Az ember folyamatosan keresi, tisztázza önmagában helyét, szerepét a világban.
Én se vagyok másként.
Folyamatosan zakatolnak agyamban a fogaskerekek.
Ha most kell megfogalmaznom helyemet, szerepemet, leginkább ebben a piciny láncszemben látom.
Amely jelentéktelennek tűnhet, de összeköt gyermeket, felnőttet, fiatalt és öreget, férfiakat, nőket, egészségeseket, betegeket, hívőket és hitetleneket, fehér bőrű magyarokat és cigány származású magyarokat, határon innen és túl.
Erejét, szilárdságát nem anyaga adja, hanem a szeretet.
A meggyőződés, hogy az ember eredendően jó, szeretetre méltó.
Ebben a válságos, sokszor álságos világban csak ilyen apró, egymáshoz szorosan kötődő láncszemekből lehet olyan hálót szőni, amely kiáll bármilyen szakítópróbát.
Ha magam folyamatosan erősítem, keresem a szomszédos láncszemeket, akkor tehetem a legtöbbet a világért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése