2009. augusztus 27., csütörtök

Mindennapi áldozataink


A ma hajnali gondolatok az áldozatról szóltak.
A magam élete is azt példázza, hogy áldozatok, áldozatvállalás nélkül nem létezik sem boldogság, sem szeretet.
Krisztus szenvedéstörténete is arról szól, hogy akit igazán szeretünk, azért vállalnunk kell a legnagyobb áldozatot is.
Nem kerülhetjük meg saját szenvedéseinket.
De áldozataink eredménye mindig egy” földi mennyország”.
Ma reggel Arankával beszéltem.
Tudom, milyen körülmények között készíti elő az új tanévet.
Felajánlottam segítségemet.
Erdélybe nem mehetek, hogy a gyermekeken segítsek, de itt van Tiszadob, a nevelőotthon.
Én ezekért a gyermekekért szeretnék áldozatot vállalni.
Imádkozom, hogy kívánságom meghallgatásra találjon.
Az én lelki üdvömért!

Nincsenek megjegyzések: