Ez a napom már ilyen.
Nem azért, mert a reggeli TV műsorban Tamás Gáspár Miklóst hallgattam, inkább azért, mert a descartesi szemlélet, miszerint:” Cogito ergo sum”- egész életemben meghatározó volt.
Ma éppen arra gondoltam, életünk egy egyszemélyes utazás.
Születésünkkel kapunk ajándékba egy jegyet, csak oda.
Az uticélt magunk határozzuk meg, menet közben, a látottak, tapasztaltak alapján.
Utitársak jönnek, mellénk telepednek, egy ideig közösen utazunk, azután leszállnak, egyedül folytatjuk utunkat.
A Kalauz rendszeresen meglátogat bennünket, tanácsot ad, javasol, de csak kivételes esetben mondja meg, merre menjünk.
Ő a Végállomásra tart, elvisz bennünket, nem szállít le a vonatról, még ha bliccelünk, akkor sem.
Én eldöntöttem: Vele tartok a Végállomásig.
Közben nézelődöm, segítek útitársaimnak tájékozódni.
És „Gondolkodom, tehát vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése