Tegnap volt Benedek Elek születésnapja, amely évek óta egyben a magyar népmese napja is.
Elgondolkodtam, vajon megtanultunk- e mesélni?
Szüleinktől, nagyszüleinktől megismertük a mesék varázsát.
Továbbadtuk gyermekeinknek?
Emlékszem, már nagyfiú voltam és kicsit szégyenkeztem, mert még mindig szívesen lapozgattam kedvenc mesekönyveimet.
Kinőttem, jött a Nagy Winnetou Könyv.
Jött a sci- fi irodalom, majd a verseskötetek, szép lassan eljutottam a magyar és világirodalom gyöngyszemeihez.
De felnőttként is szívesen ültem oda Aranka mellé, amikor esténként mesét mondott a gyerekeknek.
Kötelező program volt, a gyerekek követelték ki.
Szomorúan gondolok vissza Gálospetriben töltött napjaimra.
Este szerettem volna mesét mondani a kicsiknek, de nem találtam mesekönyvet.
Elek Apó földjén legfeljebb Micimackó, vagy a Kisherceg jöhet szóba?
Sajnos, még az sem volt.
Amióta erdélyi származásúnak vallom magam, mert annak szeretném tudni, fontosak számomra az erdélyi gyermekek.
Egyáltalán, a gyermekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése