Sass Kálmán emlékére

Az 56- os forradalom ünnepén egy történész beszélt a kor erdélyi vonatkozásairól.
Ismét megragadta a figyelmem Sass Kálmán említése.
Úgy gondolom, érdemes felidéznünk a mártír életét:

1904. április 17-én született Gálospetriben, református kisbirtokos családból

előbb a máramarosszigeti piarista gimnázium tanulója lett, majd az orosz betörés miatt a nyírbátori, aztán pedig a nagykárolyi piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait

1928-ban a kolozsvári teológiai főiskolán szerez lelkészi diplomát

egy évig Domahidán segédlelkész

kétéves svájci tanulmányúton vesz részt, Svájcban az Ifjúsági Egyesület egyik vezetője lett

1931-ben visszatérve két évig Sulyok István mellett püspöki káplán

1932-1936 között Mezőtelegdi lelkész, a gyülekezet lelkes újjászervezője

1933-ban jelenteti meg "Mezőtelegd története" című munkáját, mely tartalmazza számos más körösvölgyi egyházközség történetét is

1935-ben Református Kátét adott ki "iskolai és magánhasználatra"

1936 húsvétján vette feleségül Tőkés Máriát, az értarcsai lelkész lányát, házasságukból öt gyermek született

1936 szeptemberében Érmihályfalván iktatják be lelkésznek, ahol 20 évi lelkészsége alatt megszervezte a gyülekezet külső és belső életét, kölcsönkönyvtárt alapított és vezetett, szorgalmazta az új református iskola építését, gyarapította alapítványait

1937-ben Nagyváradon jelentette meg "Iskoláink története" című forrásértékű munkáját az érmihályfalvi református iskola történetéről

1937-ben hazaárulás és "a társadalmi rend elleni izgatás" vádjával bíróság elé idézték, végül felmentették

1939 decemberében mégis több lelkésztársával együtt kiutasítják az országból "terrorista szervezet" pártolásának vádjával

1 évig a Budapest-Fasori gyülekezet lelkésze

1940 szeptemberében, a második bécsi döntésnek köszönhetően tér vissza Érmihályfalvára és folytatja a gyülekezet újjászervezését

1942-ben kiadta az "Elvész a nép, amely tudomány nélkül való" (Hós 4:6) című tudomámyos értekezését

1943-ban a Lelkigondozó c. folyóiratban közli "Az érmelléki reformátusság nyomában" kutató írását a szórványosodásról

1944-ben egy hitépítő füzetet jelentet meg "Új világ küszöbén" (Üzenet evangéliumi hitű testvéreimhez) címmel

1944-ben "Üzenet" (az érmihályfalvi református híveknek) címmel egyházi közlönyt jelentet meg az egyházközségnek szerzett külön nyomdában

az 1940-1944 közötti években magyar kormányfők, miniszterek, politikusok, katonatisztek, neves értelmiségiek keresték fel birtokán, kérték a tanácsait és segítségét, köztük Göncz Árpád és Tildy Zoltán is

Magyarország 1944. márciusi német megszállása után barantói tanyáján bújtatta az érmihályfalvi zsidókat

1944. szeptemberében a szovjet hadsereg egy magyarokból álló partizáncsoportot dobott le Érmihályfalván, az egyetlen túlélőt, Maléter Pált - későbbi honvédelmi minisztert - ő rejtette el, a csapdába csalt és megílt partizánokat pedig tisztességesen eltemette

az 1944-es változásokat követő években a Magyar Népi Szövetség munkájában vesz részt, középfokú iskolát és ingyenes kollégiumot szervez több érmelléki település számára

az 1947-es szárazságok nyomán 5 regáti román kisgyermeket fogad be és nevel otthonában

1947 júliusában tartóztatják le, 1948 tavaszáig raboskodik - szabadulását Maléter Pál leveleinek köszönheti

1957. február 5 -én tartóztatják le, több mint egy évvel az érmihályfalvi csoport pere későbbi vádlottainak tömeges letartóztatása előtt

1958. szeptember 13-18. között volt tárgyalása, az ítéletet 1958. október 6-án - az aradi vértanúk kivégézése napján - hírdették ki: dr. Hollós István hadbíró századossal, tanárral együtt halálra, az érmihályfalvi csoport többi tagjának legtöbbjét pedig 25 évre ítélték

1958. december 2-án végezték ki a szamosújvári börtönben

a forradalom után emlékművet emelt a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Szamosújváron a börtön melleti temetőben, ahol a kivégzettek és a börtönben elhalálozottak nevei szerepelnek, többek között Sass Kálmán és Hollós István nevei is

1993-ban az Érmihályfalvi Református Egyházközség emléktáblát állít a templom falára: "Itt szolgált 1937-1957 között az 1958-ban mártírhalált halt Sass Kálmán lelkipásztor" És alatta az ige: "Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten..." (2Tim 1,7)

2002. október 6-án, a halálos ítélet kihirdetésének 44-ik évfordulóján a gálospetri református templom falán emléktáblát helyeztek el: "Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán 1956-os mártírlelkész. Állíttatta a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékbizottság 2003". A volt református kántortanítói lakásban emlékszobát rendeztek be a település nagy szülöttének emlékére

2003. október 31-én az Érmihályfalvi Református Egyházközség Sass Kálmán bronz emlékplakettet készített a felújított templom ünnepe alkalmából

az államellenes fegyveres összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat, röpcédulák készítése és terjesztése, románellenesség koholt vádjai alapján elítélt, mártírhalált halt Sass Kálmánt mind a mai napig nem rehabilitálták