A szentek nem a szenvedést szerették, hanem a benne megpillantott egyetlen menekvést, az Atyát, azt az igazit, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott.
Jézus nem csodaországot akart csinálni varázslás útján ebből a világból, hanem az Istentől bűnével elszakadt embert akarta kibékíteni Istennel. Elvezetni az embert, nem vissza a Paradicsomkertbe, hanem még tovább: a szentháromságos életbe. Akinek ez elvontnak tűnik és a realitástól elszakadtnak, annak másutt van az élete súlypontja, s ahhoz az evangéliumok Krisztusának nincs sok vigasztaló szava. Az igazi Krisztusba vetett hit sohasem lesz sikervallás, mert nem ígérhetjük azt, amit Jézus sosem ígért, a zökkenőmentes életet, dolgaink és emberi viszonyaink tökéletes elrendezését. Jézus nem azért jött, hogy minden problémát megoldjon, hanem hogy az Atyaistenhez elvezessen minket és föltámasszon az utolsó napon.
Hogy az Isten hogyan engedhette ezt meg ezt? De végül is mit várunk Krisztustól a földön? Azt, hogy földi életünket minden szempontból rendbe hozza, és máris itt lesz a mennyország? Neki sem volt itt. Az azonban biztos, hogy lelkileg gazdag életet hoz. Jézus öröme, amelyet megoszt velünk, az élet teljessége. Megígéri a mennyei hazát, megadja a Szentlelket, egy új életet és egyfajta belső békességet. Ha valóban szeretnénk őt, örülnénk annak, hogy az Atyához megy. A teljes öröm az ő dicsőséges feltámadása és menybemenetele, melyben megnyilvánul a mi jövendő sorsunk. Hát ez az a vigasztalás, melyet hozott nekünk Azt hiszem itt és most valamennyiünknek választania kell két életirány között: vagy mindenáron a szenvedés és fájdalom kiküszöbölésére törekszel s ebből bálványt csinálsz, vagy valóban Krisztus követője leszel, ami azt jelenti, hogy megtanulsz szeretni, ami pedig bizonyos szenvedéssel jár.
Észre kell vennem, hogy az élet teljességét nem a tehetség, a nagy tettek, vagy a mozgalmasság és a sokszínűség adja, hanem a mind tökéletesebb szeretet.
Barsi Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése