Nincs bennem halálfélelem, nem foglalkoztat az elmúlás.
Ennek ellenére nem tudok nyugton maradni, tétlenül ülni a lakás falai között.
Mindent meg kell néznem, meg kell tapasztalnom.
Az hajt, hogy annyi mindent nem láttam még, nem tudok még.
Mint egy” mi ez?”- korszakában élő kisgyermek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése