Csak a dolog fontossága miatt tettem a cím végére felkiáltójelet.
Elmélkedésre az késztetett, hogy a hosszú hétvégén találkoztam János Barátommal.
A házunk melletti élelmiszerbolt előtt gyümölcsöt árult.
Friss volt a gyümölcse is, külseje arról árulkodott, hogy minden rendben van.
Sokat dolgozik, mondta, de jól mennek dolgai.
Örültem, hogy ínséges téli napokon segíthettem Őt.
Mint ahogyan segítem madárkáimat az erkélyen elhelyezett vízzel, élelemmel.
Ma reggel egy galamb eszegetett, szinte meg tudtam simogatni.
Csak azért nem tettem, hogy nyugodtan ehessen.
Már olyan az erkélyem, mint Szent Ferenc virágoskertje, a Fioretti.
Az utóbbi időben azt olvasom.
Talán néhány történetet itt is közzé fogok tenni.
Hátha másoknak is kedve szottyan másokon, az elesetteken segíteni.
Az érzést, amit jutalmul megkapunk, semmi mással nem pótolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése