Jézus Krisztus alázatos szolgáját, Szent Ferencet nem sokkal megtérése után, mikor már jó néhány társat gyűjtött és vett föl a szerzetbe, az a probléma foglalkoztatta, mit kell tennie: - kizárólag a szemlélődésnek szentelje e magát, vagy olykor olykor prédikáljon is? Nyugtalanul vágyott arra, hogy megtudhassa ebben a kérdésben Isten akaratát. Mivel azonban alázatossága nem engedte, hogy önmagában és imádságában bízzék, elhatározta, hogy mások imája révén fogja kifürkészni Isten szándékát.
Magához hívta tehát Masseo testvért, és ezt a megbízást adta neki: - Fiacskám, menj el Klára nővérhez, és mondd meg nevemben: legjámborabb társnőivel könyörögjön Istenhez, hogy kegyesen mutassa meg nekem, mi lenne jobb, ha prédikálnék is olykor olykor, vagy ha egyedül csak az imádságnak élnék. Aztán menj el Szilveszter testvérhez s ugyanezt mondd el neki is. - Ez volt az a Szilveszter, aki még világi pap korában Szent Ferenc szájából aranykeresztet látott kinőni, amelynek csúcsa az eget érte, szárai pedig átfogták a földet. Olyan jámbor és szent életű szerzetes lett, hogy minden kérését teljesítette Isten, sőt nemegyszer beszélgetett magával az Úrral. Szent Ferenc nagyon megbízott benne.
Elindult Masseo testvér, és Szent Ferenc utasításának megfelelően előbb Szent Kláránál, azután meg Szilveszter testvérnél járt. Szilveszter testvér megértvén a kérdést, nyomban imádságba mélyedt, s hamarosan meg is kapta a választ, amely ekképpen szólt: - Mondd meg Ferenc testvérnek, hogy Isten őt nemcsak önmagáért választotta ki, hanem azért is, hogy a lelkek javán munkálkodva, sokan üdvözüljenek általa. - Masseo testvér ezután betért Klára nővérhez, s megtudta, hogy ő és egyik társnője ugyanazt a feleletet kapta Istentől, mint Szilveszter testvér. Visszament tehát Szent Ferenchez, aki nagy szeretettel fogadta, megmosta lábát, asztalt terített neki, és megvendégelte. Az étkezés után az erdőbe hívta, letérdelt előtte, lehúzta csuklyáját, kezeit mellén keresztbe tette, és így kérdezte: - Mit parancsol az én Uram Jézus Krisztus? - Masseo testvér ekkor elmondta Szent Ferencnek, hogy mind Szilveszter testvérnek, mind pedig Szent Klárának azt adta tudtára Krisztus: - Menj prédikálni, mert nemcsak önmagadért, hanem mások üdvösségére is téged választott ki az Úr.
Szent Ferenc megismerve Krisztus akaratát, fölállt, és nagy lelkesedéssel így szólt: - Menjünk akkor Isten nevében. - Maga mellé vette Masseo és Angelo testvért, ezt a két jámbor lelket, s olyan buzgalommal indultak neki, hogy nem néztek se utat, se ösvényt, és így jutottak el Cannario városkájához. Szent Ferenc itt mindjárt prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek, ő meg olyan hévvel beszélt, hogy a férfiak és az asszonyok mindnyájan ott akarták hagyni otthonukat, hogy kövessék őt. Szent Ferenc erre így szólt hozzájuk: - Ne hamarkodjátok el a dolgot, maradjatok csak itt; én majd előírom nektek, mit kell tennetek lelketek üdvéért. - Akkor határozta el, hogy minden ember üdvösségére megalapítja a harmadik rendet.[25] Nagy lelki békében és megtérésre készen maradt ott a városka népe.
Ők pedig nagy buzgalommal igyekeztek tovább, s amint a Cannario és Bevagna közti úton Szent Ferenc fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: - Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak. Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Mint később Masseo testvér elmesélte a massabeli Jakab testvérnek, amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával súrolta, meg megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.
Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:
Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: - inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.
Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon: - mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a Szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.[26]
Miután befejezte prédikációját, a kereszt jelével megáldotta, és útra bocsátotta őket. Erre az egész madársereg csodálatosan énekelve a magasba emelkedett, és a levegőben a szent kereszt jele szerint négy felé oszlott: - az egyik csapat kelet, a másik nyugat felé, a harmadik csapat dél, a negyedik észak felé szállt. Azt példázták ezzel: - amint Szent Ferenc, Krisztus zászlóvivője a madaraknak prédikált, és a kereszt jelével a világ négy tája felé küldte őket, úgy Krisztus keresztjének tanítását, Szent Ferenc által megújítva, az ő és társai közvetítésével kell szétvinni az egész világon. A testvérek pedig, akiknek a madarakhoz hasonlóan semmijük sincsen, egyedül Isten gondviselésére bízzák magukat.
Krisztus és szegényke szolgája, Ferenc dicséretére. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése