellére teszi a kicsit... Mellette egy kosárban egy másik csecsemő. Nyilván a pusztulásban anya nélkül maradt, ezt is ő táplálja. Ránéztem erre a derék, kemény vágású kalábriai asszonyra és a két szopó gyermekre. Akkor egyszerre megvilágosodott előttem: Halál hol a te fullánkod? Hol a te győzelmed?
Bizony nem ott, ahol a sebesült és rongyokba takart anya a magáé mellett az idegen gyermeket is táplálja, hanem ott, ahol a jólétben élők saját gyermeküktől is megtagadják az életadó szeretetet. A halál ott diadalmaskodik, ahol az édesanyák és apák kezéhez ártatlan gyermekek vére tapad. Ne feledjük a halállal, egy nemzet pusztulásával csak a gyermeket vállaló édesanyák és apák tudnak szembenézni. A kezek, melyek a bölcsöt ringatják, kormányozzák a történelmet is.
Kt. mai elmélkedésünk középpontjában egy édesanya állott, akiről elmondottuk, hogy ő az élet-, az öröm és az üdvösség forrása. Ő a legtökéletesebb édesanya, aki minden anyának példaképe kell hogy legyen. S ennek az édesanyának a neve MÁRIA, akinek ma van a névnapja. S minthogy névnapról van szó, mi más lenne a feladatunk, minthogy köszöntsük öt úgy, ahogy köszöntötte egykor Isten angyala: „Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes….”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése