Megdöbbenéssel hallgattam a hírt, miszerint Debrecenben fogták meg, a legutóbbi évek legaljasabb cigánygyilkosságainak elkövetőit.
Megdöbbentem, mert éppen szeretett városomban, egyben megkönnyebbültem, hogy végre elfogták őket.
Köszönet a rendőrségnek, mert ha tovább késlekednek, még nagyobb csapás lett volna mindannyiunkra.
A ma reggeli televízióműsorban Szakcsi Lakatos Béla, kiváló jazz- zongoristánk számolt be, a Romák Európáért Alapítványról, az „Út a fény felé” Fesztiválról.
Egyetértettem gondolatával, miszerint Magyarország csak akkor juthat Európába, ha a romáknak megadja a lehetőséget a felemelkedéshez.
Hogy van értelme, bizonyítja a Belgiumban élő Csikós Testvérpár példája.
Sajnálom, hogy nem nézhetem meg a fesztivált.
Én Debrecenben, A Virágkarnevál idején néztem meg a régi városháza udvarán épített Tündérkertet.
Aija, a litván virágkötő csodálatos virágos teret álmodott és épített.
Virágszőnyeggel, aranyhalakkal, kerti tavacskával.
A bejáratnál, újonnan megismert Lakatos Elek Barátom játszott tangóharmónikáján.
Ezt a Tündérkertet is csak akkor csodálhatjuk, akkor tudhatjuk magunkénak, ha tudunk örülni Lakatos Elek zenéjének, ha odamegyünk Hozzá, érdeklődünk Róla, Családjáról.
Nem szeretnék belelátni a gyilkosok lelkébe.
Ezt megkísérelhetik nyomozók, bírók, kriminálpszichológusok.
Az én sérült látásom már nem bírná elviselni azt a sötétséget.
Bármi lehet a háttérben.
Azt viszont tudom, hogy ott, ahol a gyűlölet eltűrt, vagy legalábbis nem elutasított, ott bármikor bekövetkezhet, bárkivel szemben hasonló aljasság.
Én a Tündérkertet szeretném csodálni.
Remélem, egyre többen vágyunk rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése