Világító rózsafűzér

Rózsafűzér Királynéjának Ünnepén előveszem a Levente Atyától kapott rózsafűzéremet.
Morzsolgatom, elmondom imámat.
Most nem világít, mint azon a napon.
A gyerekek vidáman rohangáltak az otthonban.
Izgatottan futottak az érkező autóhoz.
Fekete mellényes, velem egykorú férfiak és egy jólöltözött hölgy szállt ki belőle.
Szervusztok!
- De gyönyörű itt nálatok!
- - kiáltottak fel vidáman.
- Megölelték a gyermekeket, simogatták, borzolgatták a hajukat.
- Apró ajándékok kerültek elő a kocsiból.
- Egy csokor nyalóka és rózsafűzér.
- A gyerekek mindjárt a nyakukba akasztották.
- Boldogan szaladtak ajándék nyakláncukkal Editkéhez.
- Ugye milyen szép?
- - kérdezték csillogó szemmel.
- A vendégek Debrecenből érkeztek a házszentelésre.
- A konyhában már nagy volt a sürgés- forgás.
- Tobor, a debreceni nyugdíjas tanár a húst darabolta, az asszonyok hámozták a pityókát.
- Én ugyan krumplinak ismerem, de itt ez a becsületes neve.
- A terasz mellett épített tűzrakó helyen lobogott a tűz, a bográcsból piruló hagyma illat szállt.
- Ragyogott a nap és ragyogtak a tekintetek.
- Testemben melegséget éreztem, mintha a tűz mellett ülnék.
- Ez a lázas állapot egész napom alatt érezhető volt.
- Tudtam, Csaba Testvér, a ferences Atya már a házban pihen, készül a ceremóniára.
- A gyerekek között sürögtem.
- Józsi Bácsi!
- Nincsen zoknim.
- - fogta meg a kezem Peti.
- Elsiettem Editkéhez.
- Megoldódott a probléma.
- Húzhatod a cipődet Petyuskám!
- Peti nekigyürkőzött, próbálta helyes útra terelni lábát a cipőben.
- Az a helyére került , de újra megtorpant a gyermek.
- - Mi a baj Petyuskám?
- Nem tudok nyuszifület kötni.
- Segítek.
- Gyürkőztem neki, nem árultam el neki, hogy magam azért viselek cúgos cipőt, mert a cipőfűző megkötése már nekem is gondot okoz.
- Végre sikerült stabilan megkötni.
- Tekintetemmel Gergőt kerestem.
- Legörbült ajkakkal ült az ágyán.
- Menjünk gyorsan fürödni!
- - fogtam meg a kezét.
- Gergő napok óta nem beszélt, nem evett, nem ivott, a többiektől félrevonult.
- Úgy sikerült közel kerülnöm hozzá, hogy megígértem, én azért jöttem, hogy vigyázzak rá.
- Megvédem mindenkitől, aki bántani akarja.
- Előző este már sikerült megfürdetnem, most is követett a fürdőszobába.
- A rózsafűzére még mindig a nyakában volt.
- Ezt vessük le, mert nem tudsz levetkőzni!
- Várj, elteszem a zsebembe, hogy el ne tűnjön!
- Jó.
- Mondta beleegyezően a kicsi Gergő.
- Esetlenül ugyan, de megfürödtünk.
- Szép ruháját már egyedül, ügyesen felvette.
- Ideadod a nyakláncomat?
- Tessék kicsim.
- Körbetekintettem.
- A fiúk mind készen voltak.
- Beálltunk a lányok közé a sorba és szép lassan megindultunk a templom felé.
- Sok kicsi angyalka, és mindnek rózsafűzér a nyakában.
- A szeptemberi Nap beragyogta menetünket.
- Odafentről mérhetetlen energia sugárzott ránk.
- Mint amikor anyánk, apánk tekintetében fürdünk.
- Tiszták voltunk, erősek és örültünk az életünknek és egymásnak.
- Beléptünk a kis erdélyi katolikus templom faragott tölgyfa ajtaján.
- A templom fényárban úszott, pedig csak egy szál gyertya égett az oltáron.
- Az Úr fénye az ablakokon keresztül világított és a bent ülők tekintetéből áradt.
- A nagykárolyi kórus énekelni kezdett.
- Mintha angyalok énekét hallanám.
- Lúdbőrös lettem, mint mindig, amikor valami tisztát, szépet érzékelek.
- Csaba Testvér lépett be, meghúzta a kis harangot, jelezve, hogy a z ünnepi mise kezdetét veszi.
- Már zsúfolásig telt a kicsiny templom, de a hívek egyre csak érkeztek.
- Gyerekeim!
- A kicsik telepedjenek ide mellém, hogy mindenki helyet találjon!
- Mutatott Csaba Testvér a szószék előtti szőnyegre.
- Az apróságok menten betöltötték a szőnyeget.
- Csaba Testvér, a tőle megszokott egyszerűséggel beszélt, mégis az volt érzékelhető, mintha próféta szólna hozzánk.
- Az is, Jézus a testvéri szeretet prófétája.
- Szavaival feltöltődtünk, mint a rózsafűzérek a napfényben.
- Mise után a gyerekekkel, vendégekkel a felújított egykori úri kúria udvarán gyűltünk össze.
- Csaba Testvér már nem a misén látható ünnepi ruháját, hanem egyszerű habitusában lépett az ünneplők elé.
- Vörös rózsaszálat szakított, azt mártotta a szentelt vizet tartalmazó kehelybe.
- Megáldotta, felszentelte a Szentháromság Otthont, minden lakójával, támogatójával.
- A gyermekek, a kórusok műsora után asztalhoz települtünk.
- A gulyás isteni volt.
- Az egész nap isteni ajándéknak nevezhető.
- Nem kellett hozzá más, csak összefogás és mérhetetlen szeretet.
- Estére elcsendesedett a ház.
- A fiúk szobájában Péter ágyán ültem.
- Nézd csak, milyen szépen világít!
- Mutatta rózsafűzérét.
- Odaszaladt a villanykapcsolóhoz, lekapcsolta, hogy lássam.
- Valóban, zöldes fénnyel világított a rózsafűzér.
- Mitől világít?
- Kérdezte Petyus gyermeki kíváncsisággal.
- Tudod, ami fényt napközben magába gyűjtött, most visszaadja.
- Pont úgy mint az emberek a szeretetet.
- Minél többet kapunk, annál többet adunk.
- Azután szobámba visszavonulva végigdőltem ágyamon.
- Továbbgondoltam a nap történéseit, élményeit.
- Milyen csodálatosnak teremtette az Úr a világot.
- Milyen változatos, mégis annyira hasonlatosak teremtményei.
- Most, miközben a rózsafűzéremet morzsolom, mintha világítana.
- Pedig nem kapcsoltam le a villanyt.