Ez a cím csalogatott a napokban , Debrecenben, Érdi Tamás zongorahangversenyére.
Ma, a Lelki Egészség Világnapján nem a zeneművészetről elmélkedem.
Visszagondolok arra az időre, amikor agyvérzésem után, testileg, lelkileg összetörten el akartam dobni az életem.
Akkor szüleim képére esett a pillantásom.
Anyám szemében láttam meg ezt a belső fényt.
Azt sugározta felém, ha mindent elveszítettem is, ezt a belső fényt tőle kaptam örökségül.
Megőriztem, igyekszem továbbadni.
Ez a fény vezetett, hogy rátaláljak hitemre, igaz barátokat szerezzek, értelmet, célt életemnek.
Míg egészséges voltam, volt családom, otthonom, munkám, erőm, anyagiakban sem szűkölködtem.
Boldog mégsem voltam, állandó depresszió gyötört.
Próbálkoztam gyógyszerekkel, természetgyógyászokkal, pszichológussal, pszichiáterrel.
Belső harmóniámat csak most találtam meg, amikor mindenben Jézus szavait igyekszem követni.
Minden kérdésemre választ megoldást találok.
Életem nem az állandó aggodalom, hanem a remény vezérli.
A tudat, hogy Valaki van, akire számíthatok.
Az anyámtól kapott belső fényt lelkemben őrzöm.
Tudom, ez képessé tesz, hogy mások lelkét megérintsem, megsimogassam.
Ennek felelősségével, tudatával élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése