Halottak napjára készülve, ma elgondolkodtam, mennyit változott viszonyom a halálhoz, halottaimhoz.
Korábban keserűség, szomorúság kötődött a naphoz.
Ma már derűvel szemlélem.
Nem az angolszász Halloween hangulat él bennem, csupán megértettem, hogy a halál éppúgy földi zarándokutam része, mint bármely más történés.
Drága halottaimat elengedtem, szeretettel emlékezem Rájuk.
Én még útközben vagyok.
Nem értem célba, feladataim vannak.
Semmitől nem kell félnem.
Sem haláltól, sem szellemektől, sem rossz lelkiismerettől.
Most éppen arra készülök, hogy felkeresem apám, anyám, nagymamám sírját.
Boldog vagyok, hogy megtehetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése