A napokban virtuális ima közösségünkben arra kértek, mondjam el véleményemet a dohányzásról.
Érzékenyen érintett a dolog, mivel 14 éves koromtól dohányzom.
Három éve agyvérzésen estem át, a múlt évben, „ csak” agyi stroke ért.
Írásom elkezdése előtt gondolkodtam, milyen szakirodalmat vegyek elő.
Mert a kérdésről számtalan neves orvos, de még hittudós is írt.
Úgy döntöttem, laikusként, szenvedő alanyként írom le gondolataimat.
Azt a címet is választhattam volna, hogy Butaságom története.
Ez már foglalt volt.
De fedi a valóságot.
Mert eszemmel tudom, mindvégig tudtam, milyen kárt teszek magamban, a körülöttem élőkben.
Azon gondolkodom, milyen elmosódott a határ, egészséges és beteg ember között.
Gyakran csak akkor térünk észhez, amikor már nagy a baj.
Orvosi kezelésben is csak ekkor részesülünk.
Az én esetemben ez a tragédia vezetett el, hitemre való rátalálásomhoz, visszatalálásomhoz.
Lelkem gyógyításának kezdete volt, amikor megfogtam Isten kinyújtott kezét.
Igyekszem Jézus tanításai szerint élni.
Most az jut eszembe: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
Az alapvető bajt abban látom, hogy sosem tiszteltem igazán saját életemet.
Ezzel mások életének tisztelete is csorbát szenvedett.
Ferences barátaimtól megtanultam, hogy Isten minden teremtményének életét tiszteljem.
Az életet tiszteljem, mint Isten legnagyobb ajándékát.
Minél erősebben fogom a felém nyújtott, megfogott kezet, annál jobban ellen tudok majd állni a kísértésnek, annál erősebben tudok harcolni minden szenvedély ellen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése