Tegnap, debreceni ferences testvéreimmel összegyűltünk, hogy közösen emlékezzünk Szent Ferenc Atyánk halálára.
Közösen imádkoztunk, majd ünnepi misén vettünk részt.
Én ma, magányomban elővettem Zeffirelli csodálatos filjét, a Napfivér, Holdnővért.
Még mindig olyan hatással volt rám, mint legelőször.
Lúdbőrös lettem, csorgott a könnyem.
Óhatatlanul saját átváltozásom képei törtek elő.
Felidéztem életem talán legboldogabb időszakát.
A Művészetek Palotájában készült fotókat rendezgettem.
Szívesen gondolok vissza Csukás Istvánra, Karinthy Mártonra, Karaffiáth Orsira.
Nem gondoltam, sem akkor, sem most, hogy valaha író, vagy költő leszek.
Tollat csak azért veszek a kezembe, mert van mondanivalóm az emberek számára.
Most azt akarom tudtukra adni, hogy 2009- ben is van példa, lehetőség, hogy valaki Assisi Szent Ferenc útját, példáját választani, még akkor is, ha nem öltjük magunkra a ferences szerzetesek egyszerű habitusát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése