2009. szeptember 30., szerda

Mindennapi kenyerünk


Az ember azt hihetné, hogy a szocialisták kormányozta Magyarországon szociális érzékenység óvja a magyar nemzetet a szűkölködésben.
Azért merengek ezen, mert a gálospetri gyerekek életének szebbítése érdekében felhasználtam szinte minden kapcsolatomat, lehetséges támogatók, támogatások felkutatására.
Például kerestem a TESCO vezetését, válaszra sem méltattak.
Bátran leírtam a cég nevét, mert ez itt nem a reklám helye.
Megkerestem egy debreceni, elektronikai kereskedő, javító vállalkozást, a HIFI- COMP üzletét.
Próbálkozásaim sikertelenek lennének, ha tegnap este nem kapom a hírt Arankától, hogy munkatársa, Ilike felajánlotta az otthonnak, a család használaton kívüli televíziókészülékét.
Újra csak bebizonyosodott, hogy a nehéz helyzetben élő ember hamarabb segít másokon, mint a tehetősek.
Keresztény ember úgy kezdi imáját:
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
Az imán túl szükség van tetteinkre, a mások felé fordulásra is.
Ismét az a kép van előttem, amikor Fülöp Atya alamizsnát kér a gazdag polgártól, az kiszól az ablakon:
Nekünk is csak az van, amit ettünk!
Azzal leborítja a bilije tartalmát a kéregetőnek.
Ez tapasztalható ma Magyarországon.
A csekély kivételtől elnézést kérek.

Nincsenek megjegyzések: