Szent Ferenc csodái

Szent Ferenc csodát tesz a rieti pap szőlőjében
Amikor Szent Ferencet utolérte súlyos szembaja, Ugolino bíboros, a rend pártfogója, az iránta érzett gyengédségtől indítva, levelet írt neki és meghívta magához Rietibe, ahol kitűnő szemorvosok voltak. Amint Szent Ferenc a levelet kézhez vette, előbb Szent Damján kolostorba ment, hogy Krisztus választott jegyesének, Szent Klárának lelki tanácsokat adjon, s hogy majd onnan induljon a bíboroshoz. Ám a rákövetkező éjszaka szembaja annyira súlyosbodott, hogy már a fényt sem látta, s mivel így lehetetlen volt útra kelnie, Szent Klára nádból egy cellácskát állított neki a szabadban, hogy nyugodtabban pihenhessen. Szent Ferenc azonban részben a betegségével járó fájdalma, részben meg a rengeteg egér miatt, amelyek szüntelenül háborgatták, egyáltalán nem tudott nyugodni sem éjjel, sem nappal. Minél tovább tűrte a gyötrelmeket, annál inkább meggyőződéssé érlelődött benne a gondolat, hogy a szenvedéseket Isten fenyítékül küldi reá bűneiért.
Teljes szívvel és lélekkel kezdett tehát hálát adni az Úrnak,[28] és fennhangon kiáltotta: - Jó Pásztorom, Uram Jézus Krisztus, aki nekünk, méltatlan bűnösöknek a testi gyötrelmekben és szorongattatásokban helyezted el irgalmadat, adj nekem, juhocskádnak kegyelmet és erőt, hogy semmiféle betegség, kínlódás vagy fájdalom el ne téríthessen Tőled. - Míg így könyörgött, egyszer csak a következő égi szózatot hallotta: - Ferenc, felelj nekem! Ha az egész föld arannyá változna, minden hegy és domb drágakövekből állna, a tengerek, folyók és források vize balzsamból lenne; te pedig egy másik, ezeknél becsesebb kincset találnál, mint ahogy becsesebb az arany a földnél, a balzsam a víznél, és értékesebbek a drágakövek a hegyeknél és szikláknál; és ha te szenvedéseidért cserébe ezt a sokkal értékesebb kincset kapnád meg, nem kellene e sokkal jobban örülnöd neki? - Szent Ferenc azt felelte: - Uram, nem vagyok én méltó ilyen óriási kincsre. - Az Úr pedig így végezte szavát: - Örvendj, Ferenc, mert az örök élet kincse az, amit én tartogatok számodra, és mostantól kezdve fölruházlak vele. Betegséged és szorongattatásod pedig ennek az örök boldogságot adó kincsnek a záloga.
A boldogító ígéret birtokában Szent Ferenc túláradó örömmel hívta társát így szólván neki: - Menjünk hát a bíboroshoz. - Ebből még vigasztaló szavaival megerősítette Szent Klárát, gyöngéden elbúcsúzott tőle, majd megindult Rieti felé. Amikor Rieti határába ért, akkora néptömeg közeledett feléje, hogy emiatt nem akart mindjárt bemenni a városba, hanem a várostól mintegy két mérföldnyire fekvő templomban rejtőzött el. Amint a polgárok megtudták, hogy az említett templomba vonult vissza, seregestül szaladtak látására, a templomhoz tartozó szőlőskertet egészen összegázolták, és a termést is alaposan megdézsmálták. A papnak persze fájt a szíve a szőlőért, s bánta már azt is, hogy Szent Ferencet befogadta a templomba. Gondolatát Isten kinyilvánította Szent Ferencnek, aki erre magához hívta a papot, és azt kérdezte tőle: - Drága atyám, hány akó bort hoz neked ez a szőlő, amikor legjobb a termés? - Azt feleli a pap, hogy tizenkettőt. Mire Szent Ferenc így folytatja: - Kérlek, atyám, viseld el türelmesen még néhány napig itt tartózkodásomat, mert nagy nyugalmat ad nekem ez a hely. Engedd meg azt is Isten szerelméért és szegénységem kedvéért, hadd szedje a nép a szőlőt. Én meg viszonzásul Jézus Krisztus nevében megígérem, hogy szőlőd ebben az évben húsz akó bort fog hozni neked. - Szent Ferenc azért tartott itt pihenőt, mert előre látta, hogy a lelkek bőséges gyümölcsöt fognak teremni. Sokan ugyanis azok közül, akik fölkeresték őt, az isteni szeretettől mintegy megittasodva távoztak, s végleg hátat fordítottak a világnak.
A rieti pap megbízott Szent Ferenc ígéretében, s hagyta, hogy a látogatók szabadon dézsmálják szőlejét. És halljatok csodát! A szőlőt teljesen letarolták, a termést is leszedték, alig maradt egy két fürt mutatóba; mégis mikor eljött a szüret ideje, s a pap összeböngészte, és kádba gyűjtötte a maradék gerezdeket, Szent Ferenc ígérete szerint húsz akó kitűnő bort préselt ki belőle. Nyilvánvaló volt e csoda jelentése. Miként ugyanis a letarolt szőlő Szent Ferenc érdemei által bőségesen hozott bort; ahhoz hasonlóan a bűn miatt meddő keresztények, Szent Ferenc érdemei és tanítása által, gyakran bőségesen termik a bűnbánat jó gyümölcseit.
Krisztus dicséretére. Amen.