2010. szeptember 1., szerda

A ferences fogadalomról


Az örökfogadalmat az első fogadalom utáni harmadik évben lehet először kérelmezni, melynek elfogadásáról a közösség és a tartományfőnök dönt. A gyakorlat szerint a testvérek inkább 5-6 egyszerűfogadalmas év után köteleződnek el végleg. Az Egyház a szerzetesi életet – melyben a születés pillanata a fogadalom – vita consecrata-nak (megszentelt élet) mondja, amely fogalom egyaránt hordozza az Isten által megszentelt élet (isteni cselekvés) és az ember által Istennek szentelt élet (önmagunk odaadásának) dimenzióit, vagyis meghívás és önátadás egyszerre. A szerzetesi élet tehát konszekrációs jellegű, amelynek „hangsúlyozásával az Egyház előtérbe helyezi Isten kezdeményező szerepét és azt az életet átalakító kapcsolatot, amely a szerzetesi életre jellemző. A konszekráció isteni cselekvés. Isten meghív valakit, akit elkülönít, hogy az különleges módon átadja magát neki. Isten egyúttal megadja ennek az embernek a kegyelmet, hogy mély és szabad önátadással válaszoljon erre, amiben a konszekráció az ember részérol kifejezést nyer.” (1984-es vatikáni dokumentum a szerzetesi életről.)Az örökfogadalom letétele közben (mint a hűbéreskü esetében) a testvér kezét az elöljáró kezébe helyezi, a fogadalom szövegét pedig később az oltár asztalán aláírja. A fogadalom szövege megegyezik az ideiglenes fogadaloméval, de a testvér elköteleződése immár végleges lesz:
„A Legszentebb Szentháromság dicséretére és dicsőségére.
Én, N. N. testvér, isteni sugalmazástól indítva, az Evangélium és Urunk Jézus Krisztus nyomdokainak szorosabb követésére, a jelenlévő testvérek színe előtt, a te kezedbe, N. N. testvér, szilárd hittel és erős akarattal megfogadom a Szent és Mindenható Atyaistennek, hogy életem egész idején engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban élek. Egyszersmind ígérem, hogy a Kisebb Testvérek Honorius pápa által megerősített életformáját és Reguláját, a Kisebb Testvérek Rendjének Konstitúciói szerint hűségesen megtartom.
Én tehát teljes szívvel rábízom magam erre a testvéri közösségre, hogy a Szentlélek erejével, a Szeplőtelen Szűz Mária példájára, Szent Ferenc Atyánk és az összes szentek közbenjárásával, a testvérek segítségével, Isten, az Egyház és embertársaim szolgálatában eljussak a tökéletes szeretetre.”
Élet a közösségben
Egyházunk tanítása szerint a szerzetesség a hozzánk érkező Krisztus jegyesi mivoltát jeleníti meg azáltal, hogy az Istennek szentelt életet élő emberek éberen és mindent otthagyva követik Őt és várják eljövetelét. Az Egyházban betöltött hivatásunk és küldetésünk ezen elsődleges dimenzióját különösképpen is képviselik azok a rendtársaink, akik laikusi állapotban – nem papként – vállalják a szegény Krisztus követését. Közülük egyesek a külső tevékenységektől mentesen, mintegy Krisztus rejtett életéhez hasonulva: imádságaikkal kolostoraink imaéletének oszlopai, házimunkájukkal pedig rendházaink világát igazán széppé, otthonossá tevő testvérek lehetnek. A laikus testvérek közül mások eljuthatnak azokhoz az embertestvéreinkhez, élet- és feladatkörökhöz (pl. hajléktalanok, elmélyedt tudományos munka, tanítás), ahol elsősorban nem a szentségi – papi – szolgálatra, hanem valamilyen más karizmára van szükség. Provinciánkban a laikus testvérek a közösség kb. 10 százalékát teszik ki, de reménykedve várjuk létszámuk gyarapodását, hisz a szentferenci lelkiség magyarországi jelenlétét nélkülük csonkának tapasztaljuk.

Nincsenek megjegyzések: